Éberhard

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északnyugati részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól 18 km-re keletre, Szenctől 16 km-re délnyugatra, Somorjától 18 km-re északra fekszik. Területe két, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, magából Éberhárdból, valamint a Fél és Csütörtök közé ékelt "Patov"-ból. Áthalad rajta a Dunahidast (3 km) Diószeggel (32 km) összekötő 510-es főút, mellékút köti össze Tőkésiszigettel (3 km). Délről Dunahidas, keletről Fél, északról Cseklész, nyugatról pedig Tőkésisziget községekkel határos. Nyugati és északi határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig (a járás megszüntetéséig) a Somorjai járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), ebben az időszakban határközség volt Magyarország és Szlovákia között. Az 1923-ban szlovák kolonisták által benépesített Tőkési- és Györgymajor 1936-ban elszakadt Éberhárdtól és önálló községgé alakult Gešajov néven. Ezzel Éberhard területe 40,8 %-al csökkent (14,69 km²-ről 1939-re 8,94, 2011-re 8,70 km²-re). Két, össze nem függő kataszteri területre oszlik: Éberhárd (6,96 km², az összterület 80 %-a) és "Patov" (1,74 km², az összterület 20 %-a).

Népesség

1921-ben 891, 1939-ben 922, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcsere során magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Magyarországra, egyben magyarországi szlovák családokat telepítettek ide. Ezzel Éberhard nemzetiségileg vegyes, de még fél évszázadig magyar többségű községgé vált. A magyar nemzetiségűek 1991-ben a lakosság 59,4, 2001-ben pedig 50,6 %-át alkották. 2001-2011 között megindult a tömeges beköltözés a községbe, 10 év alatt népessége 38 százalékkal nőtt, egyben megfordult a nemzetiségi arány, 2011-ben már a szlovákok alkották a lakosság 62,2 %-át, a magyarok aránya 33,6 %-ra csökkent. A lakosság többsége (70,8 %) római katolikus vallású.

Történelem

Az Éberhárd szó latin-német eredetű, jelentése kemény vagy szilárd, feltehetően a vár bevehetetlenségét jelképezte. A községet említő első dokumentum 1209-ből származik. A hagyomány szerint első birtokosai a templáriusok, a nép nyelvén vörösbarátok voltak. Hajdanán Éberhard főerőd biztosította a Dunán való zökkenőmentes átkelést. A történelem viharos eseményei során a község gyakran váltogatta birtokosait. Az első, név szerint is ismert tulajdonosai a Szentgyörgyi és a Bazini grófok voltak. Bél Mátyás egyik művében a várat erődnek nevezi, mely tornyokkal és vízárokkal volt körülvéve. A XIX. század elején Apponyi György gróf, Serényi gróf, Jeszenák gróf és Balassa báró voltak a vár urai. Az 1810-es években az éberhardi birtok az Apponyiak tulajdonába került. Rövid időn belül a 36 ezer holdnyi kiterjedésű csallóközi Apponyi birtok központjává válik. Az Apponyiak voltak a község utolsó nagybirtokosai. Ugyanis a történelmi nevezetességű Apponyi Albert gróf 1921-ben a földreform értelmében eladja birtokait az 1918-ban megalakult Csehszlovák Köztársaságnak. Az eredetileg reneszánsz stílusú – a 19. század elején klasszicista stílusban átalakított – Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677-80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén. A kastélyban nevelkedett Gróf Nagyapponyi Apponyi Albert neves politikus, közoktatásügyi miniszter, a trianoni magyar békeküldöttség vezetője, aki a településen alussza az örök álmát. A település 1869-72 között épült neogótikus stílusú római katolikus Szent György-temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt, ahol az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is végső nyugalomra helyezték. A templom keleti részén egy reneszánsz kápolna áll, amely a 17. század második felében készült. 1899. február 28-án itt hunyt el Gróf Nagyapponyi Apponyi György országbíró, kancellár, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Konzervatív Párt vezéralakja. A Kis-Duna bal partján fekvő Tőkési- és Györgymajorba, az Apponyi család felosztott nagybirtokára 1923-ban szlovák kolonisták települtek. A kolóniát 1936-ban Gessayov (1960-tól Zálesie) néven önálló községgé szervezték. A török időket megelőzően többségében németek majd azt követően döntően magyarok lakta község etnikai összetétele a 20. század erőszakos és spontán népmozgásai által napjainkra szlovák többségűvé vált. A települést 1946. február 8-án a közigazgatási biztos kezdeményezésére Malinovszkij marsall tiszteletére Malinovóra nevezték át. 2010-ben magyar alapiskoláját összevonták a szlovákkal, 2013-ban pedig teljesen megszüntették.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda, könyvtár, valamint kertészeti szakközépiskola működik. Mezőgazdasági szövetkezete megszűnt, földjeit egy dán nagygazdaság műveli, elektronikai alkatrészeket is gyártanak itt. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma 1869-1872 között épült, egyben az Apponyi-család sírkápolnaja. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. század elején klasszicista stílusban alakították át.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÉBERHÁRD. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Balassa, G. Aponyi, és G. Illésházy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Féllhez közel, Posontól más fél órányira, hajdani Vára igen régi, ’s a’ mint némellyek állíttyák a’ Veresbarátoknak, az után pedig Szeleptsényi Érseknek birtokában vala; határja jó termékenységű, fája, réttye, legelője, vagyonnyainak eladására is jó alkalmatossága lévén, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Eberhard, Pozson m. magyar falu, a Kis Duna mellett, Csötörtökhöz 1, ut. p. Pozsonhoz 2 mfd. távolságra: 479 kath., 4 evang., 7 zsidó lak., több urasági épületekkel. Régi vára hajdan a hatalmas Bazini, és Szentgyörgyi grófokat uralta, későbben Szelepcsényi esztergomi érsek birtokába jött, a midőn számos szerencsétlen protestans papoknak fogságul szolgált. Szántóföldje termékeny. Erdeje igen szép; gyümölcse, rétje elég; nagy juhtenyésztés. Feje egy uradalomnak, mellyhez több helységek tartoznak. F. u. gr. Aponyi György, b. Balassa, b. Jeszenák, gr. Szerényi, s némelly kisebb birtokos urak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Éberhard, magyar kisközség a Felső-Csallóközben. Házainak száma 180, lakosaié 1726, a kik mind róm. kath. vallásúak. E község 1209. óta ismeretes. Hajdan vára is volt és a Szentgyörgyi és Bazini grófok voltak a vár és a község urai. Az 1409-ben szereplő Bazini és Szentgyörgyi Templinus gróf neve adhatott alapot arra a tévedésre, hogy a várat a templomosok építtették. Bél Mátyás e várat csak erődnek nevezi, mely tornyokkal és vízárkokkal volt védve; ezeknek nyomai a mai Apponyi-féle grófi kastélyon és környékén látszanak. Egy 1209-ik évi oklevél Castellum Ybrehaarthnak nevezi, melyet András király Myke fia Istvántól megszerez s Bazini és Szentgyörgyi Sebus grófnak adományoz. 1369-ben e család I. Lajostól engedélyt kap arra, hogy az itteni Dunaágon hidat építhessen. 1386-ban Jodok morva őrgrófot, de 1409-ben ismét a Bazini és Szentgyörgyi grófokat uralja. Azután az Illyésházyak és Szelepcsényi érsek, majd az Ebergényiek és Zitkovszkyak lettek az urai, de a Viczayak, Méreyek, a Maholányi, Slossberg és az Amadé család is bírtak itt részeket, melyek a Zitkovszky család révén az Apponyiak birtokába kerültek. A mult század elején Apponyi György gróf, Serényi gróf, Jeszenák báró és Balassa báró birták. Jelenleg Apponyi Albert grófnak van itt nagyobb birtoka és régi kastélya, melyet valószínűleg Szelepcsényi érsek a fent említett várból alakíttatott át kastélylyá, mert a várbeli kápolnát is ő építtette. A kastély különben mostani alakját a XIX. század első felében nyerte. Egyik levelének kelte szerint itt tartózkodott 1550 június 22-én I. Ferdinánd. A község hajdan német volt, de ma már teljesen magyar. Egyháza már 1309-ben fölmerül; de ma a községben nincs templom, csak az említett várkápolna, mely nyilvános templom jellegével bír és a gót stílű, Apponyi György gróftól 1872-ben épített temetői kápolna, mely egyúttal a tulajdonos gróf Apponyi család temetkezési helyéül is szolgál. A községet 1830-ban és 1880-ban árvíz pusztította. Ide tartoznak a Györgymajor, Alsó- és Középtőkési, és Baumholczi vadászlakok. A községben van posta és távíró, vasúti állomása pedig Püspöki.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Eberhard. Okleveles első említését 1209-ben találjuk s ez időben vára is volt a Szentgyörgyi és Bazini grófok kezén, nevezettet pedig ez Castelluf Ybreliaarth-nak. Ez a vár később kastéllyá alakult s évszázadokon át az Apponyi-család tulajdonában volt. Az idők folyamán földesura volt Jodok morva őrgróf (1386), majd ismét a Szentgyörgyi és Bazini gróf (1409), később pedig az lllésházyak, Ebergényiek, Zitkovszkyak. Méreyek, Amadék, Apponyiak. Az összeomlás előtt a glóriás emlékű Apponyi Albert grófnak volt itt ezer hold körüli birtoka, amelyet a prágai kormány kisajátított és cseh és morva telepesek között osztott szét. A község területe 1553 kat. hold s lakóinak száma a vissza csatoláskor 922, valamennyi római katolikus.