Alsónyárasd

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz és az Alsó-Csallóköz határán fekszik. Teljesen egybeépült Felsőnyárasddal.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, azóta Nyárasd egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként (1871-ig mezővárosként) Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Dunaszerdahelyi járáshoz. A két világháború közötti időszakban a korábban hozzá tartozó Bélét (7,00 km²) Ekecshez csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1921-ben 31,12 km²-es területe Béle elcsatolásával 24,12 km²-re csökkent, a községterület 69,3 %-át alkotja.

Népesség

1921-ben 1547, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1903-an (a kataszterileg hozzá tartozó Bélével együtt 2063-an) éltek itt, a község lakosságának 62,5 (67,8) %-a.

Történelem

Első okleveles említése 1133-ból való, amikor is Tamás esztergomi érsek engedélyt ad Villa Naryasban kápolna építésére. Nevének további megjelenési formái: 1291-ben Terra episcopatus Nitriensis Nayras (Nyitrai püspökség földje, Nyárasd), 1421-ben Nyarasd, 1773-ban Alsó Nyárosd, 1927-ben Dolny Ňáražd, 1940-ben Nyárasd, 1948-ban Topoľníky. 1237-ben IV. Béla király a község felét a pozsonyi káptalannak adományozta, a másik fele az Ágh családé volt, majd a Serédy, a Mérey családé, illetve az éberhardi uradalomé. 1291-ben a nyitrai püspökség tulajdonaként említi egy oklevél. 1434-ben a Fraknói grófoknak van itt nagyobb birtokuk, ők ezt Molnár Kelemen győri püspöknek adják át. Az 1553. évi portális összeírás szerint a pozsonyi káptalannak 7, Serédy Gáspárnak és Mérey Mihálynak 8-8 portája fizet adót; ebben az időben még birtokrésze volt itt az éberhardi és szentgyörgyi uradalomnak is. 1647-ben a pozsonyi káptalan mellett özv. Amade Lénárd-nénak van itt birtoka. 1787-től kezdődően pedig már a Pálffyak a község urai. Ez utóbbiakról számos korabeli forrás említi, hogy kúriájukban felbecsülhetetlen értékű műkincset gyűjtöttek össze. 1796-tól vásárjoggal és pallosjoggal rendelkező mezővárosként, mint a szentgyörgyi uradalom egyik kerületi székhelye, van jegyezve. A XVIII. század derekán az önálló alsónyárasdi uradalom központja lett; hozzátartozott: Alsószeli, Vámosfalu, Felistál és más falvak is. 1720-ban a falunak 23 háza volt. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 99 házzal 716 lakossal van bejegyezve. A XIX. század második felében a községben sörfőzde (serfőzőház) is működött. Marhavásárai messze vidéken híresek voltak. Az 1848-49-es szabadságharc idején a község határában két kisebb ütközet is lezajlott a császáriak és a magyar honvédsereg között a Kis-Duna átkelőhelyéért. A millennium alkalmából, 1896-ban az itt elesett és eltemetett honvédek tiszteletére a nyárasdiak emlékművet emeltek. Egy emlékmű Geramb osztrák alezredesé, aki 1849. január 13-án itt esett el. 1940-ben Felsőnyárasddal egyesítették Nyárasd néven.

Mai jelentősége

Ld. Nyárasd

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó Nyárosd. Magyar mező Város Posony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Alsó Csalóközi járásnak szélén, Pap Nyárosd tövében, határja két időre van osztva, terem rozsot, árpát, zabot, kukoritzát, kendert, lent; legelője, réttye elég, erdeje kevés, szőleje nints, határját néha a’ Duna meg önti, piatzozása Szerdahelyen, ’s Komáromban, Országos vásárja négyszer esik, héti vásárja tsötörtökön, só ház is van benne, fa árúlása nevezetes.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyárasd (Alsó), magyar m. v., Poson vgyében, a Posonból Komáromba vivő országutban, Bőőstől 7 1/2 ut. p. Komáromtól pedig 5 mfdnyire. Számlál 1020 kath., 9 evang. 5 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy vendégfogadó; több urasági tiszti lakás és gazdasági épület. Tágas határja igen termékeny; rétje, legelője bőven; erdeje kevés. Lakosai sok szarvasmarhát, lovat, az uraság pedig sok juhot tartanak. Országos vásárjai szarvasmarhákra nézve ismeretesek. F. u. gr. Pálffy Ferencz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsónyárasd, az Alsó-Csallóközön fekvő magyar kisközség, melynek 188 háza és 1616 lakosa van; de az utolsó népszámlálás csak 1498 lakost talált itt. Vallásuk róm. kath. Hajdan csak egy Nyárasd állott fenn és a mai Alsó- és Felsőnyárasd egy község volt, melyet csak a tagosításkor osztottak ketté, a mikor az egyik fele Nyárasd néven, a másik, ezzel teljesen összeépített fele pedig Papnyárasd, vagy Papszer néven szerepelt. A község hajdan a Kis-Duna mellett feküdt és régi helyét ma is Faluhelynek nevezik. Egyik részét IV. Béla a pozsonyi káptalannak adományozta 1237-ben; a másik része az Ágh családé volt. Az okleveles nyomok azonban még régibb időkre vezetnek, mert Tamás esztergomi érsek 1193-ban már kápolna építésére adott engedélyt. 1434-ben a Fraknói grófokat találjuk itt, a kik birtokukat Molnári Kelemen győri püspöknek adják át. 1553-ban, a portális összeírásban, a pozsonyi káptalannak 7, Serédy Gáspárnak és Mérey Mihálynak 8-8 portája fizet adót. 1647-ben a pozsonyi káptalan és özv. Amade Lénárdné a birtokosa. 1787-ben már a Pálffyak az urai s id. Pálffy János grófnak ma is 30van itt nagyobb birtoka és régi nemesi kúriája, hol számos érdekes műkincset őriznek. A mult század második felében serfőző-ház is volt a községben s marhavásárai messze vidéken híresek voltak. 1849-ben határában két kisebb ütközet volt. Az itteni honvédemléket, a millennium alkalmából, ezeknek az emlékére állították föl; egy másik emléket pedig az osztrák az 1849 január 13-án elesett Geramb osztrák alezredes emlékére emelt. E község azelőtt a pest-pozsonyi országútnak egyik legfontosabb pontja volt, a mennyiben az országgyűlésre Pozsonyba utazók mindenkor az itteni uradalmi nagyvendéglőben szálltak meg; Kossuth Lajos és Deák Ferencz is akárhányszor itt háltak meg. Itt volt különben a lóváltás is. Az itteni néphagyomány a község keletkezésére vonatkozólag azt tartja, hogy hét család alapította és pedig a Mikóczy, Csölle, Nagy, Szalay, Várady, Tóth és Szabó családok, a kik állítólag mint molnárok és halászok e községek első telepesei lettek volna. A katholikus templom egyik része még 1307-ből való, a mikor Miklós és Pasca grófok itt kápolna-építésre engedélyt kaptak. Az idők folyamán a kápolnából templom lett, melyet legújabban 1853-ban alakítottak át. A lakosok iparegyesületet és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Arkosár és Szigeti vadászlakok, Béllye puszta, Disznóskút erdészlak, Jánostelek s Lapogosi major, Kisrévház és Öregrév. A község körjegyzőségi székhely. Van saját postája és távírója, vasúti állomása pedig Felistál-Nyárasd.

Magyar Katolikus Lexikon

Alsónyárasd, Nyárasd, v. Pozsony vm. (Dolný Ňáražd, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. - 1755: alapították. Tp-át 1307 k. ismeretlen tit-ra sztelték. Mai Kisboldogasszony-tp-át 1853: építették. Kegyura 1880: gr. Pálffy János. - Filiája 1917: Felsőnyárasd. - Lakói 1840: 925 r.k., 15 ev., 1 ref., 22 izr., 40 egyéb vall., össz. 1003; 1910: 1433 r.k., 2 ev., 25 ref., 27 izr., össz. 1487; 1940: 2282 r.k., 1 g.k., 7 ev., 12 ref., 17 izr., 2 egyéb vall., össz. 2321. ** Némethy 1894:10. - Schem. Strig. 1917:180.