Bátorkeszi

A Garammenti-hátság dombvidékén, a Bátorkeszi-hát délkeleti lábánál, a Búcsi-teraszok kistájon, a Dunától mintegy 8 km-re északra fekszik, Komáromtól 27 km-re északkeletre, a Fényes-patak partján. Áthalad rajta a Marcelházát (11 km) Kisújfaluval (6 km) összekötő országút (11 km), itt ágazik el a Muzslára (16 km) vezető mellékút, mely egyben a szomszédos Búcs (5 km) felé teremt összeköttetést. Nyugatról Madar, délről Dunamocs, délkeletről Búcs, keletről Köbölkút, északkeletről Kisújfalu, északról Kürt, északnyugatról Perbete községgel határos. Nyugati, északnyugati és északi határa a történelmi Komárom és Esztergom megye határát alkotja.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben és a Komáromi járásban. 1920-ig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott nagyközségként. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-ig a Párkányi járáshoz tartozott, annak megszüntetésekor a Komáromi járáshoz csatolták. A község területe (45,89 km²) 1921 óta változatlan.

Népesség

Egyike a járás legnépesebb községeinek, de lakossága lassan csökken 1970 óta, 1921-hez képest csaknem változatlan. A magyarok teszik ki a lakosság több mint 3/4-ét, de arányuk lassan csökken népszámlálásról népszámlálásra. A korábban színmagyar községbe 1929-ben települtek először szlovák kolonisták (Miklósháza), majd a második világháború utáni lakosságcserével magyarországi szlovákok érkeztek. Viszonylag jelentős a roma lakosság aránya (10 %). 2011-ben a lakosság 62 %-a római katolikus, 22 %-a református vallású volt.

Történelem

Nevét a honfoglalás után ide telepített Keszi törzsről kapta. Azt, hogy már a 10. században magyar település volt itt, a határában megtalált kalandozáskori temető bizonyítja. A falut írásos dokumentumban 1156-ban említik először villa Kesceu alakban. A 16. században a Báthoryak birtoka lett, innen nevének előtagja. A 17.-19. században a Pálffyak birtokolták. 1650-ben már református eklézsiája volt. 1783-ban vásártartási joggal rendelkező mezőváros lett. A 19. században iparosodott, cukorgyár (1830), két szeszgyár, valamint sör- és likőrgyár létesült. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1935-ben kis olajütő is létesült. 1938 és 1944 között – az I. bécsi döntés következtében – ismét magyar fennhatóság alá került. 1945 elején hat hétig megrekedt a front a faluban, mely súlyos károkat szenvedett. 1960-ban csatolták a Komáromi járáshoz a Párkányi járás megszüntetésekor. 1977-ben avatták fel a járás egyik legmodernebb kultúrházát. 1993-ban szlovák nevét népszavazás eredményeként Bátorove Kosihy-re változtatták.

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről ismert falu 1949-ben alakult mezőgazdasági szövetkezete 2720 hektáron gazdálkodik (főként kukorica-, búza-, árpa-, dohány- és repcetermesztéssel, sertés- és szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozik) és 200 embernek ad munkát. A méhészkedésnek is hagyományai vannak Bátorkeszin. 1998 óta egy cipőüzem, 1993 óta kartondoboz és papírtasakgyár, valamint modern flexonyomda is működik a faluban. Bátorkeszin magyar és szlovák nyelvű alapiskola és egy magán szakközépiskola is működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÁTORKESZI. Mező Város Esztergom Vármegyében, földes Ura Gróf Pálffy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Komáromtól két órányira, Kis Ujfalutól délre fél mértföldnyire; nap nyugotra pedig Kürth, Perbete, és Madár faluknak szomszédságokban, melly faluk távol lévén Bátorkeszitöl nagy határt engednek e’ Mező Városnak. Nevezetes a’ földes Uraságnak szép kastéllya itten, egy felöl pedig a’ sík határján szántó földgyei homokosak, de elég termékenyek. Földgye jó, vagyonnyai külömbfélék, bora középszerű, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bátorkeszi, magyar mezőváros, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vgyében, dombos rónaságon, ut. posta Köbölkúthoz 1 órányira, 783 kath., 934 reform., 350 zsidó lak., s mindeniknek helyben van papja és imaháza. Határa igen nagy, de ez többnyire majorsági, a lakosok csak 2102 hold szántóföldet, 1115 h. rétet és 918 h. szőlőt birnak. Legelőjén az uradalom sok és finom birkát tenyészt; erdeje derék; szántóföldjei bár nagy részben homokosok, de termékenyek. Van itt urasági kastély, kert és sok tiszti s gazdasági épület igen jeles gazdászattal. Birja b. Pálffy, s feje egy uradalomnak.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kürthtől délre, a párkányi járásban van Bátorkeszi mezőváros, melynek határa legnagyobb részben a volt földesurak, a Pálffy herczegek tulajdona. Itt lakott és itt volt országos hírű gyümölcsfatelepe Magyarország egyik leghíresebb pomologusának, Kovács József lelkésznek, ki nemrég halt meg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bátorkeszi, nagyközség, a vármegye határszélén, 409 házzal és 3013 magyar ajkú lakossal, kik közül 1857 róm. kath., 892 ref. és 255 izr. vallású. Határa 7974 kat. hold. Legrégibb adataink e helységről 1263-ból vannak; ebben az évben szerepel a Kesző helységbeli Víd, Köbölkút melletti birtokos, ki Ösztövéren levő földjéből három ekealját a Huntpázmán nembeli Andrásnak, a Forgách család ősének eladott. 1292-ben ismét találkozunk e helységgel. Ekkor szerepelnek a Keszi nemesek, a kik perelnek a Zovárd nembeli Zovárddal és Csákkal; e per még 1300-ban is folyt. 1311-ben Csák Máté hívei elpusztították. 1460-ban már a Guthkeled nembeli Báthoriak birtokában találjuk, honnan a helység a Bátorkeszi nevet nyerte; e néven szerepel az 1531 évi adólajstromban. A XV. század folyamán jelentékenyen fejlődött, s a XVI. század elején egyike volt a vármegye legnagyobb helységeinek. 1531-ben Báthory István nádor birtokában találjuk. Az 1549. évi adóösszeírás szerint Báthory András birtoka. Ekkor 32 portája volt; míg 1556-ban 28, 1593-ban 20, 1609-ben és 1613-ban ismét 25 portát írtak benne össze. 1578-ban Bay Mihály vette zálogba Báthory Miklóstól 1609-ben Keglevich Jánosé. 1654-ben Pálffy Pál örököseit iktatják be a helység birtokába. Az 1696. évi összeírás szerint Bottyán János birtoka, a ki a falut zálogba vette a Pálffy családtól. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint gróf Pálffy Miklós nádor örököseinek birtoka. Templomát a néhai nádor építtette 1720-28 között. 1755-ben népes helység, lakosainak száma 640 katholikus és 479 prostestáns volt. 1783-ban országos és hetivásár tartására nyert engedélyt. Plébániája már 1562-ben fennállott. 1848-ig a Pálffy herczegek földesurasága alá tartozott. A község jelenlegi birtokosai a herczeg Pálffy család és Bátorkeszi Kobek Kornél, a kiknek itt említésre méltó Kobek Kornél új kastélya, melyet Bátorkeszi Kobek István építtetett 1894-95-ben. Magyarország ezredéves fennállásának emlékét márványszobor hirdeti a községben. A róm. kath. templom ősi időkben épült; a XVII. század elején a reformátusok elfoglalták, de utóbb ismét a katholikusok kezére került. 1735-ben Pálffy Miklós toronynyal látta el. A református templom a XVII. század végén épült. Határában a következő puszták vannak: Antalház, Eredmény, Felsőmajor, Heija, Makfai, Miklósháza, Óriás, Rifót és Somlyó. A községnek van takarékpénztára, iparegyesülete, ker. hitelszövetkezete, polgári olvasóköre, izr. nőegylete és izr. jótékonysági egylete. Azonkívül egy sörgyár is van a községben. Posta- és távíró-állomás helyben van, vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Dunaradvány.

Magyar Katolikus Lexikon

Bátorkeszi, v. Esztergom vm. (Vojnice, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. párkányi esp. ker-ében. - Tp-át 1562 e. ismeretlen tit., a mait Sarlós Boldogassz. tiszt. sztelték. Lakói 1600 k. prot-ok lettek. 1741: alapították újra. - Plébánosai: 1562 k. Mihály, 1717: Kovacsóczi István, 1723: Rosánszky Gábor, 1741: Veszelay János, 1754: Marossy Ferenc, 1775: Nedeczky Imre, 1782: Lenczky János, 1784: Németh András, 1790: Veszely Lőrinc, Missics István, 1797: Mattyók Antal, 1808: Specziár Mihály, 1816: Barmos Antal, 1819: Nagy Imre, 1860: Haskó József, 1869: Meisermann Ignác, 1901: Erdőssy István. Kegyura 1880: hg. Pálffy Antal. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1910: 1982 r.k., 1 g.k., 13 ev., 909 ref., 239 izr., össz. 3144; 1940: 2391 r.k., 6 g.k., 8 g.kel., 18 ev., 1106 ref., 6 unit., 100 izr., 1 egyéb vall., össz. 3636; 1970: össz. 3872, 87,4 %-a m.; 1991: össz. 3654, m. 3111 (85,14%); 2001: össz. 3514, m. 2930 (83,38%). ** Némethy 1894:23. - Schem. Strig. 1917:11. - Gyurgyik 2002.