Lég

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől 14 km-re északnyugatra, Somorjától 13 km-re északkeletre, Pozsonytól 36 km-re délkeletre fekszik. Léget érinti a Dunaszerdahelyt Pozsonnyal összekötő 572-es országút, mellékutak kötik össze Sárosfával (5 km), Nagypakával (5 km), Olgyával (5 km) és Illésházával (10 km). Nyugatról Olgya és Béke, délnyugatról Nagypaka és Macháza, délről Sárosfa és Gelle, keletről Lögérpatony, északról pedig Sárrét, Vittény, Illésháza és Csenke községekkel határos. A község területén keresztülhalad a Komárom-Pozsony vasútvonal, vasúti megállóhelye Kolónia településrészen van, a község központjától 2,5 km-re délre.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Kislég, Nagylég és Szász községek egyesítésével, majd 1960-ban Előpatonyt is hozzá csatolták, így alakult ki mai területe. 1920 előtt valamennyi elődközsége Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. 1920-1960 között Csehszlovákia Somorjai járásához tartoztak, majd 1960-tól immár az egyesült Lég község a kibővített Dunaszerdahelyi járás része lett. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Az elődtelepülések összterülete 1921-ben 35,95 km² volt. 1951-ben az önállósult Sárrét (Előpatony és Nagylég kataszteréből) és Vittény (kisebb része Nagylég kataszteréből) elszakadásával területe 30 %-át elveszítette (korábban határa egészen a Kis-Dunáig terjedt). A község ma 4 kataszteri területre (Nagylég - 11,23 km², Kislég - 3,33 km², Szász - 7,10 km², Előpatony - 3,73 km²) és 5 településrészre oszlik (Kolónia településrész Nagylég kataszteréhez tartozik). A kataszteri területek közül Kislég és Szász területe megfelel az 1921-es községterületnek.

Népesség

1921-ben elődközségeiben összesen 1623-an éltek, 1939-ben már 1837-en. Az azóta eltelt 70 évben tovább növekedett népessége, 1991-2011 között 18 %-kal, ennek nagyobb része azonban a kilencvenes évekre esett, az ezredforduló után lassult a növekedés. A korábban csaknem teljesen magyarlakta falvakba 1926-ban telepítettek ide először szlovákokat (Nagylég-Kondorospuszta), majd a második világháború utáni belső telepítésekkel folytatódott az etnikai szerkezet megváltoztatása, a rendszerváltáskor már a lakosság 1/5-ét szlovákok alkották. A rendszerváltás után a magyar nemzetiségűek aránya rohamosan csökkent, ma már csak kevéssel haladja meg a lakosság 1/2-ét (54 %), míg a szlovákok arányszáma megduplázódott. Légen a romák aránya (23,3 %) kiugróan magas. A lakosság 3/4-e római katolikus vallású.

Történelem

A település nevével írott forrásban először Miklós ispán aludvarbíró 1239. március 6-án kiadott oklevelében találkozunk. A falura vonatkozólag további adatot IV. Béla király 1269-ben keltezett oklevelében találunk, viszont igazán figyelemreméltó adatokat első ízben IV. (Kun) László 1287. március 2-i oklevele nyújt számunkra. Kisléget külön egy 1311. november 11-i oklevél említi először. 1324-ben a Salamon nemzetség faluja volt, majd egy részét az Olgyai család szerezte meg. Nagyléget 1328-ban Leeg alakban említi oklevél, ekkor már állt a falu régi temploma. Kislégen 1517-ben ad birtokot a király a Kisléghy családnak. Nagylégen 1553-ban a Sárkány és Zomor családok rendelkeznek öt, illetve három portával. A 17. század végén a Szüllő család volt a legnagyobb birtokos a községben. A 19. század elején Benyovszky Lajos grófnak, valamint Petőcz és a Bacsák családnak voltak itt nagyobb birtokai. 1866-ban Kislégen tűzvész pusztított. 1940-ben Nagylég, Kislég és Szász egyesítésével létrejött a község, amelyhez 1960-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Előpatonyt.

Mai jelentősége

A község magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával, szociális és beteggondozó központtal rendelkezik. Az 1930-ban emelt historizáló stílusú Benyovszky-kastélyban 1956-tól a pozsonypüspöki kórház kihelyezett részlege működött, 1991-től az egészségügyi minisztérium üdülési központja lett. A kastélyhoz tartozó park védett természeti emlék. Nagylég Szent Erzsébetről elnevezett barokk stílusú római katolikus templomát Szelepcsényi György hercegprímás építtette 1679-ben a török időkben elpusztult középkori templom helyett. A 16. századi reneszánsz kastélyát 1929-ben lebontották, csak egy nyolcszögű épületrész maradt meg mellette. A község északi részén áll a Benyovszki család neoklasszicista sírboltja.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Lég. Két magyar falu Posony Várm. földes Ura több Uraságok, lakosaik katolikusok, Kis Lég, Nagy Légnek filiája, fekszenek egy más mellett, Nagy Pkának szomszédságában, szántó fölekből, legelőkből, rétekből veszik jövedelmeiket, tsekélyebb határja van Kis Légnek. SZÁSZ. Nemes Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai Benefai Bacsák, és több Uraságok, lakosai katolikusok, régi kastély formára épűltt lakó háza van itten Bacsák Uraságnak; fekszik n. k. Nagy Léghez közel, d. Kis Léggel, ’s é. Nagy Pákával határos; földgyeik jó termékenységűek, haszonvétele van tér mezőségből, fája űltetett fűszfákból, vagyonnyai jelesek. PATONY. Elő Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Légnek szomszédságában, mellynek filiája, határja két fordúlóra van osztva, ’s jól termő, legelője hasznos, réttyei jók, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Légh (Kis), magyar falu, Poson vmegyében, a pesti országutban, Posontól 4 órányira: 288 kath., 3 ref., 4 zsidó lak. Határa a legtermékenyebbnek tartatik. Egyébiránt rétje kevés; erdeje sincs. F. u. a Kisléghy fam. Ut. posta Somorja. Légh (Nagy), magyar falu, Pozson vmegyében, mindjárt Kis-Légh mellett: 578 kath., 6 evang., 14 zsidó lak., kath. paroch. templommal, s a földes-uraságok csinos lakházaival, és kényeivel. Határja ennek is termékeny és tágas, ugy hogy a kis Dunáig kinyulik. Legelője, rétjei bőven lennének, de száraz természetüek, azért kevés de jó szénát adnak; a juhtenyésztés nagy divatban van. Fája igen szüken, s csak a kis Duna mentiben. F. u. Benyovszky Péter kapitány, Peteőcz, Bacsák, s m. t. famil. Lakosai közt számos czigányok találtatnak, kik főképen muzsikálásból élnek. Szász, m. falu, Poson vmegyében, Légh mellett, 305 kath. lak. Szép uri lakházzal, és kerttel, s jövedelmes vendégfogadóval a pesti utban. Határának egy része buzaföld, egy része pedig homokos, s inkább rozsnak való. F. u. Bacsák család. Ut. p. Poson 3 óra. Patony (Elő), magyar falu, Poson vgyében, N.-Légh mellett: 197 kath., 14 ref., 7 zsidó lak. Peteőcz Antalnő csinos lakházával, termékeny szántóföldekkel. F. u. Peteőcz, Benyovszky, Bacsák nemzetségek. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagylég, a pozsony-komáromi helyi érdekű vasútvonal mentén fekszik. Kisközség 77 házzal és 523 róm. kath. vallású magyar lakossal. E községet 1239-ben említik először az egykorú iratok. A pozsonyi vár tartozéka volt és lakosai később nemesi előjogokat élveztek. Az 1553-iki összeírásban a Sárkány családnak 5, Zomor Jánosnak meg 3 portája adózik. 1694-ben Szüllő Ferenczné is egyik nagyobb birtokosául van említve. A Szüllő család még a XIX. század elején is birtokos itt; ekkor ugyanis Szüllő Zsigmond a maga birtokát Gálfy Péternek zálogosítja el. Ma Benyovszky Lajosnak és Petőcz Gábornak van itt nagyobb birtoka, de a mult század elején ezeken kívül a Bacsák család is bírt itt és külön-külön mind a három családnak csinos kúriája volt a községben. A plébánia alapítása 1328-ig vezethető vissza; mai templomának alapját Szelepcsényi György érsek 1679-ben tette le, de az építkezést csak halála után fejezték be. A lakosok fogyasztási és értékesítő 94szövetkezetet tartanak fenn. Ide tartoznak Vörösbuzahely és Kondoros puszták, mely utóbbi 1319-ben Kondorosi Jakab birtoka, utána pedig Sellyey Miklósé, a mult század elején Benyovszky Péteré. Ide tartoznak még Alsótőse, Felsőtőse és Nagyhegy tanyák, Elina, Gálház és Hétmány csőszház. Dűlő nevei közül az Igriczés, a Kapuhely és a Bánvölgy is bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Van itt posta, távíró és vasúti állomás. Kislég, a Felső-Csallóközben fekvő kisközség, 63 házzal és 421 róm. kath. vallású magyar lakossal. A XIII. századbeli okiratok csak Lég nevű községről emlékeznek meg, mely IV. Béla királynak 1239. évi oklevelében, Legu néven, Pozsony vár birtokaként van említve. 1250-ben Roland nádor egyik végzésében Legh néven szerepel, 1311-ben pedig Légi István nevében. 1324-ben a Salamon nembelieknek is volt itt birtokuk, melynek egy részét Olgyai Péter fiainak engedték át. 1517-ben először Kislég merül fel, a mikor II. Lajos király Kisléghi Pál fia Pétert, Egyed fia Andrást, Mátyás fia Balázst és általuk testvéreit, új adomány czímén e birtokba beiktattatja. 1608-ban Léghi István fia Simon itteni két kúriáját nejének, Zsófiának adományozta. 1675-ben Alszegi Mátyás és fiai itteni birtokrészüket Szüllő Ferencznek 50 évre elzálogosítják. Két évvel később a párkányi csatában elesett Szüllő György neje és gyermekei osztozkodnak az itteni birtokokon, melyeket 1802-ben Szüllő Zsigmond Gálffy Péternek zálogosít el; a Léghi, illetőleg Kisléghy család azonban mindvégig birtokos itt, egész a mult század elejéig. 1866-ban nagy tűzvész pusztított a községben. Templom nélkül szűkölködik. Postája, tavírója és vasúti állomása Nagylég. Szász, kisközség a Felső-Csallóközben, 39 házzal és 281 lakossal, a kik róm. kath. vallású magyarok. E községet egy 1239-iki oklevél Zas-Varos alakban a pozsonyi vár tartozékaként említi. 1314-ben a község határában Szászi Pongrácz egy birtokrészt fiainak elörökít. 1353-ban I. Lajos király a helység határait a Szászi család számára megjáratja. 1394-ben az Olgyai család egyik oklevelében Felzaaz néven találjuk említve és 1747-ben Alszász is szerepel. A XVIII. században és később a Bacsák, Majláth, Petrikovich és Peöcz család volt az ura, és ma Bacsák Istvánnak és Pálnak van itt nagyobb birtoka. A község északnyugati részét ma is Felszásznak és a délkeleti részét Alszásznak nevezik. A községnek nincs temploma. Postája, távírója Nagylég és vasúti állomása Nagypaka. Előpatony, magyar kisközség a Felső-Csallóközben, 38 házzal és 285, róm. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Nagylég. E község mai nevén csak 1498 és 1510 között van először említve, mint a Bazini és Szentgyörgyi Péter birtoka és Éberhard várának tartozéka. Az 1553-iki portális összeírásban hét birtokosa szerepel, a kik közül Bakith Péternek 1, Mérey Mihálynak 2, Leeghy Istvánnak 7, Literáti Ferencznek 1, Tóth Tamásnak és a Sárkány családnak 2 portája fizet adót. 1608-ban Léghi István fia Simon, itteni birtokrészét nejének, Zsófiának adományozta. 1802-ben Szüllő Zsigmond itteni birtokát elzálogosítja Gálfi Péternek. A mult század elején a Petőcz, Várady, a Benyovszky és a Bacsák család voltak a birtokosai és ma is Benyovszky Lajosnak, Bacsák Pálnak, Zsigmondnak s Istvánnak és Petőcz Kálmánnak van itt nagyobb birtoka. Ide tartozik Sárrét puszta. A községnek nincsen temploma.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagylég, v. Pozsony vm. (Veľký Lég, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1328: már létezett. Tp-ának tit-át 1390: Szt Özsébre változtatták. Nagy paka filiájából 1809: alapították újra. Mai Árpádházi Szt Erzsébet-tp-át 1731: építették. Anyakönyvei 1787-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Előpatony, Kislég, Szász. Közig-ilag Léghez csatolták. - Lakói 1940: 1689 r.k., 14 ev., 17 ref., 12 izr., össz. 1732. ** Némethy 1894:183. - Pozsony vm. 1895:94. - Gerecze II:662. (tp. 1679) - Schem. Strig. 1917:156.