Kislég

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, Dunaszerdahelytől 14 km-re északnyugatra, Somorjától 13 km-re északkeletre, Pozsonytól 36 km-re délkeletre fekszik az 572-es út mentén. Teljesen egybeépült Nagyléggel, vele együtt alkotja a község központi részét.

Közigazgatás

1940-ig önálló község, azóta Lég egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig, annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Területe 3,33 km² (a községterület 13,1 %-a) 1921 óta nem változott.

Népesség

1939-ben 568, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-re népessége ennek másfélszeresére nőtt, 857-en éltek itt, a község összlakosságának 34,0 %-a.

Történelem

Kislég nevével először egy 1311-ből származó oklevélben találkozunk Kyus Leég alakban. További megjelenési formái: 1517-ben Kyslegh, 1828-ban Kis-légh, 1921-ben Maly Lég. 1324-ben a Salamon nemzetségbeliek a község földesurai, de a későbbiekben a birtok egy részét átengedik Olgyai Péternek és fiának, 1517-ben II. Lajos király Kisléghi Pál fiát, Pétert, illetve Egyed fiát, Andrást, valamint Mátyás fiát, Balázst iktatta be itteni birtokukba. 1608-ban Léghi István fia, Simon itteni kúriáját nejének, Zsófiának adományozta. 1657-ben Alszegi Mátyás itteni birtokrészét Szüllő Ferencnek 50 évre elzálogosította. Két évvel később Szüllő Ferenc a párkányi csatában elesett neje és gyermekei osztozkodtak az itteni birtokon. Ezt 1802-ben Szüllő Zsigmond Gálffy Péternek zálogosította el. A Léghi vagy Kisléghi család a XIX. század elejéig birtokos a községben. Később a Benyovszkyak, a Bacsákok, a Lelkesek és Domesok a község nagyobb birtokosai, földesurai. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 42 házzal és 307 lakossal szerepel. 1866-ban tűzvész pusztított a községben. 1940-ben Nagyléggel és Szásszal egyesítették Lég néven.

Mai jelentősége

Ld. Lég

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis, és Nagy Lég. Két magyar falu Posony Várm. földes Ura több Uraságok, lakosaik katolikusok, Kis Lég, Nagy Légnek filiája, fekszenek egy más mellett, Nagy Pkának szomszédságában, szántó fölekből, legelőkből, rétekből veszik jövedelmeiket, tsekélyebb határja van Kis Légnek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Légh (Kis), magyar falu, Poson vmegyében, a pesti országutban, Posontól 4 órányira: 288 kath., 3 ref., 4 zsidó lak. Határa a legtermékenyebbnek tartatik. Egyébiránt rétje kevés; erdeje sincs. F. u. a Kisléghy fam. Ut. posta Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kislég, a Felső-Csallóközben fekvő kisközség, 63 házzal és 421 róm. kath. vallású magyar lakossal. A XIII. századbeli okiratok csak Lég nevű községről emlékeznek meg, mely IV. Béla királynak 1239. évi oklevelében, Legu néven, Pozsony vár birtokaként van említve. 1250-ben Roland nádor egyik végzésében Legh néven szerepel, 1311-ben pedig Légi István nevében. 1324-ben a Salamon nembelieknek is volt itt birtokuk, melynek egy részét Olgyai Péter fiainak engedték át. 1517-ben először Kislég merül fel, a mikor II. Lajos király Kisléghi Pál fia Pétert, Egyed fia Andrást, Mátyás fia Balázst és általuk testvéreit, új adomány czímén e birtokba beiktattatja. 1608-ban Léghi István fia Simon itteni két kúriáját nejének, Zsófiának adományozta. 1675-ben Alszegi Mátyás és fiai itteni birtokrészüket Szüllő Ferencznek 50 évre elzálogosítják. Két évvel később a párkányi csatában elesett Szüllő György neje és gyermekei osztozkodnak az itteni birtokokon, melyeket 1802-ben Szüllő Zsigmond Gálffy Péternek zálogosít el; a Léghi, illetőleg Kisléghy család azonban mindvégig birtokos itt, egész a mult század elejéig. 1866-ban nagy tűzvész pusztított a községben. Templom nélkül szűkölködik. Postája, tavírója és vasúti állomása Nagylég.