Bakabánya

Elsősorban a magyar katolikus egyház történetével foglalkozott. Felfedezte az 1519-ben keletkezett és róla elnevezett, 218 levél terjedelmű kódexet (Lányi-kódex), amely a somlóvásárhelyi premontrei apácák számára készült magyar nyelvű ordinárium. Ezt az MTA-nak ajándékozta, amely 1847-ben választotta levelező tagjává.

Középiskolai tanulmányait Körmöcbányán, Esztergomban, majd Nagyszombatban végezte. 1832–1835-ben a pesti központi papnevelőben folytatott teológiai tanulmányokat. Már diákkorában beutazta Magyarországot és később több helyen külföldön is megfordult. 1837-ben Máriavölgyben lett segédlelkész, majd 1840-től hitszónok Pozsonyban. 1842-ben megszerezte a bölcsészdoktori címet és a nagyszombati líceum történelemtanárává nevezték ki. 1846-ban a természettudományok és a mezőgazdaság oktatását bízták rá. 1848–1849-ben Sopornyán segédlelkész, 1851–1853-ban könyvtáros volt Esztergomban. 1853-tól haláláig Egbellben volt plébános.

Főbb művei: Magyarok háznépe, 1843; Magyarföld egyháztörténetei. I-III., 1844; A magyar nemzet történetei. I-II., 1846; Krátký dějepis církwe kresťansko-katolické, 1850; Dějeny starověkého lidstva k užitku mládeži wyššich gymnasialnich třid, 1852 (Magyar fordítása Az ősrégi emberiség történelme, felső gymnasiumok használatára címmel kéziratban maradt); Lányi Károly Magyar egyháztörténelme. Átdolgozta Knauz Nándor. I-II, 1866-1869.

Evangélikus líceumi tanár, orientalista, bibliafordító.

Lefordította a Bibliát a magyar evangélikusok számára – ez volt az első teljes, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű evangélikus Biblia. Munkája szöveghű, de túlságosan erőltetett nyelvi megoldásai vannak, rengeteg tájnyelvi kifejezést is használ.

Tanult Selmecbányán, a teológiát Pozsonyban végezte; ezután két évig segédtanárként működött a gimnázium 3-5. osztályaiban. Ez idő alatt főleg a latin és a görög nyelvvel foglalkozott. 1853-ban külföldre ment:Halléban fél évig, Göttingenben másfél évig gyarapította teológiai és nyelvészeti ismereteit. Elsajátította a héberen kívül (amelyet már Pozsonyban is tüzetesebben tanulmányozott) az arab, a szanszkrit, a szír és a török nyelvet. Hazatérve, Pozsonyban gimnáziumi és teológiai tanárrá választották.

Krump családi nevét 1861-ben változtatta Kámoryra. 1885-ben vonult nyugdíjba.

Arab nyelvből fordított néhány cikket. Több terjedelmes műve és fordítása kéziratban maradt. A Koránt is lefordította arab nyelvből és magyarázatokkal látta el.

Főbb művei: Vallástan. Bevezetés az ó- és új- testamentomba és apokrif könyvekbe. Izrael népének történelme. Függelékek: tulajdonnevek elemzése, 1862; Röpirat a biblia új magyar fordításának ügyében, 1863; Biblia, az az szentírás, mely az egész ó- és új-testamentomot foglalja magában. Az eredetiből ford., 1864, 1870.

Pozsonyban hunyt el 1903. február 3-án.

Szlovákiában az elsők között foglalkozott a daganatos betegségek gyógyításával.

Középiskolai tanulmányait Besztercebányán és Pozsonyban végezte. Orvosi tanulmányait Budapesten kezdte, de az impériumváltást követően Prágában fejezte be 1920-ban.

Orvosként eleinte Prágában működöt, majd Pozsonyba került, később kórházigazgató lett Turócszentmártonban, végül a kassai tudományegyetem orvosi karán volt a nőgyógyászat tanszékvezető professzora.

Pozsonyban hunyt el 1980. február 14-én.

Evangélikus lelkész, teológus, egyetemi oktató. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, 1974-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Teológiai Karán folytatta, és a lipcsei egyetemen szerzett teológusi oklevelet. Bakabányán (Pukanec), Gútán volt ev. lelkipásztor, jelenleg Somorján él. 2003–2007-ben a Comenius Egyetem Ev. Teológiai Karának dékánja és az Ószövetségi Tanszék vezetője volt. A komáromi Selye János Egyetem Ref. Teológiai Karának is tanszékvezető tanára. Kutatási területe az ószövetségi teológia. Vezetése alatt készült el az Ószövetség ökumenikus szlovák fordítása. Tudományos dolgozatai szlovákiai, magyarországi és egyéb külföldi folyóiratokban jelennek meg. Több egyetemi tankönyv, jegyzet szerzője. 2008-ban a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díjával tüntették ki.