Bát

Filozófus, egyetemi tanár, lapszerkesztő.

A teológiát Bécsben végezte, de nem sokkal később elhagyta a papi pályát és gimnáziumi tanárként működött Nagyszombatban, Besztercebányán, Budán, 1787-től Trencsénben.

1792-ben a pesti egyetem német nyelv és irodalom tanárává nevezték ki. Itt működött 1827-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Bölcseleti és szépirodalmi műveket publikált német nyelven.

Pesten hunyt el 1830. április 12-én.

evangélikus pap, szuperintendens, természettudós. Csernyánszky János (1709–1766) lelkész fia volt. Apja korán meghalt, így bátyja, ifj. Csernyánszky János, a későbbi  püspök viselte gondját. Iskoláit Selmecbányán, Osgyánban és Pozsonyban járta. 1780-ban a jénai egyetemre ment, ahol elvégezte a teológiát. Hazájába visszatérve, 1782-ben bakabányai lelkész lett. 1778 és 1785 között a Bányai Egyházkerület szuperintendense volt. Később Turopolyára, majd Bátra költözött. Bibliai cseh nyelvre fordított több német énekeskönyvet. 1802-ben egy kis könyvben összefoglalta a szlovák nyelv legfontosabb helyesírási szabályait. 1790-ben névtelenül egy latin nyelvű állevelet írt II. József császár nevében a római pápához és a püspökökhöz, de szerzőjét még a kortársak azonosították. 1808-ban cseh nyelven kiadta Benyovszky Móric nevezetes kalandjairól szóló könyvét. Saját kezűleg készített műszerekkel, földgömbökkel és más szemléltető eszközökkel fizikai kísérleteket végzett Bakabányán és környékén.

Orvos, író.

Lukácsházán született 1794. február 1-jén.

Tízéves korában elvesztette édesapját, ekkor kezdte Kőszegen elemi és középiskolai tanulmányait. 1811-ben lett a piarista rend tagja, a két kecskeméti próbaév leteltével az 1813/14-es tanévben már a tatai gimnáziumban tanított. Ekkor azonban váratlanul kilépett a rendből és a pesti egyetemen orvostanhallgató lett.

Tanulmányai mellett már szépirodalommal is foglalkozott és német nyelvű orvosi munkákat fordított magyarra. 1822-ben a fülgyulladásról és következményeiről írt disszertációjának megvédésével befejezte orvosi tanulmányait és 1824-ben Bakabányán lett városi orvos.

1829-ben Bátra költözött és a Báti járás főorvosa és Hont megye másodfőorvosa lett. Gyógyító munkáját összekapcsolta az egészségügyi felvilágosítással és népneveléssel. Súlyt helyezett a megelőzésre, az egészséges életmódra, de a homeopátia egyik magyarországi népszerűsítőjeként is ismertté vált. Mint fordító sokat tett a magyar orvosi szaknyelv fejlesztéséért, gyűjtötte az orvosi műszavakat és tájszavakat. Az MTA 1830-ban (mint első vidéki orvost) tagjává választotta és később megbízta id. Plinius Naturalis historiae c. 37 kötetes művének magyarításával is, de korai halála miatt csak a 20. kötetig jutott el. Később a kézirat elkallódott. Több, a laikus közönségnek szánt orvosi munkát ültetett át németből magyarra.

Fia, Horváth József Antal (Bakabánya,1824/25 ? – Pest/Gyöngyös ?, 1849. május 1.) ugyancsak az orvosi pályát választotta, de az 1848/49-es szabadságharc honvédorvosaként a kolera áldozata lett.