Sopornya

Egyháztörténeti író, római katolikus plébános, az MTA levelező tagja.

Elsősorban a magyar katolikus egyház történetével foglalkozott. Felfedezte az 1519-ben keletkezett és róla elnevezett, 218 levél terjedelmű kódexet (Lányi-kódex), amely a somlóvásárhelyi premontrei apácák számára készült magyar nyelvű ordinárium. Ezt az MTA-nak ajándékozta, amely 1847-ben választotta levelező tagjává.

Középiskolai tanulmányait Körmöcbányán, Esztergomban, majd Nagyszombatban végezte. 1832–1835-ben a pesti központi papnevelőben folytatott teológiai tanulmányokat. Már diákkorában beutazta Magyarországot és később több helyen külföldön is megfordult. 1837-ben Máriavölgyben lett segédlelkész, majd 1840-től hitszónok Pozsonyban. 1842-ben megszerezte a bölcsészdoktori címet és a nagyszombati líceum történelemtanárává nevezték ki. 1846-ban a természettudományok és a mezőgazdaság oktatását bízták rá. 1848–1849-ben Sopornyán segédlelkész, 1851–1853-ban könyvtáros volt Esztergomban. 1853-tól haláláig Egbellben volt plébános.

Főbb művei: Magyarok háznépe, 1843; Magyarföld egyháztörténetei. I-III., 1844; A magyar nemzet történetei. I-II., 1846; Krátký dějepis církwe kresťansko-katolické, 1850; Dějeny starověkého lidstva k užitku mládeži wyššich gymnasialnich třid, 1852 (Magyar fordítása Az ősrégi emberiség történelme, felső gymnasiumok használatára címmel kéziratban maradt); Lányi Károly Magyar egyháztörténelme. Átdolgozta Knauz Nándor. I-II, 1866-1869.