Bakabánya

Elsősorban a magyar katolikus egyház történetével foglalkozott. Felfedezte az 1519-ben keletkezett és róla elnevezett, 218 levél terjedelmű kódexet (Lányi-kódex), amely a somlóvásárhelyi premontrei apácák számára készült magyar nyelvű ordinárium. Ezt az MTA-nak ajándékozta, amely 1847-ben választotta levelező tagjává.

Középiskolai tanulmányait Körmöcbányán, Esztergomban, majd Nagyszombatban végezte. 1832–1835-ben a pesti központi papnevelőben folytatott teológiai tanulmányokat. Már diákkorában beutazta Magyarországot és később több helyen külföldön is megfordult. 1837-ben Máriavölgyben lett segédlelkész, majd 1840-től hitszónok Pozsonyban. 1842-ben megszerezte a bölcsészdoktori címet és a nagyszombati líceum történelemtanárává nevezték ki. 1846-ban a természettudományok és a mezőgazdaság oktatását bízták rá. 1848–1849-ben Sopornyán segédlelkész, 1851–1853-ban könyvtáros volt Esztergomban. 1853-tól haláláig Egbellben volt plébános.

Főbb művei: Magyarok háznépe, 1843; Magyarföld egyháztörténetei. I-III., 1844; A magyar nemzet történetei. I-II., 1846; Krátký dějepis církwe kresťansko-katolické, 1850; Dějeny starověkého lidstva k užitku mládeži wyššich gymnasialnich třid, 1852 (Magyar fordítása Az ősrégi emberiség történelme, felső gymnasiumok használatára címmel kéziratban maradt); Lányi Károly Magyar egyháztörténelme. Átdolgozta Knauz Nándor. I-II, 1866-1869.

Evangélikus líceumi tanár, orientalista, bibliafordító.

Lefordította a Bibliát a magyar evangélikusok számára – ez volt az első teljes, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű evangélikus Biblia. Munkája szöveghű, de túlságosan erőltetett nyelvi megoldásai vannak, rengeteg tájnyelvi kifejezést is használ.

Tanult Selmecbányán, a teológiát Pozsonyban végezte; ezután két évig segédtanárként működött a gimnázium 3-5. osztályaiban. Ez idő alatt főleg a latin és a görög nyelvvel foglalkozott. 1853-ban külföldre ment:Halléban fél évig, Göttingenben másfél évig gyarapította teológiai és nyelvészeti ismereteit. Elsajátította a héberen kívül (amelyet már Pozsonyban is tüzetesebben tanulmányozott) az arab, a szanszkrit, a szír és a török nyelvet. Hazatérve, Pozsonyban gimnáziumi és teológiai tanárrá választották.

Krump családi nevét 1861-ben változtatta Kámoryra. 1885-ben vonult nyugdíjba.

Arab nyelvből fordított néhány cikket. Több terjedelmes műve és fordítása kéziratban maradt. A Koránt is lefordította arab nyelvből és magyarázatokkal látta el.

Főbb művei: Vallástan. Bevezetés az ó- és új- testamentomba és apokrif könyvekbe. Izrael népének történelme. Függelékek: tulajdonnevek elemzése, 1862; Röpirat a biblia új magyar fordításának ügyében, 1863; Biblia, az az szentírás, mely az egész ó- és új-testamentomot foglalja magában. Az eredetiből ford., 1864, 1870.

Pozsonyban hunyt el 1903. február 3-án.

Szlovákiában az elsők között foglalkozott a daganatos betegségek gyógyításával.

Középiskolai tanulmányait Besztercebányán és Pozsonyban végezte. Orvosi tanulmányait Budapesten kezdte, de az impériumváltást követően Prágában fejezte be 1920-ban.

Orvosként eleinte Prágában működöt, majd Pozsonyba került, később kórházigazgató lett Turócszentmártonban, végül a kassai tudományegyetem orvosi karán volt a nőgyógyászat tanszékvezető professzora.

Pozsonyban hunyt el 1980. február 14-én.