Ipolykiskeszi

A község az Ipoly jobb partján, az Alsó-Ipolymente és az Ipolymenti-hátság kistájon, a Börzsöny nyugati lábánál, Párkánytól 16 km-re északra fekszik, Ipolytölgyessel átellenben, a Párkányt Deménddel összekötő 564-es út mentén. Délről Ipolyszalka, nyugatról Kisgyarmat, északról Ipolyszalka Felső-határföldi (Szekeresdi) katasztere, keletről pedig Ipolytölgyes határolja. Keleti határát az Ipoly-folyó alkotja, mely egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Területe 1920-ban, a trianoni határ megvonásakor 49 hektárral (5,5 %-al) csökkent (8,94 km²-ről 8,45 km²), az Ipolyon túli határrészeinek elcsatolásával. Azóta csak minimális mértékben változott (8,43 km²).

Népesség

1910-ben 548, 1921-ben 574, 1939-ben pedig 461, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A periférikus helyzetű, elöregedő népességű település lakossága 1991-2011 között 15,9 %-al csökkent (459 főről 386-ra). A lakosság ma is csaknem teljesen magyar nemzetiségű, a magyarok aránya itt a legmagasabb az Érsekújvári járásban (92,5 %), a szlovákok aránya 1991 óta 1,7 %-ról 6,7 %-ra nőtt. A lakosság 91,5 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Korán lakott település, lényegében egyike a ország legrégebben települt községeinek. Már a pogány magyarok idején szerepet játszik. Pogányvár nevű dűlője a hagyomány szerint a pogánysághoz ragaszkodó magyarok mentsvára volt; ide, magas földhányás mögé vonultak vissza a térítők elől. 1248-ban említik először írásos források, ekkor István ötvös mester nyerte el aztán adományként a királynak tett szolgálataiért, aztán a település később, a 15. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik. Szent Mihálynak szentelt római katolikus templomának alapja egy 12. századi román stílusú rotunda, melyet 1800 körül építettek egybe a szintén román stílusú harangtoronnyal. Az Ipoly-folyó kedvelt horgászhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KESZI. Ipoly Keszi. Magyar falu Hont Várm. földes Ura G. Ráday, Boros, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kőkeszinek szomszédságában, mellynek filiája, határja közép termékenységű, réttye sok, és jó, szőlő hegye alkalmatos, fája kevés van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Keszi (Ipoly-), Hont m. magyar f., 389 kath., 25 evang. lak., s igen termékeny szántóföldekkel. F. u. többen. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolykeszi, magyar kisközség, 68 házzal és 385, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Balassagyarmat, postája Nagycsalomia. 1248-ban IV. Béla király István ötvös-mesternek hasznos szolgálatokért, Kezd vagy Keszen földjén, a királyné és a királyi herczeg birtoka között, két ekényi szántóföldet adományozott. 1252-ben ugyancsak IV. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolykeszi. Első okleveles említése 1248-ból származik, amikor is IV. Béla király István ötvösmesternek juttat itt birtokot. Ezidőtájt Kezd és Készén alakban szerepel a község neve. Néhány évvel később egy birtokcserével kapcsolatban szerepel a község. Keszi alakban 1256-ban egy határ járó levében találkozunk nevével, de nem bizonyos, hogy Ipolykesziről van szó. Bővebben