Verebély

Verebély a Zsitva bal partján, a Zsitvamente kistáj közepén, a Zoboralja dombvidékének keleti lábánál fekszik Nyitrától 21 km-re délkeletre, Érsekújvártól 37 km-re északkeletre, Aranyosmaróttól 20 km-re délnyugatra, Lévától 24 km-re nyugatra. Verebélynél ömlik a Zsitvába az északnyugatról érkező Geszti-patak (Hosťovský potok), valamint a keletről jövő Névedi- (Širočina) és a Tildi-patak (Telinský potok). A városközpont 145 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, három kataszterből (Verebély, Nemesdicske, Aha) álló határának legalacsonyabb pontja 135 méteren (Földvárimajornál) fekszik, míg a nyugatra húzódó dombvidék 200 méter fölé emelkedik a verebélyi szőlőhegyen és Újhegynél eléri a 235 métert. Keleten a Garammenti-hátság felé lassan emelkedik a térszín (Tajnasári határánál 185 méterig). A határ legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület (76,3 %-a szántó), az erdők aránya elhanyagolható (3,3 %), viszont Aha, Verebély és Nemesdicske egyaránt rendelkezik szőlőheggyel (2008-ban összesen 126 hektár szőlő és 113 hektár kert- és gyümölcsös – az összterület 6,2 %-a). A Geszti-patakon alakították ki 1965-67-ben a Verebélyi-víztárolót (36 hektáros halastó). A város településszerkezete gyökeresen megváltozott a 20. század második felében – a történelmi Verebély északi szomszédságában (és annak legészakibb utcáinak lebontásával) új emeletes házas lakótelepet (Sídlisko Lúky) alakítottak ki, attól keletre pedig családi házakból álló új lakóövezet létesült. A vasútállomás környékén kiterjedt ipari övezet jött létre. Az 1975-ben Verebélyhez csatolt Aha (a városközponttól 2,5 km-re északkeletre, a Névedi-patak túloldalán) és Nemesdicske (3 km-re nyugatra, a Zsitva túloldalán) ma is elkülönült települések. Számos, a 20. század első felében még létező puszta és major (Boronkay-, Dillesz-, Földvári-, Munkácsi-, Sósvölgyimajor) a határban mára megszűnt, ma is lakottak Bucsimajor (Dyčka-Majer), Kőröspuszta (Pri stanici) és Godinmajor (Godinov majer), illetve létrejött egy új lakott gazdasági udvar is a töhöli út mentén Veľké priečky néven. Verebély délről Vajkmártonfalva és Mellek, nyugatról Nemespann, északnyugatról Kalász, északról Zsitvaújfalu és rövid szakaszon Nagyhind, északkeletről Tajnasári, keletről Tild, délkeletről pedig Töhöl községekkel határos. Vajkkal (ma Vajkmártonfalva) és Kalásszal közös határa (valamint a régi Verebély-Nemesdicske közti határ) évszázadokig Bars és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotta. Zsitvaújfaluval közös határa 1938-45 között államhatárt képezett Magyarország és Szlovákia között. Verebély fontos közlekedési csomópont, áthalad rajta a Nyitrát Lévával összekötő 51-es országos főútvonal, valamint a Zsitva mentén Aranyosmarót és Udvard (31 km) között összeköttetést biztosító 511-es út. A Zsitva jobb partján haladó 1650-es út Zsitvafödémesen át Nagysuránnyal (25 km), az erről Nemesdicskénél elágazó 1645-ös út Nemespannon (8 km) át Nagycéténnyel (12 km) biztosít összeköttetést. Az 1657-es út Töhöllel (10 km), az Ahánál elágazó 1627-es Néveddel (8 km), az 1651-es pedig Tajnasárival (6 km) köti össze Verebélyt. Az 1894-ben megépült, Kistapolcsányt Nagysuránnyal összekötő Zsitva-völgyi vasútvonal állomása a városközponttól 1,5 km-re északnyugatra, a Zsitva túlpartján található.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó város (1960 óta). Verebély 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásának székhelye volt. Mezővárosi címét 1871 után elveszítette és bár járásszékhely maradt, kisközséggé fokozták vissza. Csehszlovákiához csatolása után községként a Verebélyi járás székhelye maradt 1960-ig, ekkor, bár várossá nyilvánították, egyben megszűnt járásszékhely lenni és a Nyitrai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, immár nagyközségként Bars és Hont egyesített vármegye Verebélyi járásának székhelye volt. 1975-ben Aha és Nemesdicske községeket Verebélyhez csatolták. Ma három kataszteri területre oszlik - Verebély (22,66 km²), Aha (8,02 km²) és Nemesdicske (7,63 km²). Összterületük a 20. század során nem változott, de 1975 után a kataszteri területek határait kismértékben megváltoztatták: Aha határából 4 hektárt, Nemesdicskééből pedig 24 hektárt csatoltak Verebélyéhez. Aha 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig folyamatosan a Verebélyi járás, majd a Nyitrai járás része volt. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). Nemesdicske 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Érsekújvári (1907-ig Nyitrai) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Verebélyi járáshoz csatolták át és 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Verebélyi járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás).

Népesség

Verebély a korábbi szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő kisváros, etnikai kontaktzónát alkotó kistérség központja. 2011-ben 8970 lakosa volt, túlnyomó többségében szlovák nemzetiségűek (92,7 %). A magyar nemzetiségűek aránya mindössze 3,8 % volt (339 fő), a magyar anyanyelvűeké egyharmadával magasabb (5,0 %, 445 fő). A város magyar lakossága vélhetően nagyrészt az 1970-ben (a Verebélybe olvasztása előtti utolsó népszámláláskor) még magyar többségű (73,3 %) Aha városrészben összpontosul. 2013-ban a lakosság 2,2 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A 20. század elején nagyfokú keveredéssel és képlékeny etnikai identitással jellemezhető járási székhely lakosságának többsége 1910-ben még magyarnak (53,5 %), 1921-ben azonban már szlováknak (75,4 %, a magyarok ekkor a lakosság egyhatodát alkották) vallotta magát. 1941-ben az újra magyar fennhatóság alá került városban ismét magyar többséget (60,6 %) mutatott ki a népszámlálás. 1944 után a kettős identitás megszűnése, a maradék magyarság asszimilációja, valamint a magyar nemzetiségű zsidó lakosság megsemmisítő táborba hurcolása egyaránt hozzájárult az elsöprő szlovák többség kialakulásához. Ehhez hozzájárult az államszocializmus éveiben a felgyorsuló urbanizáció, az iparosítás és a népesség ezzel járó ugrásszerű növekedése. A Verebélyhez csatolt községek közül a korábban vegyes lakosságú Nemesdicske magyarsága 1970-re szintén teljesen asszimilálódott (arányuk ekkorra 2,5 %-ra csökkent, 1930-ban még a lakosság egyharmadát alkották), a nyelvszigetté vált Ahán viszont a hetvenes évekig megmaradt a magyar többség. A város lakosságának túlnyomó többsége (2011-ben 83,2 %) római katolikus vallású, de kiemelkedően magas a felekezeten kívüliek aránya is (9,1 %). 1944-es elhurcolásukig Verebélyen népes zsidó közösség élt, a lakosság csaknem egytizede tartozott az izraelita felekezethez (1921-ben 9,3 %, 1938-ban 7,9 %). 1921-ben Nemesdicske (97,1 %) és Aha (100 %) egyaránt római katolikus lakosságú községek voltak. 2011-ben az összlakosság 88,1 %-a (7904 fő) élt Verebély, 6,8 %–a Aha (608 fő) és 5,1 %-a Nemesdicske (458 fő) városrészekben. Lakott külterületei közül Veľké priečky (56 fő) volt a legnépesebb, ezt követte Bucsimajor (52 fő), Kőröspuszta (47 fő) és Godinmajor (11 fő). 1880-tól 1961-ig csaknem folyamatos növekedéssel (egyedül az 1941-50 közötti időszakban csökkent a lakosság száma) Verebély megduplázta népességét (2022 főről 4223-ra). Kisebb mértékben, de Nemesdicske népessége is nőtt ebben az időszakban (364 főről 565-re), Aha viszont 1930-ban érte el maximális lakosságszámát (897 fő), ettől kezdve lassú csökkenés vette kezdetét. A két Verebélyhez csatolt korábbi község 1970-2011 között egyaránt vesztett népességéből (Aha lakosságának 18,5 %-át Nemesdicske pedig 23,4 %-át veszítette el ebben az időszakban). A város – mai területre vetített – népessége a szocialista iparosítással és lakótelepépítéssel 1970-1991 között 54 százalékkal nőtt (5982 főről 9216-ra), a rendszerváltás utáni első évtizedben lassabban ugyan, de folytatódott a növekedés (3 %) és Verebély 2001-ben érte el népességének eddigi maximumát (9493 fő). A 2001-2011 közötti időszakban már 5,5 %-os népességcsökkenés figyelhető meg és a 2018-as becsült lakosságszám (8778 fő) alapján ez a folyamat napjainkig folytatódik.

Történelem

Verebély első írásos említése 1265-ből ismert (ekkor „Verebel”, majd 9 évvel később „Werebel” néven szerepelt), bár már jóval korábban lakott hely volt, egyike Bars vármegye legrégebbi településeinek. A 13. század végén az esztergomi érsekséghez tartozó vásáros hely volt, mint egyházközséget 1346-ban említik először. 1319-ből származik az első forrás az itteni vízimalmokról. 1424-tól a verebélyi és szentgyörgyi érseki szék székhelye volt, 1488-tól egyben vámszedőhely is. Az 1530-as Zsitva-völgyi török hadjárat során Mehemet pasa seregei teljesen elpusztítják, de hamarosan újratelepül és 1534-ben már mint mezőváros szerepel 36 portával. A 15. századtól egészen 1853-ig Verebélyen volt a primási nemesek tiszti széke, melynek kiváltságait 1567-ben erősítették meg. A vármegyékhez hasonló szervezetű önkormányzatú intézmény több évszázadon keresztül alapvető befolyással volt a város fejlődésére. 1601-ben iskoláját, 142 házát és az érseki székhez tartozó 17 házát írták össze. 1620-ban Bars és Nyitra vármegyék alispánjai itt üdvözölték Bethlen Gábort. 1624-26 között építették Verebélytől délre a Zsitva átkelőhelyét védő palánkvárat. 1626-ban Nadányi Miklós vezérletével vára visszaverte a budai pasa nyolcezres támadó seregét. Ma nevét a Földvár (Fidvár) dűlő őrzi, 1653-57 között pusztulhatott el. 1663-ban újabb török támadás érte a várost, melynek egy évvel később az újvári török defter szerint 190 fejadófizetője és 147 háztartása volt. A 17. században végén a szőlőtermesztéséről híres mezővárosban mészáros (1652-től) és csizmadiacéh (1696-tól) is működött, ezt követte az 1717-ben megalakult szűcs-céh. 1683-ban a kahlenbergi csata után Thököly Imre hadai Verebélyen is áthaladtak. Verebély fontos szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban is: 1705 februárjában a fejedelem itt tartott, majd innen indult 1708 őszén Léva ostromára Heister tábornok. 1715-ben 64 adózója volt. A 18. században a várost részben szlovákokkal és morvákkal telepítették újra. Anyakönyveit 1727-től vezették. 1828-ban 156 háza és 1094 lakosa volt, jelentősek voltak vásárai, sókereskedelme és postaállomás is működött itt. A 19. század elején telepedtek le Verebélyen először zsidók, akik 1880-ban már 200 fős közösséget alkottak. 1844-ben 5 vízimalom is működött itt, ekkor még határának délkeleti részét (Zsidó-hegy) erdő borította. 1845-ben tűzvész pusztított itt, melyben a katolikus templom is leégett. 1849-ben Grabbe orosz tábornok hadosztálya táborozott Verebélyen. 1871 után mezővárosi címét elveszítette, de kisközségként továbbra is Bars vármegye egyik járási székhelye maradt. 1894-ben épült meg vasútállomása, majd 1899 után új, a Magyarok nagyasszonyának szentelt temploma. A századfordulón szeszfőzde és ecetgyár is volt Verebélyen. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, ugyanebben az évben a sztrájkoló földmunkások elleni csendőrsortűz színhelye volt. 1938. novemberétől 1945. márciusáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1944-ben zsidó lakosságát először gettóba gyűjtötték össze, majd megsemmisítő táborba deportálták. 1945. márciusában heves harcok színtere az előretörő szovjet és a Kalász irányába visszavonuló német és magyar csapatok között. 1960-ban Verebély újra városi rangot kapott, ugyanakkor azonban megszüntették a Verebélyi járást. Ugyanebben az évben jött létre a Tesla állami nagyvállalat verebélyi erősítőgyára, mely megalapozta a város gyors növekedését és iparosodását a következő évtizedekben (1996-ban felszámolták). 1975. január 1-jén Aha és Nemesdicske Verebélyhez csatolásával alakult ki a város mai területe. Az 1970-80-as években három új lakótelep (Lúky-, Kaška-, Zsitva-lakótelep) építésekor számos értékes műemlék (17. századi Esterházy-emlékkápolna, zsinagóga) megsemmisült. Az 1970-es években szabályozták a Zsitvát, új, egyenes folyómedret alakítva ki. 2000 után új ipari parkot hoztak létre (az elsők között Szlovákiában) és több multinacionális vállalat települt a városba. 2003-ban leállították a személyszállítást a Kistapolcsány-Nagysurány közötti vasútvonalon, de a lakossági tiltakozás hatására később újra helyreállt a közlekedés.

Mai jelentősége

Verebély fontos elektrotechnikai és gépipari központ, több autóipari multinacionális vállalat is működik itt („Matador” – présüzem, „Miba Steeltec” – fékpofák gyártása, „Kongsberg” – váltók, váltókarok és fékrendszerek gyártása), mezőgazdaságának kiemelkedő ága a szőlőtermesztés és a szarvasmarhatenyésztés. Szlovák tannyelvű gimnáziuma és több alapiskolája van, itt működik a Godin Imre Művészeti Alapiskola és az Adoremus énekkar. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma neogótikus stílusban épült 1899-1911 között. Későbarokk kálváriája 1768-ban épült, nevezetes építményei az 1870-es években épült egykori Boronkay-kúria, valamint az 1926-ban emelt egykori járási hivatal (ma plébánia).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VEREBÉLY. Magyar Mezőváros Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Benedekhez 2 mértföldnyire; vagynak benne Kuriák is, mellyek között leg nevezetesebb C. Boronkay Uraságé, holott a’ F. Tsászárnak Pozsonyból Selymetzre lett útazásakor éjtszakai nyugodalma vala. Posta is van benne; földgye, és szőlőhegye termékeny, réttye, legelője elég van; borait könnyen, és jó áron helyben is eladhattyák, malma alkalmatos, vásárjai is esnek, fája kevés van. AHA. totúl Ohaj. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik a’ Verebélyi Uradalomban, közel a’ Városhoz helyheztettetve, határja síkos, jó, és termékeny, elegendő legelője saját határjában, szőlő hegyei bővelkednek gyümöltsös fákkal, tűzi fája elég, vad gyümöltsöknek szedéséböl is pénzt keresnek némellyek lakosai közzűl; helyben malma, terméseinek, ’s egyéb vagyonnyainak eladására alkalmatossága a’ Bánya, és szomszéd mező Városokban, melly nevezetes javakkal bővelkedvén, az első Osztályba helyheztettetett. DICZKE. v. Ditske. Diczka. Elegyes Magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélynek szomszédságában, ’s ennek filiája, Zsitva vize mellett, Nyitrától két, és 3/4. mértföldnyire, határja meglehetős termékenységű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Verebély, Bars m. magyar-tót m.v., Nyitra vmegye szélén, a Zsitva vize mellett, a posoni országutban: 1521 kath., 3 evang. lak. Fő helye ez a tőle neveztetett primatialis praedialista széknek, honnan a gyülések is ezelőtt itt szoktat tartatni. Van itt egy kath. paroch. templom, cs. k. sóház és postahivatal. Határa termékeny, és igen sikéres buzát terem; rétjei jók; marhatenyésztése nevezetes; bora középszerű, de fája kevés. Aha, (Ohaj), magyar-tót falu, Bars vgyében, a Zsitva partján; 663 kath. lak. Van jó buzája, bora, gyümölcse, szénája, erdeje, vizimalma. F. u. az esztergomi érsek. Verebélyhez 1 1/4 mfd. Dicske, Nyitra m. magyar falu, ut. p. Verebélyhez 1/2 órányira, a Zsitva mellett: 465 kath., 12 zsidó lak. Határa róna, termékeny; buzája, legelője s nádja elég van. F. u. többen.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Zsitva mellett Zsitva-Gyarmat nemesi közbirtokossági község érintésével éjszaknak fekszik Verebély járási székhely. Ez a város a török hódoltság idejében teljesen elpusztúlt. Érsekújvár eleste után a magyar erő Verebélyre szorúlt s itt négyszög-várat épített, melynek föntartásáról az 1625. évi XIX. törvényczikk szerint a megye gondoskodik. Az 1631. évben a várost meghódította a török, 1663-ban Köprili elfoglalta a várat s ezzel a megye védtelenné lett. Verebélyen volt a primási nemeseknek, a praedialistáknak tiszti széke, kiknek jogait az 1567. évi XIV. törvényczikk erősítette meg. Ma Verebély szépen virágzó város; határa jól termő, bora jó, kereskedelme élénk, vásárai látogatottak. Nagy baja, hogy a Zsitva árterében épűlt, s e miatt a talajvizeknek, meg az árvizeknek is állandóan ki van téve. Verebély vidéke gazdag őskori leletekben. Az itt talált kőkorszakbeli becses tárgyakat a megye múzeumában őrzik. Verebélynél a Zsitva völgyébe a névedi völgy nyílik, melyet a Zsitva egyik balparti mellékvize a Néved patak öntöz. E völgyön fölfelé haladva, a tiszta magyar Aha s odább a tót Néved községet találjuk.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Verebély, földrajzi fekvésénél fogva a Zsitvavölgynek mintegy középpontját alkotja. Vásárjoggal bíró, igen élénk forgalmú, magyar és tót kisközség, 2484 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Mikor vette fel mai nevét: kideríteni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, - mint ez, eme műnek őstörténelmi részében bizonyítva van, - hogy már a neolit- és barbár bronzkorban, tehát időtlen-idők előtt, ama földterületen, melyen a mai Verebély van, az ősember nemcsak tartózkodott, de állandóbban meg is telepedett, mint ezt a feltárt lelőhelyek, konyhahulladékok telepei, kő-, agyag- és csont-eszközkészítő s bronz-öntő műhelyek igazolják. Az 1876-ik évi nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszusra készült térképek mutatják azt is, hogy a népvándorlást közvetetlen megelőző korban itt már - védelmi czélra szolgáló - úgynevezett földvár is volt. Bátran állítható tehát, hogy a mai Verebély, Bars vármegye legrégibb őstelepei közé tartozik s a honfoglalás idején kétségen kívül már fennállott. A honfoglalás befejezése után a XIV. században Verebélytől Aranyos-Marótig és ennek környékén még kúnok laktak. E község 1353-ban egy határjárási levélben "Verebel in villam Morouth" körülírással van említve. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és érseki uradalmainak székhelye; 1488-ban már érseki vámszedőhely és az érseki nemesség székhelye. 1530-ban Mehemet a községet teljesen elpusztította. 1620-ban itt értekezett Bethlen Gábor fejedelem Lipthay Imre követtel és Litassy István nyitrai várparancsnokkal a nyitrai vár átadása ügyében. 1626-ban a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de Nadányi Miklós kapitány visszaverte. 1652-ben alakult meg a verebélyi mészáros czéh. 1653-ban a verebélyi várat a törökök folytonos becsapásai következtében megerősítik, de azért a törökök másodszor is elpusztítják úgy, hogy az 1657-iki összeírásban mint teljesen puszta hely szerepel; de csakhamar ismét megülték lakosai és újra felvirágzott. A vezekényi csata előtt itt gyülekeztek az Oszlány vidékét pusztító esztergomi törökök ellen a keresztény csapatok, melyek a lévai, semptei, érsek-újvári és verebélyi várak őrségeiből és Verebély és vidéke fölkelt nemességéből csoportosultak s a nagy prédával visszatérő törököket Nagy-Vezekénynél megsemmisítették. A csatában résztvett hat Eszterházyból elesett 4, kiknek tetemeit ide hozták s innen szállították nagy ünnepséggel a Nagy-Szombat melletti Moderdorfba. 1705 február hó végén II. Rákóczy Ferencz itt táborozott és ide hívta össze vezéreit hadi tanácsra. 1708 október havában Heister táborozott itt és innen indította seregeit Léva ellen. A verebélyi érseki uradalomnak a mult század elején 4223 lakosa volt. Ebben azonban Aha, Nagy-Czétény, Tild és Lédecz lakossága is benfoglaltatik. Ez volt a vármegye legrégibb postahelye, melynek kézbesítő kerülete Körmöczbányától, Aranyos-Maróton, Surányon és az érsek-újvári vonalon át egész Bajcs pusztáig terjedt. A posta-regále akkoriban a dicskei Dillesz családé volt, mely elsőnek vezette be az országban a magyar nyelvű postai nyomtatványokat. Ismeretes ugyanis, hogy akkoriban a posta-regalisták a saját költségükre voltak kötelesek a szükséges nyomtatványokat elkészíttetni, természetesen német nyelven. Dillesz István, 1840 körül a verebélyi posta-regále tulajdonosa, fellelkesülve a vármegyében akkoriban mindinkább terjedő reform-párti hazafias mozgalomtól, kiküszöbölte a német nyomtatványokat és helyükbe magyarokat nyomatott, a Recepisse-t "Vevénynek", a Retour-Recepisse-t pedig "Viszánynak" nevezve el. E nyomtatványok egyike akkoriban a Pesti Hirlap szerkesztője: Kossuth Lajos kezeibe került, a ki e "jeget törő" kezdeményezésért Dillesz Istvánt meleghangú levélben üdvözölte, a "Viszány" szó helyett a "Térti vevény"-t ajánlva. Így született meg Verebélyen a magyar postaintézménynek két legsürűbben használt kifejezése. A verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki nemesi székeknek, melyek a vármegyéktől függetlenül önálló törvényhatóságot képeztek, melyek fölött egy nádor állott, saját alispánjaik, főbiráik és választott tisztviselőik voltak, ép oly önkormányzattal, mint a vármegyéknek és hatóságuk hat vármegyére terjedt; volt házi és hadi adójuk és a saját kapitányaik és zászlóik alatt inszurgáltak. Ezen egyesült nemesi székek története, e mű általános történelmi részében külön van méltatva. De itt kell megemlékeznünk a székek vagyonáról, levéltáráról, történelmi emlékeiről s önkormányzatáról, saját végrendeletével megszüntető határozatáról. Rudnay primás idején, a székek megadóztatásával a kor igényeinek megfelelő emeletes székházat építettek a főutczán. Verebélyt 1849-ben a Grabbe orosz hadtestének egyik hadosztálya szállotta meg és a székek házát kórházi czélokra foglalta le. Volt is reá szüksége, mert a legénység "dinnye" helyett jóízűen falatozta a nyers tököt. Ennek és a félig nyersen fogyasztott kukoriczának következménye volt a fellépett vérhas, mely sűrűn szedte áldozatait. Veszélyben forogtak a levéltár, a hadi zászlók, valamint a teremben őrzött képek. A humánus parancsnok, Reeberg nevű finnlandi német, megértvén a ház rendeltetését, Gaál Alajos és Dillesz István közbenjöttével mindent a levéltárba hordatott, azt lezáratta s védelmére őrséget rendelt. E derék parancsnoknak a testvére, az orosz czár egyik szárnysegéde, Simonyi Ernőnek akkor a környéken portyázó guerilla csapatai elől menekülvén, saját pisztolya által súlyosan megsebesült s e sebébében meg is halt s Verebélyen temették el. Komárom kapitulácziója után a székek juriszdikcziója megszünt. Nagysokára, az 50-es években, kegyelemből engedelmet kaptak a székek, hogy vagyonuk felett való intézkedés czéljából egy császári biztos jelenlétében közgyűlést tarthassanak. Ez a közgyűlés, melyet a nemesség saját tisztikarának közbenjöttével tartott, valószínűleg az utolsó ily gyűlés az országban. (....) A mostani plébánia szép, emeletes épületét a XVIII. század végén Vass Miklós emelte. Családja Verebélyen a XVII. században négy ekényi és Dicskén egy ekényi földet (120 magyar hold) bírt. A Vass család ezen ága Miklósban kihalván, a caducitásba jött kúriákat Boronkay Imre kapta adományul. Ennek örököseitől vette meg a kastélyt Szcitovszky János primás plébániának, a régi plébániát pedig népiskolának és kántorlaknak használta fel. Az érdekes plébánia épület egyik termében látható egy kályha, mely barsmegyei Ujbánya város agyagiparát dícséri a mult század elejéről. Ezen a Boronkay és a Baross családok czímerei láthatók. A község ősi katholikus temploma 1358-ban már fennállott, de időközben elpusztult. Helyére építtette Vaszary Kolos herczegprimás 1899-ben a mostani díszes templomot. Anyakönyvei 1727-ben kezdődnek. A község határában, különösen a földvár környékén kő- és bronzkori leletekre bukkantak. A mult század első felében a Süteő, Tóth, Boronkay, Hajnal, Egyed, Varga, galánthai Balogh, Dillesz, Draskóczy és a Huzóczy családok voltak nagyobb nemesi birtokosai. A községhez tartoznak Kőrös, Földvár és Munkács puszták, továbbá Gyárfás, Széplak, Ákos és Dúsnok praediumok is. Van postája, távirója és vasúti állomása. (A Verebélyre vonatkozó részt Dillesz Sándor irta). Aha. Zsitvavölgyi magyar kisközség. Az oklevelek már 1265-ben említik. 1319-ben Tamás esztergomi érsek kapja cserébe az esztergomi káptalantól, mely tehát a legrégibb ismert birtokosa. A verebélyi érseki székhez tartozott és egyike volt az 1618-ban a törököknek behódolt bars-megyei községeknek, a mikor az ide vonatkozó oklevelekben Acha alakban van megnevezve. Az 1657-iki összeirás 13 elpusztult telket talált itt. Lakosai róm. katholikusok, számuk 719, de templom nincs a faluban. A község postája, távirója és vasúti állomása Verebély. Dicske, a Zsitva-folyó jobb partján. Lakosainak száma 396, kik közül 253 magyar, 124 tót. Vallásuk r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. Kath. temploma a XVI. században épült. 1532-ben a község az esztergomi érsek birtokaihoz tartozott.

Magyar Katolikus Lexikon

Verebély, v. Bars vm. (Vráble, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Alsógyőröd, Barsbesse, Barsfüss, Csiffár, Mellek, Nagymánya, Néved, Óhaj, Újlót, Zsitvabesenyő. – 2. plébánia. 1358: már létezett. Tp-át Szt Adalbert tit-ra sztelték. Mai Nagyboldogasszony tp-át 1901: építették. Akv. 1728-tól. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl., ném. – Filiái 1917: Aha, Dicske, Kaláz. – Lakói 1940: 3056 r.k., 4 g.k., 8 ev., 50 ref., 223 izr., 1 egyéb vall., össz. 3342; 1991: össz. 9216, m. 618 (6,71%); 2001: össz. 9493, m. 445 (4,69%). – Kat. sajtója: 1913: Értesítő. ** Némethy 1894:313. – Gerecze II:163. – Schem. Strig. 1917:73.

Helységnévtár

Verebély [Kőrös p,], RK. 1789 Esztergom, ág. 13 N-Szelecsény, ref. 10 -, IZR. 201 -, egyéb 9 -. Aha (Acha), rk. 660 Verebély, ág. 2 -, izr. 15 -, egyéb 2. Dicske, rk. 359 Verebély, (Bars m.), izr. 25 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Verebély. Már a történelemelőtti időkben települt hely. A község határában feltárt leletek, mint konyha hulladékhalmok, kő-, agyag- és csont eszközök garmadája népes és állandósult településre utal. A népvándorlás előtti évszázadokban erős földvár állott itt. A honfoglalás utáni néhány évszázadáról vajmi keveset tudunk. Először egy 1353-ban kelt határjárási levélben szerepel, mint „Verebei in villám Morouth". Hogy a község mai nevét mikor kapta, nem tudjuk, de tudomásunk van arról, hogy egyike az esztergomi érsekség legrégibb és legjövedelmezőbb birtokainak. Jelentőségére vall, hogy az érseki uradalmak székhelye, 1488-ban pedig már érseki vámszedöhely is és az érseki nemesség központja. A község virágzására a török megjelenése pontot tesz: Mehemet pasa 1530-ban a községet földig pusztítja. Egy évszázaddal később, 1626-ban ismét erős török ostrom alá kerül, de a védőrség parancsnoka, Nadányi Miklós visszaveri a budai pasa 8000 emberből álló seregét. 1653-ban a verebélyi várat jelentékenyen megerősítik, mert a török nem szűnik meg rajtaütéseivel fenyegetni a községet. A törökök sokszoros túlerejének azonban mégsem tud ellenállani a vár és így az 1657-iki összeírásában az elpusztult helyek sorában találjuk Verebélyt. A diadalmas vezekényi csata előtt itt gyülekeztek a felvidéki várak helyőrségéből szervezett keresztény seregek. A kuruc szabadságharc alatt, 1705 februárjában itt tartott haditanácsot Rákóczi Ferenc. Innen indul Léva ostromára 1708 őszén Heister tábornok is. 1849-ben Grabbe orosz tábornok hadosztálya vert tábort it. A község külterületi lakott helyei: Bethlehem, Földvármalom, Godinmajor, Köröspuszta, Munkácsimalom, Schickmalom, Szöllőskertek, Téglagyár, Zsidóhegy. A község területe 3887 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3359. Aha. 1265 óta szerepel okmányainkban. Ebben a században az esztergomi káptalan birtokában találjuk. 1319-ben Tamás érsek kapja cserébe a káptalantól. Ezidőtájt a verebélyi érseki szék alá tartozik. A XVII. század elején, amikor a török uraskodik benne, Acha alakban szerepel a korabeli okmányokban. A hódoltság itt is csali a pusztulás nyomait hagyta maga után. Az 1657-iki összeírás 13 elpusztult telket tüntet fel. A község területe 1401 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 907. Nemesdicske. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bucsymajor, Cigánytelep, Dilleszmajor, Sósvölgymajor, Vallmajor. A község területe 1368 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 530.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Verebély plébániája már 1358-ban létezett. Anyakönyvei 1727-től vannak. Temploma a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült és 1901-ben szentelték fel. Szőlőhegyén Szent Orbán tiszteletére épült kápolna van. A hívek anyanyelve magyar és szlovák. Kegyúra: a hercegprímás. Plébános: Zsák Lajos esperes, kerületi iskolafelügyelő. Káplánok: Czigány Imre és Bérezés Pál. Katolikus iskolája van. Idetartozik: Nemesdicske (kat. iskolával és templommal), Aha (kat. iskolával és templommal), Kalász (kat. iskolával és templommal), Tajnasári (kat. iskolával és templommal). Az esperesi területhez tartozik még a Nyitra-Pozsony k. e. e. vármegyékben fekvő Felsőszőllős, Özdöge és Újlót. Az esperesi kerület lélekszáma: 32.419 római katolikus és három görögkatolikus.