Szímő

A község a Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, Gútától 12 km-re északra, Érsekújvártól 15 km-re nyugatra. Mellékutak kötik össze Kamocsán (5,5 km) keresztül Gútával, valamint Gúgpusztán és Andódon (10 km) keresztül Érsekújvárral. Határa hosszan elnyúlik északkelet-délnyugati irányban és a Vág túloldalára is átterjed. Északnyugatról Negyed, északról Tótmegyer, északkeletről Érsekújvár, délkeletről Andód, délről pedig Ifjúságfalva, Gúta (Vágszög) és Kamocsa határolja. Északi és keleti határa egyben Komárom és Nyitra megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Komáromi járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és a Komáromi járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (26,34 km²) az elmúlt évszázadban nem változott.

Népesség

A községnek 1910-ben 2818, 1921-ben 2794, 1939-ben pedig 3103, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború után lakosságának mintegy egyötödét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek be. 1939-1991 között népességének több mint egyötödét elveszítettem az 1991-2011 közötti időszakban a népességszám stagnálása jellemző. A lakosság túlnyomó többsége (70,4 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991 óta kismértékben nőtt (14 %-ról 19,5 %-ra), a lakosság 8,1 %-a pedig roma nemzetiségűnek vallotta magát 2011-ben (a roma etnikumhoz tartozók aránya ennek a duplája, 17,6 %). A lakosság 82,6 %-a római katolikus vallású. Egyedüli külterületi lakott helye Gúgpuszta, ahol 2011-ben 24 állandó lakos élt.

Történelem

Szímő eredetileg a későbbi Gugpuszta helyén feküdt, majd a 13. században már a mai helyén létezett. Hajdan Nyitra vármegyéhez tartozott, IV. Béla a fehérvári johannita keresztes vitézeknek adományozta, a tatárjárásban viszont valószínűleg elpusztult, és az esztergomi érseké lett, majd a nyitrai püspök tulajdonát képezte, miután a Lipolnokiak neki adományozták a 13. század végén. Hamarosan ismét az esztergomi érseké lett, és noha Csák Máté is elfoglalta rövid időre még 1312-ben, egészen a 20. századig az érsek volt a földesura. 1882-ben és 1887-ben az egész település csaknem leégett. A századfordulón hitelszövetkezetet tartottak fenn a lakói, akik mezőgazdaságból és takácsmesterségből éltek. Egészen a 20. századig jellemző volt az elkülönülés a falun belül, az Alvégen és a Felvégen élők között. Dinnyetermesztése messze földön híres volt. Régi temploma a sok rongálás és átalakítás miatt nem őrizte meg eredeti jellegét. Szentgyörgy nevű dűlője helyén egykor falu állt, amelyről azonban nem tudni, mikor pusztult el. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, 1927-ben nagy sztrájk volt itt, a 30-as években éhségmeneteket szerveztek a magas munkanélküliség miatt. Ekkoriban szeszfőzde és vízimalom is üzemelt itt. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta Szímőt Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia birtokolta. 1952-ben az árvíz okozott károkat. Az 1960-es években iskola és kultúrház, a 70-es évek végére egészségügyi intézet épült. 1993 óta Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, könyvtár és galéria működik. Szímő mezőgazdasági jellegű község, szövetkezete ma is működik (sertés- és szarvasmarhatenyésztés, gyümölcstermesztés). Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1728-ban épült. Jedlik Ányos szobrát 1993-ban állították, 1995-ben pedig emlékszobát rendeztek be tiszteletére a régi iskola épületében.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szimő, magyar falu, Komárom vmegyében, a Vágh bal partján, Guttához északra 1 órányira. Határa 4685 hold, ide számitva az 1693-ban Széchenyi György primás által adományozott Felső-Gughi pusztát is, mellyet Kolonics érsek is megerősittetett 1696. I. Leopold által. A szimői határban van szántó 1040 h., kaszálló, mellynek 2/3da nádas, s a Vágh, Nyitra és Duna kiöntései miatt ritkán használható 1700 h., legelő 400 h., erdő legtöbb füzes, 1/4 gyümölcsös 145 h., összesen 3208 hold. A F. Gughi pusztán szántóföld 760 h., rét 815 h., legelő 325, összesen 1400 hold. Az uraságnak, t. i. az esztergomi érseknek itt semmi majorsági birtoka nincs. A föld fekete agyag és igen termékeny, szép buzát, rozsot, kukoriczát, kendert, káposztát s gyümölcsöt sokat terem. A gughi pusztán gyönyörű rozs termesztetik, de tavaszi nem díszlik. Népessége 1900 r. kath., kik földeiket szerfelett feldarabolva birják, s az egész helységben 3 egész telkesnél több nem találtatik. Kathol. paroch. templom. Szimő, magyar falu, fekszik a Vágh bal partján Guttához északra egy órányira, s mint legvégső helysége Komárom vármegyének, határos Negyed, tót Megyer és Ondód nyitramegyei, Gutta és Komocsa komárommegyei helységekkel. Határ kiterjedése 4685 hold, ideszámítva t. i. 1693-dik évben Szécsenyi György herczegi prímásföldesúrtól adományozott felső Gughi pusztát is, melly adományozás 1696-ban Kolonics érsek és bíbornak alatt 1-sö Leopold király által megerősítetett. A szoros értelemben vett szimői határban van szántóföld 1040 hold; kaszáló , mellynek 2/3 része nádas, s egésznek nagyobb része a Vágh, Nyitra és Duna kiöntése miatt csak igen ritkán haszonvehető 1700 hold; legelő 400 hold; erdő, legtöbb füzes 1/4-ed része gyümölcsös 145 h., összesen a szimői határ 3208 hold. Ezenkívül felső Gughi pusztán szántóföld 760 hold, kaszáló 815, legelő 325, összesen 1400 hold. Itten a legelőt tavasztól késő őszig a folytonosan ottan tartatni szokott ökörcsorda, gulya és ménes használja. Szimőn az egész föld jobbágyi, hol régi úrbéri telkek (sessiones ideales) lévén, szerződés szerint egy egésztelektől 80 szekeres napot, földes-zsellér 22 gyalog, házas 16, lakó pedig 10 napot szolgálnak az urodalomnak, többnyire Érsekújvárba s annak környékén felhasználandókat. Az uraságnak semmi majorsága nincs s a királyi haszonvételeken kívül mást nem bir. A szoros értelemben vett szimői határ agyaggal vegyített feketés föld, hol az őszi vetések közt leginkább rozs, s egy negyedében a határnak tiszta búza terem, tavaszi vetések pedig főkép kukoricza és kender. Itt ugarok nincsenek, hanem azokba többnyire kukoriczát vetvén, a födet kapálás által tisztogatva ugarolják. Meglehetős mennyiségben terem itt káposzta és gyümölcs, mellyeknek árából szokták leginkább a lakosok az adó s egyéb tartozásaik és szükségeik fedezésére költséget szerezni, mivel gabonát a legjobb időkben is keveset, árvizes években pedig élelmükre sem lévén elegendő, mitsem adhatnak-el. Az utolsó években a gyümölcsfák a nagy iszappali elöntés és hosszabb ideig alattok állott meleg vízár miatt kiszáradván a lakosok egy becses jövedelemforrástól fosztattak meg. A Gughi pusztán felét a szántóföldeknek rendesen ugarolni szokták, itt különösen szép rozs terem, tavaszi azonban nem igen díszlik. Az állattenyésztés főkép lovakban és szarvasmarhákban áll; ez utolsó azonban mostani években az iszappal elöntött takarmány használata miatt rósz karban van, s átalában az egész mezei gazdaság a folytonos árvizek által egészen megrongáltatott. Népessége 1900 lélek, kik 2 zsidó családot kivéve mindnyájan r. katholikusok és magyarok. Katholikus parochialis szentegyház. Egész jobbágytelek 40 számlálta tik , mellyből egy a helybeli lelkész úré, a többin pedig 99 jobbágy család tengődik; tengődik igen, mert a lakosok felettébb elnépesedvén telkeiket annyira szétdarabolták, hogy az újabb törvények előtt elosztott 1/24 telkesek is találtatnak, s így most az egész helységben csak 3 egésztelkesék, 1 háromnegyedrész-telkes , 4 kétnegyedrész-telkes, a többi 1/4 rész-telkes és a többség ennél is kevesebbet bir. Zsellér van 50 család, ebből 32 földes-, 18 házas-zsellér, 9 pedig lakó, s 45 mester ember, ezek közt molnár 7, 2 legénnyel s 2 inassal; takács 22, kik azonban mezei gazdaságot is űznek, kovács 3, szabó 4, bognár 2, csizmadia 5, kik azonban vásárra nem dolgoznak, a 3 utóbb említett mesterség sem tartja-el embereit, mert ezek szinte részaratással, napszámmal keresik be élelmüket s leginkább csak télen át folytatják a mesterséget. Földesura a helységnek az esztergomi érsek..

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Szimő Komárommegye éjszaki határán, a Vág mellett fekszik; káposztája messze földön híres.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szimő, vágmenti magyar nagyközség, már 1113-ban Kálmán király oklevelében említve van Zemej néven. 1249-ben villa Zemay. Egészen Nyitra vármegye határán fekszik és hajdan oda is tartozott, mert 1291-ben, mikor Lipolnoki Mikus és Dénes ezt a Scemey nevű birtokukat a nyitrai püspöknek adományozzák, ez oklevél Nyitra vármegyéhez tartozó falunak mondja. 1554-től 63-ig Zimew alakban szerepel. 1693-ban Széchenyi György érsek Gug pusztát adományozza a szimőieknek. Földesura az esztergomi érsek volt és ma is ezé a birtok. Itt jön be a Vág Nyitra vármegyéből Komárom vármegyébe. 1882-ben és 1887-ben két ízben majdnem teljesen leégett. A lakosok két temetkezési egyesületet és egy községi hitelszövetkezetet tartanak fenn. Katholikus temploma 1397-ben épült, de a gyakori rongálások és átalakítások eredeti jellegét megváltoztatták. Ide tartozik a már említett Gug puszta és a vágontúli szőlőtelep. Gugh puszta 1217-ben falu volt. 1238-ban, mint praediumot, IV. Béla király a nyitrai vár köteléke alól kiveszi és a fehérvári keresztes vitézeknek adományozza. 1245-ben István esztergomi érsek megvásárolta és ekkor terra Gug alakban van említve, a mi arra enged következtetést, hogy a tatárjárás alatt elpusztulván, megszünt falu lenni. 1312-ben Csák Máté foglalta el, a mi ellen Tamás érsek tiltakozott és nem eredmény nélkül, mert ismét visszakerült az érsekség tulajdonába. Gróf Széchenyi György esztergomi érsek a pusztát a szimőieknek adományozta, a mit I. Lipót is megerősített. 1833-ban az érsekség inspektora erőszakkal foglalta el e birtokot, a mi ellen a szimőiek óvást emeltek. Csillagvár, Szent Gyulai és Szent Györgyi dűlőnevei is figyelmet érdemelnek. A szentgyörgyi dűlőn hajdan falu volt, mert gyakran találtak ott épületnyomokat, melyek ezt kétségtelenné teszik.

Magyar Katolikus Lexikon

Szimő, v. Komárom vm. (Zemné, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. érsekújvári esp. ker-ében. - 1719: alapították. Tp-át Szt Márton tiszt-ére sztelték. - Filiája 1917: Kamocsa. - Lakói 1940: 2805 r.k., 1 g.kel., 8 ev., 3 ref., 23 izr., össz. 2840; 1991: 1837 m. (81,90%), össz. 2243; 2001: 1645 m. (74,74%), össz. 2201. ** Némethy 1894. - Schem. Strig. 1917:87.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Szimő nk. érsekújvári járás. 1113-ból találunk feljegyzést. Eredetileg a Gug pusztáról telepedett át a lakosság a mai Szimő területére. Gug puszta 1245-ben az esztergomi hercegprímás birtoka. A községnek 1561ben már temploma volt. Területe: 4.579. Lakosság: 3.103. Ebből magyar: 3.096, szlovák: 6. Magy. beszél: 3.103, Vallás szerint: rk.: 3.065, ref. 3, ev. 8, izr. 22. Fb. I.— II. 7, III. 490. Népsűrűség: 117.7. Lakóház: 630. Községi bíró: Borka István. R. k. népiskola. Gazda Dalárda, Kereskedők és Iparosok Köre, Önképző és Műkedvelő Kör. Fogyasztási, Tej és Hitel Szövetkezet. Hengermalom. A község 1938. nov. 8-án szabadult fel. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. Érsekújvár, jb. közj. Komárom, csö. helyben. Vá. Negyed. Posta és távbeszélő helyben.