Áttekintés
Rimaszombat rendezett tanácsú járás
Ld. Rimaszombat
Közigazgatás
Ld. Rimaszombat
Népesség
Ld. Rimaszombat
Történelem
Ld. Rimaszombat
Mai jelentősége
Ld. Rimaszombat
Wallaszky Pál
Vályi András Bagyanról írva egyebek között
megállapítja: Nevezetesíti e’ helyet Valaszki Pál Úrnak itten lett
születése, a’ ki a’ Magyar Litteraturáról tett jeles munkájával magának szép
hírt, és érdemet szerzett.
Tanulmányait 1753-tól Selmecbányán,
1756-tól Rimaszombatban, 1757–1767-ben Pozsonyban végezte. Közben 1761–1763-ban
nevelő volt. 1767–1769-ben különböző németországi (Lipcse, Halle, Wittenberg,
Berlin) egyetemeken tanult. Tanulmányútja során Rotarides Mihály magyar
irodalomtörténeti anyagának kiegészítésén dolgozott.
Hazatérése után 1769-től tótkomlósi,
1780-tól cinkotai, 1783-tól jolsvai evangélikus lelkész és gömöri esperes.
Az első rendszeres magyar irodalomtörténet
írója. Latin nyelvű egyházi műveket és szlovák prédikációkat is közreadott.
Főbb
művei:
Conspectus rei publicae literariae in
Hungaria, 1785 (2. bővített és javított kiadás: 1808).
Putra Ede
A pelsőci Rudnay Gyula (1878–1957) festőművész tanítványa volt.
Ígéretesen induló pályáját félbeszakította korai halála. Az I. világháborúban
szerzett tüdőbetegsége 32 éves korában végzett vele. Rimaszombatban temették
el.
Hegedűs András
Irodalomtörténész, pedagógus, lapszerkesztő.
A szülei Hegedűs József földmunkás és Bene Mária. Az
apja kivándorolt az USA-ba ott halt meg
1924-ben. Felesége: Oláh Éva tanítónő, leánya: Hegedűs Éva. Rimaszombatban érettségizett 1943-ban, a Sárospataki Teológiai Főiskolán végzett 1949-ben. 1950-ben
a Debrecenei Tudományegyetem magyar–történelem
szakán középiskolai tanári oklevelet szerzett.
A
szarvasi Tanítónőképző tanára 1950-től 1953-ig, igazgatója 1953 és 1954 között.
Ezután a Kőszegi Tanítónőképző igazgatója 1954-től 1958-ig. Egy évig a Győr-Sopron
Megyei Tanács középiskolai előadója, valamint 1959 és 1965 között a Győri Felsőfokú
Tanítóképző vezető tanára. 1965-ben a Bajai Felsőfokú Tanítóképző igazgatója
lett, ezt a tisztét 1968-ig látta el. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar
Irodalom Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára, később a főiskola
főigazgatója 1968 és 1975 között.
A
19–20. századi és kortárs magyar írók (többek között: Arany János, Gárdonyi Géza, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Németh László) pedagógiai nézeteinek
vizsgálatával, a két világháború közötti magyar pedagógusok helyzetével, Győr irodalmi
emlékeivel és a magyarországi gyermek- és ifjúsági irodalom történetével foglalkozott.
Több
népszerűsítő és ifjúsági művet írt a 20. századi magyar írók munkásságáról. Pedagógiai szakfolyóiratokban, főiskolai
közleményekben közölt tanulmányokat 19. és 20. századi magyar írókról.
1973-ban
megkapta a Munka Érdemrend ezüstfokozatát. 1979-ben a Haza Szolgálatáért
Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Főbb művei: Arany János a katedrán (monográfia), 1957; Gárdonyi, a néptanító, 1962; Petőfi
Sándor és a győri Hazánk, 1962; Robot
és szolgálat. Gárdonyi Géza Győrött (monográfia), 1965; Gyermek- és ifjúsági irodalom.
Szöveggyűjtemény a tanítóképző intézetek számára (összeállítás), 1966; Legkedvesebb íróim. Íróportrék gyermekeknek,
1971; Magyar írók pedagógiai nézetei,
1976; Hiszek az emberben. Móráról
fiataloknak, 1976.
Szegeden hunyt el.
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 4 909 | 69% |
| szlovákok | 1 430 | 20% |
| ruszinok | 0 | 0% |
| romák | 0 | 0% |
| németek | 86 | 1% |
| lengyelek | 0 | 0% |
| egyéb | 671 | 9% |
| ismeretlen | 0 | 0% |
| összlétszám | 7 096 |


