Beretke

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Sajó völgyében, a Sajó jobb partján fekszik, a Murány-patak (helyi nevén Muránka, korábban Kis-Sajó v. Jolsvai-patak) torkolatánál fekszik, Tornaljától 9 km-re északra, Pelsőctől 11 km-re, Rozsnyótól 28 km-re délkeletre. Beretke zsákfalu, egyetlen, a 16-os főútról a gömörpanyiti megállóhelynél elágazó mellékúton közelíthető meg (2 km). Határának nyugati részét a Licei-dombság, északi részén pedig a Jolsvai-karszt déli része foglalja el, a Murány-patak áttörése választja el a szomszédos Mellététől. Területének mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Gömörfalva, délről Sajógömör, délkeletről Sajógömör, keletről Csoltó, északkeletről Lekenye, északról pedig Melléte községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (9,67 km²) 1,3 %-al csökkent (9,54 km²-re).

Népesség

1910-ben 501, 1921-ben 454, 1938-ban pedig 495, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-2001 között népessége csaknem egyharmadával csökkent, 2001-2011 között csekély (5,9 %) lakosságszámnövekedés (354 főről 375-re) figyelhető meg. A többség ma is magyar nemzetiségű, bár 1991-2011 között arányuk 92,8 %-ról 70,7 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 83,5 %), míg a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott (6,1 %-ról 12,3 %-ra). 2011-ben a lakosság 13,7 %-a volt roma nemzetiségű, bár a roma etnikumhoz tartozik a lakosság csaknem fele (45 %). A lakosság 46,9 %-a római katolikus (1921-ben 35,5 %), 22,1 %-a (1921-ben 28,2 %) református, 5,9 %-a (1921-ben 33,0 %) pedig evangélikus vallású.

Történelem

. 1286-ban említik először terra Beretke néven. Nevét valószínűleg első birtokosáról kapta, a Csoltói-nemzetség területéből vált ki a tatárjárás után. 1291-ben "Berethke", 1427-ben "Berethke" alakban szerepel. Később két falura vált szét, a nemesi (kuriális) község Nemes-, Felső-, vagy Kisberetke, a parasztok faluja Paraszt-, Alsó-, vagy Nagyberetke neveken szerepel. A török időktől kezdve a két település mindennapi élete nem különbözött egymástól, a nemesek is elszegényedtek. Pecsétje 1655-ből származik és a bányászszimbólumok, melyeket ábrázol, arra utalnak, hogy már ekkor bányaművelés folyt határában. A lengyelek 1682-es átvonulása utáni háború időkben teljesen elpusztult, 1720-ban mindössze 2 zsellércsalád lakta. Az 1740-es pestisjárvány után újratelepítették, 3 régi beretkei család tért vissza, többen érkeztek a Garam-mellékről, Gicéről és Turcsokról. A részben szlovák betelepülők sem változtattak a település magyar jellegén. Az eredeti lakosság a 16. századtól református hitre tért (Csoltó leányegyháza volt), a betelepülők katolikusok és evangélikusok voltak. 1773-ban 16 nemes és 6 zsellércsaládja volt. Ebből az évből származik az első forrás a herénypusztai vasgyárról, mely 1780-ig működött. 1828-ban 55 házában 455 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, kőművesmunkákkal foglalkoztak. A századforduló után a községből többen kivándoroltak Amerikába. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1929-44 között református árvaház működött itt. A 20. század első felében vízimalom és villamos erőmű működött itt. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországoz. 1944 végén a második világháború harcaiban több hétig harcszíntérté vált a község, ekkor pusztult el református temploma (1976-ban újjáépítették). Az 1970-es évektől 1990-ig helyi nemzeti bizottságát Gömörpanyittal egyesítették. A határában található Herénypuszta (a vármegyei monográfiában Herencspuszta) a középkorban különálló falu volt, 1325-ben említik először, de valószínűleg még a tatárjárás előtt létesült. 1765-ig a Herényi-család birtoka, kisnemesi település volt, mely az első török támadások idején pusztulhatott el, 1567-ben már puszta. 1765-ben a Beretki-család kapta adományként, ettől kedzve Beretkéhez tartozott. Ma is állnak itt egy 17-18. századi hámor („Szöggyár“ vagy „Rosszgyár“) maradványai.

Mai jelentősége

A községben magyar tanítási nyelvű négyosztályos alapiskola és óvoda egyaránt található. A falu feletti dombon emelkedik az 1815-ben épült (1976-ban újjáépített) református templom, Szent Andrásnak szentelt római katolikus kápolnája 1862-64-ben épült eklektikus stílusban. Az egykori Beretkey-kúria 1754-ben, barokk stílusban épült műemlék. A határában található Murány-áttörés 1980 óta tájvédelmi körzet, itt található a Peskő-barlang is, mely régészeti lelőhely. A községben strandfürdő és tájház is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BERETKE. Magyar falu, Gömör Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, mint egy ezer lépésnyi meszszeségre fekszik, Sankfalvátol, mellynek filiája, Gömör Várossától sem meszsze, északra a’ Jolsvai patak folyása mellett, melly a’ falu alatt, már Sajó vizével öszve zuhan; határbéli földgye termékeny, legelője elég, ’s mind a’ kétféle fája van, gyümöltsös kertyei, káposztás földgyei jók, meszet, szenet is égetnek, ’s kő bányája is van, malma helyben, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Beretke, magyar falu, Gömör vgyében, Gömör-Panyit szomszédságában, nagyobbrészint kősziklás helyen fekszik, mindamellett vize elegendő van, mert alsó oldalát a Rozsnyótól lejövő Sajó vize mossa, a helység napnyugot felé levő kisebb részit Jolsva vidékéről lefolyó kisebb Sajó vágja keresztül, mellyen a közbirtokosságnak jó jövedelmező malma áll. Van a reformatusoknak templomjok. Lakja ezen helységet 383 lélek. Van benne 5 7/8 urbéri, 13 4/8 majorsági telek, 322 hold erdő. Földje inkább gabonát, mint buzát termő; mindamellett földjét szorgalmasan mivelő gazda buzát is bőven arat; rétje száraz, de jó takarmányt ad, legelője kevéssé sovány, de hizlaló. Birják a helységet Fialka József, Szalay Zsigmond, Anderko és Székely nemzetség. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Murány patak, melynek völgyét egész hoszszában termékeny rétek és szántóföldek lepik el, Beretkén alúl a Sajóba ömlik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Beretke, a Sajóvölgyben fekvő magyar kisközség, 89 házzal és 480, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1427-ben említik, a mikor is Brethke néven szerepel. Ez időben a Ravaz de Bereth család bírta, mely a XVI. század elején Beretky néven szerepel. E család birtokában maradt a mult század közepéig, a mikor leányágon a kisvarsányi Fialka család birtokába ment át. 1480-ban a Csoltói családnak is volt itt részbirtoka. Most Fialka Erzsébetnek és Tornallyay Zoltánnénak van itt nagyobb birtoka s az előbbinek csinos nemesi kúriája, melyet még 1754-ben Beretkey Zsigmond építtetett; most unokája bírja. Ez időben gyümölcstermeléséről is ismeretes volt. Az Őrhegyalja dűlőelnevezésnek bizonyára jelentősége van, de hogy mi, annak nem tudtunk a nyomára jutni. Beretkéhez tartoztak Bikaszög és Herencs puszták, melyek közül az utóbbi 1470-ben Heren néven van említve. A község két temploma újabb építmény. A katholikus 1862-ben, az ev. ref. 1815-ben épült. A posta és a vasúti állomás Gömörpanyiton van, a távíró pedig Tornallyán.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Berethke néven emlékszik meg a községről egy 1427-ből való okirat, mint Ravaz de Bereth birtokáról. Később Beretkynek írja nevét ez a család és így szerepel a mult század közepéig. Ekkor a kisvarsányi Fialka-család tulajdonába jutott. A háború előtt Fialka Erzsébetnek és Tornaallyay Zoltánnénak voltak itt jelentősebb ingatlanai. A Fialka-féle urilakot még Beretkey Zsigmond építtette 1754-ben. 1815-ből származik a község ref. temploma, a katolikus templomot 1862-ben építették. A község területe 1680 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 495.