Ipolynyék

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájának északi peremén, a Korponai-erdő erdős, vulkanikus eredetű fennsíkjának déli lábánál fekszik, a Nagy-patak (más néven Egres-, vagy Hrussó-patak) partján, Balassagyarmattól 20 km-re északnyugatra, Ipolyságtól 21 km-re északkeletre, Nagykürtöstől 21 km-re délnyugara. Határának egyharmadát (32,6%) erdő borítja, 61,3 %-a mezőgazdaságilag művelt terület, magas a szőlőterület aránya is (170 ha - 5,5 %). Mellékutak kötik össze Ipolynagyfaluval (5 km), Magasmajtényon (5 km) keresztül a 75-ös főúttal (12 km), Dacsókeszivel (13 km), valamint Inámon (5 km) keresztül Ipolykeszivel (6,5 km). Nyugatról Kelenye és Ipolyszécsényke, délnyugatról Ipolynagyfalu, délről Ipolybalog, délkeletről Inám, északkeletről Gyürki és Kőkeszi, északról pedig Csall és Magasmajtény községekkel határos. Délnyugati határa a Galamia-patak mentén húzódik.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1905-ben alakult Alsónyék és Felsőnyék egyesítésével. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (30,76 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-38: 30,77 km²).

Népesség

Ipolynyék a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 1759, 1921-ben 1833, 1938-ban pedig 2027, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a faluba közép-szlovákiai és magyarországi szlovák családokat telepítettek. 1991-2011 között népességének 8,2 %-át elveszítette (2037 főről 1870-re csökkent), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 8,6 %-ról 13,9 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többsége (84,3 %) ma is magyar nemzetiségű. Lakosságának 93,9 %-a római katolikus vallású.

Történelem

A falu területe feltehetően az őskor óta folyamatosan lakott terület.. Megtalálták itt a kelták, kvádok, markomannok településeinek nyomait is. A honfoglalás után valószínűleg a Nyék törzs szálláshelye lehetett. Az első írásos említése 1156-ban "Nek" alakban történt, amikor is birtokosa egy ekényi földjét két házzal a bozóki apátságnak adta. 1351-ben már két település, Alsó- és Felsőnyék állt a helyén, melyeket "Also Nyek" és "Felseö Nyek" alakban említenek. Alsónyék a zólyomi váruradalom része, majd 1494-től a Nyéki, a Szécsényi és Révay családoké. A 15. és a 17. század között Hont és Nógrád vármegye többször tartotta itt közgyűléseit. Az Egres-patakon egykor kilenc malom is működött és 1880-tól gőzmalma is volt a községnek. Lakói között több iparos és kereskedő is volt. 1715-ben Alsónyéknek két malma és 16 adózó családfője, Felsőnyéknek egy malma és 13 családfője volt. 1720-ban 30, illetve 20 adózó háztartás volt a két településen, melyeket 1905-ben egyesítettek újra. 1828-ben Alsónyék 245 házában 1473 lakos élt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásának székhelye volt, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. A 20. század közepétől termálfürdő is működött itt. Az Ipolynyékhez tartozó Leklincpusztát 1343-ban "Neklyncz" alakban tűnik fel először írott forrásban. 1351-ben "Neghlynch", 1441-ben "Nyeglincz", 1451-ben "Neklyncz" alakban említik. 1828-ban mindössze 2 háza volt 18 lakossal.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, számos központi szerepkört betöltő község országszerte híres bortermeléséről. Legjelentősebb üzeme a gyorsfagyasztott zöldségeket gyártó Vinica Rt, de fatelep, valamint határában napkollektoros erőmű is található. A községben magyar óvoda és alapiskola (Balassi Bálint Alapiskola) egyaránt működik. Szent Istvánnak szentelt római katolikus templomát egy reneszánsz templom helyén 1842-46-ban építették klasszicista stílusban. A faluban két kastély is van (Teleki/Majthényi-kastély 1780-ban és Haydn-kastély a 19. század közepéről). 2006-ban egészalakos szobrot állítottak Szent Istvánnak, 2011-ben falumúzeum létesült. Az Őr-hegy oldalában tanösvényt alakítottak ki.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Nyék. Két magyar falu Hont Várm. földes Uraik G. Kohári, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, fekszenek Szécséntől 3/4 órányira, egy más tövében, Alsó Felsőnek filiája, határbéli földgyeik két vetőre jók, és középszerűek; réttyek kevés, de jó: erdeik szépek, borok jó, és sok van, boraikat a’ Bánya Városokban, gabonájokat pedig B. Gyarmaton szokták el árúlni.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyék (Alsó, Felső), 2 egymásmellett lévő magyar falu, Honth vármegyében, ut. p. B. Gyarmathoz 1 1/2 mfd. 1454 kath., 21 evang., 2 ref. lak. Kath. paroch. templom. Határja igen nagy; bora sok és jó, erdeje elég. F. u. az esztergomi káptalan, h. Coburg, s m. t.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ipoly-Nyék kies vidéken, Nagy-Falutól éjszakra, több úri kastélylyal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolynyék, magyar kisközség, 329 házzal és 1557 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távírója Drégelypalánkon, postája helyben van. Járási és körjegyzőségi székhely. Azelőtt, Alsó- és Felsőipolynyék névvel, két külön község volt, mígnem a kettőt 1905-ben Ipolynyék közös névvel egyesítették. A Nyék nemzetség ez ősi birtoka azon hetven falu között szerepel, melyeknek dézsmáját Márton érsek, 1156-ban, az esztergomi káptalannak adta. Az 1232. évben II. Endre király a birtokot zólyomi uradalmához csatolta. A XIV. századbeli oklevelekben Nyek alias Korláthfölde alakban fordul elő, a mikor 1351-ben Venczel fráter a sági konvent előtt Varbói Mihály fiának, Lászlónak adta itteni birtokát. A híres nyéki szőlőhegyekről már 1354-ben emlékezik meg az egri káptalan. A XV. század kezdetén, 1421-ben Nyéki Jánost, 1439-ben pedig Nyéki Demetert találjuk birtokban. A század végén, 1494-ben, az esztergomi káptalan a Nyéki, Szécsényi és Révai családok birtokai megvásárolta és az egyesített jószágot a mult századig megtartotta. A XV. század végétől, 1494-től, 1544-ig itt tartotta a vármegye közgyűléseit, úgyszintén 1612-, 1692- és 1725-ben is. 1524-ben Szobi Mihálynak is volt itt része. A XVII. században osztályosak voltak itt a Darvas családbeliek, kiktől a század végén a Laszkáryak és Rádayak örökölték a birtokot. A Laszkáryak mindvégig megtartották részüket; a Rádayak része azonban többször cserélt gazdát: előbb, a XVIII. század elején, a gróf Telekiek örökölték, kiktől a mult században báró Majthényi László szerezte meg. Földesurak voltak itt még a XVIII. században a Koháryak, majd a mult században a herczeg Coburgok, Berzeviczy Béla és a Fekete család is. Jelenleg herczeg Coburg Fülöpnek, báró Majthényi Lászlónak, ifj. Laszkáry Gyulának, Fischer Bertalannak és Ehrenstein Mórnak van nagyobb birtoka. A községben négy kastély van; ezek legrégibbje a gróf Teleki-féle, mely báró Majthényi László révén, Horváth Béláé lett. Csinos 50kastélya és birtoka van itt még Haydyn Károlynak. A község lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. A falu temploma 1846-ban épült. Ipolynyékhoz tartoznak a Huszárház és a Józsefmajorok, továbbá a Leklincz puszta, mely hajdan falu volt és 1351-ben szerepel az oklevelekben, a mikor Neklincz alias Neghlyncz alakban írták a nevét.

Magyar Katolikus Lexikon

Ipolynyék, v. Hont vm. (Vinica, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. drégelyi esp. ker-ében. - 1156: Nek. Tp-át 1332 e. Szt István kir. tit-ra sztelték, a mait 1846: építették. Kegyura 1880: az esztergomi kápt. Anyakönyvei 1727-től. Anyanyelve 1880: m., 1940: m. Filiái 1917: Inám, Ipolybalog. - Lakói 1910: 1666 r.k., 39 ev., 5 ref., 49 izr., össz. 1759; 1940: 1996 r.k., 1 g.k., 23 ev., 12 ref., 35 izr., 3 egyéb vall., össz. 2070. - 1944/45: →malenkij robotra hurcoltak 16 ffit, 6 nőt; ** Némethy 1894:114. - Schem. Strig. 1917:40.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolynyék. A Nyék-nemzetség ősi birtoka. Dézsmáját 1156 óta Márton érsek jóvoltából az esztergomi káptalan élvezi. II. Endre a helységet 1232-ben zólyomi uradalmához csatolta. 1351-ben Varbói Mihály fia, László a helység földesura. Ekkor Nyék alias Korláthfölde néven említik a sági konvent előtt kötött birtoklevélben, mely a helységet Vencel barát jóvoltából Varbói Lászlónak juttatja. A nyéki borról ezidőtájt mint nevezetességről emlékezik meg az egri káptalan. A XV. század első felében Nyéki Jánost, majd Nyéki Demetert találjuk a helység birtokában. A század végén vétel útján az esztergomi káptalan tulajdonába kerül az egész határ. Ez időtől fogva 1544-ig vármegyei közgyűlések színhelye a község, majd a XVI. században, valamint a XVII. század elején is többízben itt tartja közgyűléseit a vármegye. A községhez tartozó Leklincz-puszta egykoron falu volt. mely egy 1351-ben kelt oklevélben Neklincz alias Neghlyncz alakban szerepel. Nyék birtokosai közül a XVII. században a Darvas-, Laszkáry- és Ráday-, a XVIII. és XIX. században a gróf Teleki-, báró Majthényi-, Koháry-, herceg Coburg-, Berzeviczy- és a Fekete-család jelentősebbek itt. A községhez tartozik Kerekdombpuszta és Leklincmajor. A község területe 5347 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2027, túlnyomóan r. kath.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Ipolynyék plébániája már a XIV. században is létezett. Anyakönyvei 1727-től vannak. Templomának védőszentje Szent István apostoli király. Van egy Szent Szűz tiszteletére épült kápolnája. Iskolája katolikus. A hívek anyanyelve magyar. Kegyura nincsen. Plébánosa: Bussav Tivadar tiszteletbeli pápai kamarás. Káplán: Tóth Béla. Idetartozik még: Inám (kat. iskolával és templommal).