Kiscsalomja

Kiscsalomja a Balassagyarmati-medence középső részén, 150 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Balassagyarmattól 9 km-re nyugatra, Ipolyságtól 29 km-re keletre, Nagykürtöstől 24 km-re délnyugatra. Határa délen az Ipolyig (135 m), északon a Fityka-erdőig (Bikavölgyi-erdő) terjed, legmagasabb pontját Nagycsalomja határánál, a szőlőhegy feletti határrészen találjuk (235 m). Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Kékkői járás része lett. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1949-1960 között ismét a Kékkői járáshoz, 1960-1968 között pedig a Losonci járáshoz tartozott. Területe 1910/38-hoz képest (6,38 km²) csak minimális mértékben változott (2011-ben 6,41 km²), az Ipoly szabályozásával és az államhatár kiigazításával 3 hektárral gyarapodott határa.

Népesség

Kiscsalomjának 2011-ben 209 lakosa volt, melynek 82,3 %-a volt szlovák és 15,7 %-a magyar nemzetiségű (23,4 %-a magyar anyanyelvű). A falu az Ipoly-völgyi magyar nyelvterületen belül szlovák nyelvszigetet alkot. A 20. század elején a magyar környezet hatására erős asszimilációs folyamat figyelhető meg (1880-ban a lakosság 59 %-a, 1910-ben már csak 37,7 %-a vallotta szlováknak magát). Bővebben

Történelem

Első írásos említése 1247-ből származik, ekkor „Kyschalamiya” néven szerepelt. 1303-ban került Miklós, a később a faluról elnevezett Kiscsalomjai család őse tulajdonába. A 14. században már malom is volt a faluban. A 15. században nagyrészt királynéi birtok volt, egy időben a husziták katonai tábort létesítettek itt. 1516-ban Chalamia Parua formában említik. Bővebben

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Evangélikus temploma 1884-ben épült neoklasszicista stílusban. Jelentős épületei még az 1867-ben emelt lelkészlak, valamint a 20. század elején épült Kondor-kúria.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSALOMIA. Kis Cslalomia. Magyar, és tót falu Hont Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Nográd Vármegyének szomszédságában, Ipoly vize mellett, a’ Bozóki járásban, határja termékeny, legelője elegendő, fája mind a’ kétféle, szőlő hegye jó, ’s nevezetes tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csalomia (Kis), tót-magyar falu, Honth vgyében, B. Gyarmathoz 1/2 mfd., 38 kath., 587 evang. lak. Evang. szentegyház. Szőlőhegy. Jó föld. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kiscsalomia, ipolymenti tót-magyar kisközség, 46 házzal és 278 ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, postája és távirója Balassagyarmat. Első urai a Hunt nemzetség tagjai voltak és az 1303. évi osztály alkalmával Miklós fia, Miklós nyerte, a ki itt a Kiscsalomjai-családnak vetette meg alapját. Később a falu Nagy-csalomia sorsában osztozott. A XVIII. Bővebben

Helységnévtár

Csalomia (Kis-) (Csalomja), rk. 50 Nagy-Csalomia, ÁG. 210 Bánya, izr. 13 Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kiscsalomja. A Hunt-nemzetség ősi birtokállományához tartozott. 1303-ban Miklós fia Miklós birtokában találjuk. Miklós a Kiscsalomjai-család őse. Ezidőtájt Chalamya alakban szerepel a helység neve. Később, a pápai tizedszedök 1332—37. évi jegyzékében, Salonua és Salomia írásalakban említik nevét. A XV. században a királynék birtoka: előbb Ciliéi Borbála özvegy királynéé, majd 1439 óta, amikor Albert király a birtokot elvette az özvegytől, Erzsébet királynéé. A XVIII. században a Zmeskall-család tulajdonában találjuk a községet. Területe 1109 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 330.