Hegyéte

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahely közvetlen szomszédságában, a városközponttól 3,5 km-re délkeletre. Keresztülhalad rajta a 63-as főút, mely Pozsony és Komárom felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Pódatejeddel (2 km) és Nagyudvarnokkal (2,5 km). Vasúti megállóhely a Komárom-Pozsony vonalon. Négy településrésze közül Hegybenéte és Töböréte, valamint a tőlük a vasútvvonallal elválasztott Balázsfa és Kolónia egybeépültek, az új községi hivatal a köztük lévő területen épült. Közigazgatásilag nyugatról Dunaszerdahely, északról Nagyudvarnok és Csallóközkürt, keletről Albár, délről Nagymad, délnyugatról pedig Pódatejed községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult, Hegybenéte és Töböréte kisközségek egyesítésével a magyar közigazgatásban. 1960-ban Balázsfa község hozzácsatolásával alakult ki mai területe. 1960-1990 között hozzá tartozott Pódatejed is. Elődközségei 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után mindvégig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). A három elődközség területe ma Hegyéte három kataszteri területét alkotja, területük 1921 óta változatlan: Hegybenéte (3,39 km²), Töböréte (2,17 km²) és Balázsfa (5,42 km²). A községet alkotó településrészek közé az előbbiek mellett hozzátartozik a Balázsfa kataszterébe tartozó Kolónia is.

Népesség

Hegyéte népessége az 1991-et megelőző fél évszázad alatt csak lassan növekedett (15 %), míg az azóta eltelt húsz évben rohamos növekedésnek indult (58,8 %). A növekedés a község kedvező földrajzi helyzete által kiváltott (Dunaszerdahely közelsége) beköltözésnek köszönhető. Ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya háromszorosára növekedett, ma már a községben 80% alá csökkent a magyarok aránya. A lakosság háromnegyede római katolikus vallású. A legnépesebb településrész Töböréte, itt él az össznépesség csaknem egyharmada.

Történelem

Az Éte egy 10. századi előkelő, a királyság korában már nemesi nemzetséget jelöl, községnévként 1240-ben szerepel először, az egykori nemzetségi területtel összefüggésben. A középkorban még hat, az újkorban három egymás mellett fekvő falu viselte ezt a nevet (Hegyéte, Beneéte, Töböréte). Mindhárom nemesi falu volt, de nem maradt fenn jelentős birtokos családok neve. Hegyéte és Beneéte már a 19. században összeolvadt, a század végén viszont egy tűzvész majdnem az egész községet elpusztította. A ma Hegyétéhez tartozó községek kiváló minőségű termőföldön jöttek létre, ezért lakóik elsősorban mezőgazdaságból éltek. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta, majd 1938. november 2-tól, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarország része volt. 1940-ben Hegyéte néven egyesítették Hegybeneétét és Töbörétét. 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1960-tól Balázsfát és Pódafát is hozzácsatolták, de utóbbi 1990-ben újra önállósult. Hegyéte 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

Hegyétén magyar alapiskola és óvoda működik. Balázsfa településrész és Dunaszerdahely között napelemekből álló erőmű üzemel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Bene Ette, Hegy Ette, Töbör Ette. Három magyar faluk Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek Szerdahelytöl nem meszsze, határjok is e’hez hasonlító. BALÁSFA. Balasetl. Elegyes tót falu Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csaloközben, Szerdahelyhez közel, mellynek filiája. Határja jó termékenységű, réttye, legelője kövér, vagyonnyai jelesek, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ete, (Bene, Hegy, Tőbör), Pozson m. három egymás mellett lévő magy. falu, Szerdahelyhez 3 fertálynyi távolságra 130 kath., 52 ref., 8 zsidó lak. F. u. többen. Balásfa, m. falu, Pozson vgyében, Szerdahelyhez keletre 3 fertálynyira, 98 kath., 9 ref., 7 zsidó lak. F. u. a törzsökös nemes Orosz fam. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hegybenéte, magyar kisközség, az Alsó-Csallóközben. Van 41 háza és 210 róm. kath. vallású lakosa. E község régibb történetét teljes homály födi. Hajdani földesurai ismeretlenek és ma sincs nagyobb birtokosa. A 90-es években majdnem az egész község leégett. Templom sincs a községben, melynek egyébként postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely. Töböréte, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, 34 házzal és 166, nagyobbrészben róm. kaht. vallású lakossal. Azt hisszük, hogy e község neve alatt más, hajdan szereplő község neve rejlik, mert a lakosok közt elterjedt hagyomány szerint hajdan pallosjoga is volt, a mi bizonyára egyik régi birtokosára vonatkozik. Régi nemesi birtokosait nem ismerjük és ma sincs ilyen. Temploma sincs a községnek, melynek postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely. Balásfa, alsócsallóközi magyar kisközség, 23 házzal és 218, róm. kath. vallású lakossal. 1380-ban Barlabás néven szerepel, a mikor I. Lajos király Pókateleky Miklós fia Jakabot és testvéreit, új adomány czímén, e birtokba iktattatta. Ilyképen valószínű, hogy az 1336-ban Poukafelde, vagyis Pókafölde néven említett község, melyet I. Károly a pozsonyi várbirtokok közül Tamás mester csókakői és gesztesi várnagynak adományoz, a mai Balásfa határában feküdt, és hogy ez a Tamás mester a Pókatelekiek őse volt. Ez a Pókatelek különben a pókateleki Kondé család fészke volt és úgy látszik, hogy e két család is azonos. Balásfának újabbkori birtokosai az Orosz, a Czúczy és a Németh család. A községhez tartozik Enyed puszta, Szellőző major és Szőlőtelep. Enyed pusztán Fuchs Gyula birtokosnak szeszgyára és szeszfinomítója van és újabban épült, csinos úrilaka. A község postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahelyen van.