Töböréte

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, Dunaszerdahely központjától 3,5 km-re délkeletre, Albártól 2,5 km-re északnyugatra, csaknem egybeépült Hegybenétével, Balázsfától a Komárom-Pozsony vasútvonal választja el. Töböréte alkotja Hegyéte község központi részét, itt található a községi hivatal és az alapiskola is. Áthalad rajta a 63-as főút Dunaszerdahely és Nagymegyer közötti szakasza.

Közigazgatás

1940-ig önálló község, azóta Hegyéte településrésze és kataszteri területe. Területe megegyezik az 1921-es községterülettel (2,17 km²), Hegyéte területének 19,7 %-át alkotja. Töböréte kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majjd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1940-ban egyesítették Hegybenétével Hegyéte néven.

Népesség

1939-ben 200, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 397 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 31,5 %-a. A község legnépesebb településrésze.

Történelem

A néphagyomány szerint pallosjoga volt, de ez a jog többek szerint inkább egyik földesurát illethette. Az ősi Éte község határában kifejlődött községek egyike. Első okleveles említése 1260-ból származik Theberethe alakban. Nevének további megjelenési formái: 1466-ban Hozzywethe a.n. Thebe Rethe, 1773-ban Töbör Ethue. 1553-ban a Zomor és a Kondé család a birtokosa, s ez utóbbi kezén maradt egészen a XIX. század végéig; a későbbiekben nem volt nagyobb földesura. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban Hegyéte, Beneéte és Töböréte együttesen 29 házzal és 209 lakossal szerepel. A községeket a XIX. században gyakran árvizek sújtották (1831, 1849, 1866 és 1873). 1848-ban a szabadságharc idején Töbörétén Albárról Nagymegyerre tartva vonult át Ogulini és Szlini ezrede, Reznicky őrnagy parancsnoksága alatt. Az ezred 1400 horvát határőr katonából állt. Az első világháború öt emberéletet követelt. 1940-ben Hegyéte néven egyesítették Hegybeneétével. 1947-ben és 1948-ban a lakosságcsere keretében 8, illetve 10 családot, összesen 76 lakost telepítettek ki. 1977-ben Töbörétén egy új, négyosztályos alapiskolát adtak át rendeltetésének.

Mai jelentősége

Ld. Hegybenéte

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Bene Ette, Hegy Ette, Töbör Ette. Három magyar faluk Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek Szerdahelytöl nem meszsze, határjok is e’hez hasonlító.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ete, (Bene, Hegy, Tőbör), Pozson m. három egymás mellett lévő magy. falu, Szerdahelyhez 3 fertálynyi távolságra 130 kath., 52 ref., 8 zsidó lak. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Töböréte, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, 34 házzal és 166, nagyobbrészben róm. kaht. vallású lakossal. Azt hisszük, hogy e község neve alatt más, hajdan szereplő község neve rejlik, mert a lakosok közt elterjedt hagyomány szerint hajdan pallosjoga is volt, a mi bizonyára egyik régi birtokosára vonatkozik. Régi nemesi birtokosait nem ismerjük és ma sincs ilyen. Temploma sincs a községnek, melynek postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely.