Hegybeneéte

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, a község déli részén, Töbörététől 0,5 km-re délre, Pódatejed közvetlen szomszédságában, a 63-as főút közelében. Csaknem egybeépült a község központi részét alkotó Töbörétével.

Közigazgatás

1940-ig önálló község, azóta Hegyéte településrésze és kataszteri területe. Területe megegyezik az 1921-es községterülettel (3,39 km²), Hegyéte területének 30,8 %-át alkotja. Hegybenéte kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majjd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1940-ban egyesítették Töbörétével Hegyéte néven.

Népesség

1939-ben 238, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 228 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 18,1 %-a. A község legkisebb népességű településrésze.

Történelem

Az Éte egy 10. századi előkelő, a királyság korában már nemesi nemzetséget jelöl, községnévként 1240-ben szerepel először, az egykori nemzetségi területtel összefüggésben. A középkorban még hat, az újkorban három egymás mellett fekvő falu viselte ezt a nevet (Hegyéte, Beneéte, Töböréte). Mindhárom nemesi falu volt, de nem maradt fenn jelentős birtokos családok neve. Hegyéte és Beneéte már a 19. században összeolvadt, 1890-ben viszont egy tűzvész majdnem az egész községet elpusztította. A község birtokviszonyainak alakulását a történelem folyamán homály fedi: ennek elsősorban az lehet az oka, hogy határában nem volt nagy(obb) birtok, amelyet a királyok várispánok, nádorok vagy érsekek elajándékozhattak volna, vagy a birtoklása feletti vitában dönteni kellett volna. A község eredetileg a de Éthe nemesi család birtokában volt. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban Töbörétével együtt 29 házzal és 209 lakossal szerepel. A ma Hegyétéhez tartozó községek kiváló minőségű termőföldön jöttek létre, ezért lakóik elsősorban mezőgazdaságból éltek. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta, majd 1938. november 2-tól, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarország része volt. 1940-ben Hegyéte néven egyesítették Hegybeneétét és Töbörétét.

Mai jelentősége

Ld. Hegyéte

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Bene Ette, Hegy Ette, Töbör Ette. Három magyar faluk Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszenek Szerdahelytöl nem meszsze, határjok is e’hez hasonlító.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ete, (Bene, Hegy, Tőbör), Pozson m. három egymás mellett lévő magy. falu, Szerdahelyhez 3 fertálynyi távolságra 130 kath., 52 ref., 8 zsidó lak. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hegybenéte, magyar kisközség, az Alsó-Csallóközben. Van 41 háza és 210 róm. kath. vallású lakosa. E község régibb történetét teljes homály födi. Hajdani földesurai ismeretlenek és ma sincs nagyobb birtokosa. A 90-es években majdnem az egész község leégett. Templom sincs a községben, melynek egyébként postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely.