Balázsfa

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, a község északi részén, Töbörététől 1 km-re északra, Nagyudvarnoktól 2 km-re délre, a 63-as főút közelében. A Komárom-Pozsony vasútvonal (megállóhely) választja el Töbörététől. Teljesen egybeépült Kolónia településrésszel (az egykori Szellőzőmajorral).

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Hegyéte településrésze és kataszteri területe. Területe megegyezik az 1921-es községterülettel (5,42 km²), melyhez Kolónia is hozzátartozik, Hegyéte területének 49,3 %-át alkotja. Balázsfa kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majjd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-ban egyesítették Hegyétével.

Népesség

1939-ben 238, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A községbe az 1920-as években szlovák kolonisták telepedtek, 1930-ban már a lakosság 28 %-át alkották (78 fő). 2011-ben 277 lakosa volt (Kolóniával együtt 634), itt élt a község lakosságának 22 %-a.

Történelem

Az Éte egy 10. századi előkelő, a királyság korában már nemesi nemzetséget jelöl, községnévként 1240-ben szerepel először, az egykori nemzetségi területtel összefüggésben. A középkorban még hat, az újkorban három egymás mellett fekvő falu viselte ezt a nevet (Hegyéte, Beneéte, Töböréte). Mindhárom nemesi falu volt, de nem maradt fenn jelentős birtokos családok neve. Balázsfát Balázséte néven említik először, egyike a hat középkori Éte nevű falunak. Egészen a második világháború végéig az Orosz, a Czúczy és a Németh családok birtoka volt. Határában jött létre Pókatelek, amely később az azóta Dunaszerdahelyhez csatolt Újfaluhoz tartozott; ez a Pókateleki Kondé család ősi fészke. Ugyancsak Balázsfához tartozik Enyedpuszta, ahol a 18. században császári ménes volt, a 19. században birkatartása volt jelentős, a 20. század elején pedig Fuchs Gyula birtokos üzemeltetett szeszgyárat és szeszfinomítót. A ma Hegyétéhez tartozó községek kiváló minőségű termőföldön jöttek létre, ezért lakóik elsősorban mezőgazdaságból éltek. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta Balázsfát, a 20-as években szlovák telepesekkel betelepített kolóniát hoztak létre itt. 1938. november 2-tól, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarország része lett, majd 1945-től megint Csehszlovákiához csatolták. 1960-ban Hegyéte néven egyesítették Hegybeneétével.

Mai jelentősége

Ld. Hegyéte

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BALÁSFA. Balasetl. Elegyes tót falu Poson Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csaloközben, Szerdahelyhez közel, mellynek filiája. Határja jó termékenységű, réttye, legelője kövér, vagyonnyai jelesek, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Balásfa, m. falu, Pozson vgyében, Szerdahelyhez keletre 3 fertálynyira, 98 kath., 9 ref., 7 zsidó lak. F. u. a törzsökös nemes Orosz fam. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Balásfa, alsócsallóközi magyar kisközség, 23 házzal és 218, róm. kath. vallású lakossal. 1380-ban Barlabás néven szerepel, a mikor I. Lajos király Pókateleky Miklós fia Jakabot és testvéreit, új adomány czímén, e birtokba iktattatta. Ilyképen valószínű, hogy az 1336-ban Poukafelde, vagyis Pókafölde néven említett község, melyet I. Károly a pozsonyi várbirtokok közül Tamás mester csókakői és gesztesi várnagynak adományoz, a mai Balásfa határában feküdt, és hogy ez a Tamás mester a Pókatelekiek őse volt. Ez a Pókatelek különben a pókateleki Kondé család fészke volt és úgy látszik, hogy e két család is azonos. Balásfának újabbkori birtokosai az Orosz, a Czúczy és a Németh család. A községhez tartozik Enyed puszta, Szellőző major és Szőlőtelep. Enyed pusztán Fuchs Gyula birtokosnak szeszgyára és szeszfinomítója van és újabban épült, csinos úrilaka. A község postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahelyen van.