Csalár

A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, az Ipoly jobb partján fekszik, Szécsénytől 11 km-re északra, Losonctól 28 km-re délnyugatra. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, melynek mintegy egyötödét erdő borítja. Területén áthalad a Zsélyt (18 km) Bussával (4 km) összekötő országút. Délről Szécsénykovácsi, nyugatról Zobor és Galábocs, északnyugatról Alsózellő, északról Bussa, keletről Ludányhalászi községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás). Területe 1921/38-hoz képest (12,53 km²) 5 hektárral csökkent (12,48 km²).

Népesség

1910-ben 502, 1921-ben 588, 1938-ban pedig 523, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 9,5 % volt. 1945 után a belső telepítések során szlovákokat telepítettek a községbe. A huszadik század második felében nemzetiségi arculata megváltozott, 1991-re már szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között népessége 11,9 %-al csökkent (544 főről 479-re). Ebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek aránya 52,4 %-ról 61,8 %-ra nőtt, a magyaroké viszont 46,5 %-ról 31,1 %-ra csökkent az asszimiláció révén. A lakosság 12,9 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (81 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 6,1 % (1921-ben még 19,6 %). A község 2 településrészre oszlik, 2011-ben a lakosság 63,5 %-a (304 fő) Csaláron, 36,5 %-a (175 fő) pedig Ipolykürtpusztán élt. Egyetlen lakott külterületén, a Csalár településrészhez sorolt Rendőpusztán 17 állandó lakos élt.

Történelem

Területén a régészeti leletek szerint - feltehetőleg - már az újkőkorban emberi település állt ( ezt bizonyítják a kőkori, bronzkori és vaskori leletek). A mai települést 1436-ban "Chalard" néven említik először. Több nemesi család birtoka, majd 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott. 1787-ben 369 állandó lakosa volt, 1828-ban 41 házában 353 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Később a vezekényi nagybirtokhoz tartozott. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1927-ben csehszlovák határőrlaktanya épült a községben. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1946-ban Ipolykürtpusztára szlovák telepesek érkeztek. 1948-ban alakult bortermelő szövetkezete, 1952-ben pedig a mezőgazdasági szövetkezet (JRD). 1971-től a csalári közös tanács irányítása alá tartoztak Galábocs és Zobor községek is. Szlovák kisiskoláját 1992-ben megszüntették.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, régebben szőlőtermesztéséről híres községben már nincs alapiskola. Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma a 18. század végén épült. Csalár faluban három 18. századi kastély is található (Endrődy-kúria, Verbóy-kastély, Vezekényi-kúria), Ipolykürtpusztán a 19. századi (klasszicista) Keglevich-kastélyban 1955 óta szociális otthon működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSALÁR. Elegyes lakosú falu Nógrad Vármegyében, földes Ura Báró Prónay Uraság, és más Urak, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Ipoly vize mellett Bussának szomszédságában, Szétséntöl más fél órányira. Határbéli bora középszerű jóságú, malma jó, kendere, káposztája bőven terem, ’s egyéb középszerű vagyonnyaikoz, ’s termékenységéhez képest, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csalár, magyar falu, Nógrád vgyében, 390 kath., 50 evang. lak. Határja kicsiny; rétjei az Ipoly mentén jók; bora sok és kedves izű. F. u. Prónay, Révay, Verboy s m. t. Ut. p. Szakál.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csalár. Ipolyvölgyi magyar kisközség. Házainak száma 88, lakosaié 499, a kik túlnyomóan evangélikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Szécsény. 1562-63-ban a helység a török hódoltsághoz, Hasszán Bajrám török tiszt hűbérbirtokai közé tartozott, de 1593-ban felszabadult a hódoltság alól. 1598-ban Kéry Ferencz volt a földesura. 1624-ben és 1628-ban Voxith Horváth István itteni földjeit Földváry Györgynek zálogosította el, a ki 1626-ban Bernátfi Borbála itteni birtokait vette zálogba. 1715-ben 6, 1720-ban 9 adóköteles háztartást írtak benne össze. 1740-ben Nagy-Réti Darvas Mihály volt itt a birtokos, 1770-ben Prónay Pál, Révay Ferencz, a Horváthy örökösök, a Trásy és a Várbay családok, 1826-ban pedig Prónay Ferencz, Révay Ferencz örökösei és Verbóy Sándor. Jelenleg Vezekényi Lajos a helység legnagyobb birtokosa, kinek itteni házát Prónay Ferencz építette 1790 táján. A Verbóy Sárdortól a XVIII. század végén emelt kúria jelenleg Zsélyi Gézáé, a kiváló magyar aviatikus bátyjáé. Egy másik kúria pedig, melyet Endrődy János 1760 táján épített, jelenleg Endrődy Ferenczé. E helységhez tartozik Ipolykürt puszta, mely 1373-1481-ben önálló helységként szerepel az oklevelekben. 1375-ben Szendi István vajda, a Kálnay család őse nyerte adományul. 1598-ban még a Kálnay család volt a helység földesura; 1770-ben a báró Hellenbach család birtokában találjuk. Később ez is a Prónayaké lett, majd idegen kézbe került, azután Botlik Jánosé lett, kitől gróf Keglevich István 1909-ben megvette, a Prónayaktól épített régi kúriával együtt, melyhez a mostani tulajdonos a saját tervei szerint épült díszes emeletes kastélyt és 25 holdas parkot csatolt. A kastély nevezetességei közé tartozik a körülbelül 4000 kötetes könyvtár, egy nagybecsű legyező-gyüjtemény, ebben egy Thurzó-féle legyező is, számos érdekes miniatur arczkép, régi pecsétnyomók és érmek gyűjteménye, családi képek és régi fegyverek, közöttük Hampó Jánosnak, majd fiának, Gáspárnak, a csáktornyai vár kapitányának díszkardja az 1500-as évek elejéről. - Csalárhoz tartoznak még Hólya-tanya, Nyárjas-tanya, Rendó-tanya és Öreghegy-telep.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csalár. Elsőnek a török hódoltság idején merül fel neve s ez időben Hasszán Bajrám aga hűbérbirtoka. A török kitakarodása után Kéry Ferenc (1598) kezére kerül. Mint későbbi földesurakat találjuk itt a Voxith-, Horváth-, Bernátfi-, Darvas-, Prónay-, Révay-, Verbóy-családokat, majd az összeomlás előtt Vezekényi Lajost. A hozzátartozó Ipolykürtpuszta a XIV. században mint önálló helység szerepelt. 1375-ben Szendi István vajda, a Kálnay-család őse királyi adományt nyert rá. Később a báró Hellenbach , a Prónay-, Botlik-, gróf Keglevichcsalád kezére került. A híres Keglevich-kastély többezer kötetes könyvtárat, nevezetes gyűjteményeket és nagyszámú értékes relikviákat rejt magában. A község területe 2177 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 523. Hozzátartozik: Ipolykürtpuszta, Rendótanya.