Bussa

A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, az Ipoly jobb partján fekszik, a Sztracini-patak torkolatánál, Szécsénytől 14 km-re északra, Losonctól 25 km-re délnyugatra, Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre, a Nagykürtös-Losonc vasútvonal mentén (megállóhely, személyforgalom 1992 óta nincs). Fontos forgalmi központ, Losonc, Nógrádszentpéter (10 km) és Zsély (21 km) felé elágazó mellékutakkal, az Ipolyon át gyaloghíd köti össze a közeli (2 km) Nógrádszakállal. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, mintegy egynegyedét erdő borítja. Délről Csalár, délnyugatról Alsózellő, nyugatról Felsőzellő, északkeletről Rárósmulyad, keletről Nógrádszakál és Ludányhalászi községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban délnyugati (Alsózellővel közös) határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. 1920-ban a trianoni határ megvonásával területének 8,1 %-át (110 hektárt az Ipolyon túlra eső határrészeket) elcsatolták (ma Nógrádszakálhoz tartoznak), 1921-hez képest területe 4 hektárral csökkent (12,54 km²-ről 12,50 km²-re).

Népesség

1910-ben 792, 1921-ben 772, 1938-ban pedig 1045, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során szlovákokat telepítettek a községbe. Mint központi szerepköröket betöltő községnek, a 20. század második felében (a környék legtöbb falvával ellentétben) népessége növekedett, 1991-2011 között 11,4 %-os népességgyarapodás (lakosságszáma 1302 főről 1451-re nőtt) figyelhető meg. Az asszimiláció és a lakosság csaknem felét alkotó roma lakosság (2013-ban 45,1 %) nemzetiségváltása révén 1991-2011 között a község szlovák többségűvé vált (1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 50 %-ról 29,6 %-ra csökkent, a szlovákoké 48,9 %-ról 56 %-ra nőtt). 2011-ben a lakosság 7,7 %-a roma nemzetiségűnek vallotta magát, viszonylag magas volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (5,8 %). Egyetlen külterületi lakott helyén, Karlópusztán 2011-ben 8 állandó lakos élt.

Történelem

Már a római kor óta a falun át egy fontos kereskedelmi útvonal vezetett, amely összekötötte a Duna-mentét a Tisza-mentével. A falu nevének első formája Bussa volt - ezt az 1239-ből megmaradt dokumentum igazolja, melyet IV. Béla királyi hivatala adott ki. Azonban a feltüntetett adat ellentétben van a dokumentumban található szöveggel. A szöveg szerint a dokumentumot IV. Béla uralkodásának tizedik évével lehet körülhatárolni, tehát 1244. október 14-e és 1245. október 13-a körül. A dokumentum keletkezésének ideje a szövegből is kiolvasható, mely szerint IV. Béla a 1241-1242-es tatárjárás után elajándékozta a Nógrádi vármegyében található területet az esztergomi érsekségnek. Ez azt jelenti, hogy a legrégebbi írásos utalás a tatárjárás idejéből származik, de arról, hogy ez milyen hatást fejtett ki a falura, már nincs további utalás. IV. Kun László uralkodásának idején a falu nevének formája "Busaad" volt, amit az 1283-as dokumentum is igazol. 1300-ban Bussa Mikó fiának Detrének a tulajdonába került. Az 1526-os Mohácsi csata után semmi sem akadályozta meg az Oszmín Birodalom bevonulását Magyarországra. 1541-ben a törökök elfoglalták Budát, majd Nógrád is a támadások célpontjává vált. 1543-ban az Oszmán Birodalom hatalma délre nyúlik - így Bussa a birodalom közvetlen szomszédságába került. 1547-ben 5 évre szóló békét kötöttek az Oszmán Birodalommal. A szerződés lejárta után az Oszmán Birodalom bekebelezte a települést. A falunak egykor kisebb erődítménye volt, melyet a török 1552-ben megostromolt és miután teljesen szétlőtte, elfoglalt. A megmaradt védőket Szalmatercsi Mihály kapitány vezetésével hősiességük jutalmául szabadon bocsátotta. A törökök uralkodása fél századig tartott - a felszabadítás 1593-ban történt meg. A törökök a területük elvesztése után fosztogatásokba kezdtek - melynek áldozata volt többek között Bussa is. 1663-ban újra török uralom alá került, majd 1683-ban amikor Bécsnél sikerült legyőzni a törököket, a királyi hadsereg kiűzte őket a kékkői és a szécsényi várból. Ezzel véglegesen vége lett a törökök uralmának. A 18. században már néhány megyei gyűlés, gyülekezet színterévé vált. 1720-ban 20 adózó portája volt. A község birtokosai a Balassa, majd a Zichy családok voltak. 1828-ban 86 házában 836 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1792-ben épült első iskolaépülete. 1873-ban számos áldozatot követelt a kolerajárvány. A 20. század elején malmát gőzmalommá építették át. IA trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához került, a két világháború közötti időszakban dohányszárító üzemelt itt. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 végén a németek felrobbantották Ipoly-hídját, a később helyreállított hidat 1950-ben lebontották. 1948 után kis ideig középiskola is működött itt, termelőszövetkezete 1952-ben létesült. 1951-ben Bussa érintésével megépült a Kishalom-Losonc vasútvonal (később meghosszabbították Nagykürtösig, a személyforgalmat 1992-ben megszüntették). 1959-ben épült az új iskolaépület. Az 1970-es évektől 1990-ig helyi nemzeti bizottságának irányítása alá tartozott Rárósmulyad és Alsózellő is. 2008-ban újjáépítették az Ipoly-hidat a gyalogos és kerékpáros forgalom számára.

Mai jelentősége

Bussa a kisebb térség központi települése, teljes szervezettségű szlovák alapiskolával és óvodával. Mezőgazdasági jellegű község, szőlőtermesztéssel, határában ásványvízforrás fakad. Szent Demeternek szentelt római katolikus temploma 1789-ben épült barokk-klasszicista stílusban. 1975 óta néprajzi bemutatószobája is van, a Bussán született Zsélyi Aladár emlékét emlékszoba őrzi.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BUSA. Busincze. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Urai Gróf Balassa, és G. Zichy Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Csalárnak szomszédságában, mellynek filiája, a’ Török háborúkban nevezetessé lett, Balassa Zsigmondnak vitézzei által, úgy mint Tertzy Mihály, Szuhay István, és Nagy András által, kik az itt építtetett tornyot Arszlán Török Vezér ellen, kevesed magokkal, mind addig óltalmazták, míg az erősség ágyúk által széjjel nem hányattatott, és még akkor sem adták fel magokat, mellyet a’ Török Vezér látván, ’s tsudálván illy rendkivül való vitézségeket, minden bántás nélkül szabadon eresztette el őket, az erösséget pedig földig elrontatta. Határja középszerű vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bussa, magyar falu, Nógrád vármegyében, 856 kath., 19 evang. lak. Kath. anyatemplom. Határja középszerű; rétjei jók az Ipoly mentiben. F. u. b. Balassa, gr. Zichy. 1552-ben volt itt egy magas toronnyal megerősittetett s bástyával keritett menedékhely, mellyet Tercsi Mihály vitéz bajtársaival a Hollókői törökök ellen mind addig védelmezett, mig csak ágyugolyók által halomra nem lövöldöztetett. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Mulyaddal határos Bussa község; hajdan zárdája volt, melynek ma csak romjai szemlélhetők.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bussa. Ipolyvölgyi magyar kisközség, körjegyzőséggel, 158 házzal és 791, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. E helység már a XIV. század elején fennállott. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben szerepel. 1467-ben Divény várához tartozott és Guthi Országh Mihály nádor birtoka volt. 1502-ben is a divényi vár tartozékai között szerepel, de részük volt itt a gróf Szentgyörgyieknek is, a kik közűl László 1473-ban itteni birtokait a Nádasdi Angoroknak eladta. Az 1548. évi adóösszeírásban az elpusztult helységek között van felvéve. A környék lakossága a törökök támadásai ellen 1552-ben tornyokkal megerősített palánkot épített itt, melyet Tercsi Mihály vitéz bajtársaival, köztük Szuhay Istvánnal és Nagy Andrással, mindaddig védelmezett, míg az ostromló török had az egész erődítvényt halomra lőtte. A törököket e hősies ellentállás annyira meghatotta, hogy Tercsit és életben maradt társait szabadon bocsátotta. 1562-63-ban a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 28 adóköteles házzal. 1660-ban felerészét Balassa Imre bírta. 1715-ben 16, 1720-ban 27 adóköteles háztartása volt. 1740-ben a gróf Koháry és a Balassa családok, 1770-ben a Zichy és a Balassa családok voltak a helység földesurai és 1826-ban is és most is a gróf Zichy család a helység legnagyobb birtokosa. E család itteni hitbizományi uradalmához tartozik ama régi úrilak is, melyet a gróf Kálnokyak építettek. A róm. kath. plebánia 1332-ben már fenállott; 1778-ban ismét helyreállították. A templom 1789-ben épült. A XIX. század első felében gyakori tüzek pusztítottak a helységben. Ezeknek emlékére a község lakosai fogadalmi ünnepet tartanak. A községben levő gőzmalom Molnár Antal tulajdona.

Magyar Katolikus Lexikon

Bussa, v. Nógrád vm. (Bušince, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. kékkői esp. ker-ében. - 1248: Bussa. Tp-át 1332 e. Szt Demeter tiszt. sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1787: alapították újra. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Csalár. - Lakói 1840: 760 r.k., 22 ev., 5 izr., 65 egyéb vall., össz. 852; 1910: 715 r.k., 50 ev., 2 ref., 25 izr., össz. 792; 1940: 936 r.k., 36 ev., 4 ref., 18 izr., össz. 994; 1970: össz. 1252, 47,4 %-a m.; 1991: össz. 1302, m. 651 (50,00%); 2001: össz. 1379, m. 555 (40,25%). ** Némethy 1894:54. - Schem. Strig. 1917:21.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bussa. Elsőnek az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékben említik létezését s ez időben már fennállott ősi plébániája is. 1467-ben divényi várföld és az Országh-család jószága. A török közeledésének hirére Tercsi Mihály felszólítására a bussaiak kisebb erődöt építettek s a vitéz védők mindaddig ellenállottak, míg csak a török szét nem ágyúzta az erődöt. A hősies ellenállás iránt a török vezér oly nagy elismeréssel volt, hogy Tercsi Mihály vitéz parancsnoknak és életben maradt társainak kegyelmet adott. A XVII. században Balassa Imrének van itt jószága, majd a gróf Koháryés a Zichy-család is szerez itt uradalmat s mint hitbizomány a gróf Zichycsalád kezén is marad az összeomlásig. A község területe 1664 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1045. A cseh megszállás alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Karlópuszta és Várhegypuszta.