Ipolykürtpuszta

A Balassagyarmati-medence keleti részén, az Ipoly jobb partján fekszik, Csalár központjától 3 km-re délre, Szécsénytől 7 km-re északnyugatra, a Zsély-Bussa országút mentén.

Közigazgatás

Csalár településrésze, a csalári kataszterhez tartozik.

Népesség

2011-ben 175 állandó lakosa volt, itt élt Csalár lakosságának 36,5 %-a.

Történelem

A középkorban önálló településként szerepel, első írásos említése 1135-ből származik ("Kurt"), majd 1329-ben "Kyurth" néven szerepel. 1375-ben Szendi István vajda, a Kálnay-család őse kapta adományul, 1598-ban még mindig a család birtokában van. A 16-17. század fordulóján a törökkel vívott harcokban elpusztult, majd később pusztaként települt újjá. 1770-ben a Hellenbach-, majd a Prónay-, Bottlik- és Keglevich-család birtoka. 1828-ban 9 háza és 79 lakosa volt, 1875-ben 120-an éltek itt. A 19. századtól Csalár község része. 1946-ban szlovák kolonistákat telepítettek itt le. 1955-ben a Keglevich-kastélyt szociális intézménnyé alakították át.

Mai jelentősége

A 19. században épült klasszicista Keglevich-kastélyban ma szociális otthon működik. 25 holdas védett angolpark tartozik a kastélyhoz

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

E helységhez tartozik Ipolykürt puszta, mely 1373-1481-ben önálló helységként szerepel az oklevelekben. 1375-ben Szendi István vajda, a Kálnay család őse nyerte adományul. 1598-ban még a Kálnay család volt a helység földesura; 1770-ben a báró Hellenbach család birtokában találjuk. Később ez is a Prónayaké lett, majd idegen kézbe került, azután Botlik Jánosé lett, kitől gróf Keglevich István 1909-ben megvette, a Prónayaktól épített régi kúriával együtt, melyhez a mostani tulajdonos a saját tervei szerint épült díszes emeletes kastélyt és 25 holdas parkot csatolt. A kastély nevezetességei közé tartozik a körülbelül 4000 kötetes könyvtár, egy nagybecsű legyező-gyüjtemény, ebben egy Thurzó-féle legyező is, számos érdekes miniatur arczkép, régi pecsétnyomók és érmek gyűjteménye, családi képek és régi fegyverek, közöttük Hampó Jánosnak, majd fiának, Gáspárnak, a csáktornyai vár kapitányának díszkardja az 1500-as évek elejéről.