Vízkelet

A Község a Kisalföldön, a Mátyusföld déli részén, a Vízközben, a Dudvág két partján fekszik, Galántától 7,5 km-re délnyugatra, Diószegtől 7 km-re délre. Egybeépült a szomszédos Hidaskürttel. Három, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, az egybeépült Vízkelet és Hegy alkotta központtól, a Dudvág mentén északabbra Zúgóból, délen pedig a Kis-Dunáig terjedő Szigetből. Az 507-es (Galánta-Dunaszerdahely-Bős) főút keresztülhalad a falun, mellékút köti össze Nemeskosúton (2,5 km) keresztül Szereddel. Délkeletről Hidaskürt, délnyugatról Feketenyék, nyugatról Nagyfödémes, északról Nemeskosút, északkeletről pedig Galánta határolja. Délkeleti határát a Dudvág, délnyugati határának egy részét a Feketevíz alkotja. Zúgót Nemeskosút, Diószeg és Nagyfödémes határolja, Szigetet délről Sárrét, Patonyrét és Lögérpatony, nyugatról Nagyfödémes (Szögyén), északról Feketenyék, keletről Hidaskürt (Sorjákos) kataszterei határolják.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyaroszághoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). 1943-ban hozzácsatolták Hegy községet. Területe 1939-hez képest 2,02 km²-el csökkent (19,72 km²-ről 17,70-re). 1938-40-ben, valamint 1945-ben újra határának egy részét Štefánikovo községhez csatolták (1960-tól Galántához tartozik). A község négy kataszteri területre oszlik: a területileg összefüggő Vízkelet (11,11 km²) és Hegy (0,43 km²), valamint két enklávé: Zúgó (2,29 km²) és Sziget (3,88 km²).

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 1387, 1921-ben 1497, 1939-ben pedig 1614, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. Az ezután következő fél évszázadban népessége kismértékben csökkent (1991-re 1507-re) A második világháború utáni kitelepítések során került szlovák lakosság a községbe, de még 1991-ben is csak a lakosság 2,4 %-át tették ki. A lakosság túlnyomó többsége továbbra is magyar nemzetiségű, de 1991-2011 között a szlovákok aránya ötszörösére (15,1 %-ra) nőtt, elsősorban az asszimiláció révén. A romák aránya (12,2 %) is számottevő. A község lakosságszáma ebben a 20 éves periódusban kismértékben (5,6 %) növekedett. A lakosság túlnyomó többsége (88 %) római katolikus vallású.

Történelem

A falu 13. századi első említésétől fogva több birtokosát ismerjük, úgy mint Bogár fia Márton ispán, Kürti Békefi János és Kiskürti Mihályfi Jakab, majd a Vízkeleti család. A 16. században a Báthori, utána a Thurzó, végül az Esterházy család kezére került, mellettük azonban több kisnemesi család – Majláth, Lindvay, Jurovics, Székely, Prányik – is rendelkezett itt birtoktesttel. A 17. század elején, a Thurzó család nyomán evangélikus hitre tért át a falu, de hamarosan újra katolizált. A század második felében, néhány évtizedig a Török birodalomhoz tartozott. Az Esterházyak semptei uradalmának feloszlatása után a cseklészi uradalomhoz tartozott. 1763-ban erős földrengés volt, 1832-ben pedig egy nagy tűzvész csaknem az egész falut elpusztította. 1782-ben Liskovics József, helyi tekintélyes polgár szegényalapítványt hozott létre. A falu lakossága mezőgazdasággal, illetve az Esterházy uradalomban juhtenyésztéssel foglalkozott. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és a 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia kapta meg. ezután magyar családokat deportáltak csehországi kényszermunkára (37 család), valamint kényszerítettek magyarországi áttelepedésre (33 család). 1943-ban hozzácsatolták Hegy községet. 1965-ben új hidat építettek a Dudvágon.

Mai jelentősége

A községben magyar óvodája, valamint magyar és szlovák alapiskola működik. A falu területén bronzkori, római kori és avar kori temetőt találtak, a Homokdombon pedig további avar emlékeket, köztük egy jelentős leletnek számító, kétélű, bronzmarkolatú kardot. Kápolnája a 17. században korai barokk, Szentháromság-szobra a 19. sz. második felében késő klasszicista, római katolikus (Szt. Anna-) temploma 1911-ben neogótikus stílusban épült. Hegy településrész temploma a 13. században épült román stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VÍZKELET. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág vize mentében, Kossúthoz 1/2 órányira; határja 2 nyomásbéli, legelője Hegy helység alatt van. HEGY. Elegyes magyar falu Posony Várm. földes Urai Váradi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Galantához 1 mértföldnyire, Kossúth, és Vizkelett mellett, határbéli két kerűlőre osztott földgyei jók, legelője tsekély, erdeje, és réttye nints.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vizkelet, Poson vm. magyar f. a Dudvágh mellett, Diószegtől délre 1 órányira. Táplál 880 kathol., 20 evang., 30 zsidó lak. Szántóföldje, rétje, legelő, nádja, erdeje elég és jó. F. u. több birtokosok. Utol. post. Szered. Hegy, magyar falu, Pozsony vmegyében, Vizkelet mellett: 186 kath., 6 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Pozsony.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vízkelet, mátyusföldi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 141 házzal és 1138 róm. kath. vallású lakossal. E községet már 1297-ben említik az egykorú okiratok, a mikor III. Endre Bogár fia Márton comesnek adományozza. Ez időben, Wyzkeleth alakban, már mai nevén szerepel és pozsonyi várföld volt. A pápai tizedszedők jegyzékébe Vizquelt eltorzított alakban van feljegyezve. 1411-ben Berencsi Gergelyfi István, Kürti Békefi János és Kiskürti Mihályfi Jakab ellenében e birtokra igényt tart. A XV. században már a Vizkeleti család is szerepel birtokosául. 1553-ban Báthori András és özv. Bernstein Jánosné a tulajdonosa. Ez a birtokrész a XVI. század vége felé a Thurzóké lett, kikről az Esterházyak birtokába jutott, de 1656-ban Majláth Miklós, 1674-ben zálogjogon Lindvay Márton és a XVIII. században a Somogyiak is birtokosai voltak, sőt kisebb nemesi birtokosai között a Jurovics, Székely és a Prányik családok is szerepeltek. 1782-ben Liskovics József tekintélyes polgár szegényalapítványt tett itt. 1763-ban földrengés volt a községben, 1832-ben pedig tűz pusztította el nagyobb részét. Van benne régi úrilak is, mely Németh János tulajdona. Temploma nincs. Saját postája van, de távírója és vasúti állomása Diószeg. Ide tartozik Dunaeve és a Zúgói major, továbbá a Szigeti tanya és malom. Hegy, mátyusföldi magyar kisközség, 32 házzal és 241 róm. kath. vallású lakossal. E község már 1239-ben Hegvi néven a pozsonyi vár tartozékaként van említve; a pápai tizedszedők jegyzékében latinosan Mons néven szerepel. 1471-ben Hegyi István a birtokosa, ki még tíz évvel később is királyi emberként szerepel Az 1553-iki portális összeírásban még mindig a Hegyi család a földesura, de 4 évvel később már Török Balázs tűnik fel itt. Kath. temploma ősrégi. A község postája Vízkelet, távírója és vasúti állomása Diószeg.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Vízkelet. Legrégibb nyoma 1297ből merül fel Wyzkeleth alakban s a III. Endre kézjegyét viselő okirat szerint a király Bogár fia Márton comesnek juttatta. Megelőzően pozsonyi várbirtok volt. A pápai tizedszedők Vizquelt alakban jegyezték fel. A XV. század derekán a Kürti-, Békefi-, Kiskürti- és Vízkeleti-családé, később Báthory Andrást, majd rövid időre a Thurzókat uralja. Később az Esterházy és Majláth grófoknak volt itt nagyobb birtoka. Kisebb nemesi bir tok fölött rendelkeztek itt a Somogyi-, Jurovics-, Székely-, Prányik- és Liskovics-családok. Hozzátartozik Lénártmajor, Sziget, Zúgómajor. A község területe 3352 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1331. Hegy. Legrégibb nyomát 1239-ből leljük s ez időben Hegvi néven pozsonyi várbirtok. A pápai tizedszedők latinos alakjában Möns néven jegyezték fel. A XV. század vége felé Hegyi István a birtokosa, majd a Törökcsalád kezére kerül. Kath. temploma ősrégi, de építésének ideje, sajnos, ismeretlen. A község területe 74 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 283.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Vízkelet kk. kj. galántai járás. Legrégibb nyoma 1297-ből merül fel Wyzkeleth alakban s a III. Endre kézjegyét viselő okirat szerint a király Bogár fia Márton comesnek juttatta. Megelőzően pozsonyi várbirtok volt. A pápai tizedszedők Vizquelt alakban jegyezték fel. A XV. század derekán a Kürty, Békefy, Kiskürty és Vízkelety családoké, majd később Báthory András, azután a Thurzók voltak urai. Az Esterházy és Majláth grófoknak volt itt nagyobb birtoka. Kisebb nemesi birtok felett rendelkeztek a Somogyi, Jurovics, Székely, Prányik és Liskovics családok. Hozzátartozik: Lénó major, Sziget, Zugó major. Területe: 3.352 k. h. Lakosság: 1.331. Ebből magy.: 1.318, szlovák: 13, magy. beszél: 1.330. Vallás szerint: r. k. 1.310, ref. 2, ev. 3, izr. 10. Lakóház: 183. Népsűrűség: 69.0. Földbirtok: I. 3, II. 7, III. 74. Községi bíró: Burián Ferenc. Községi elemi isk. 6 tanerővel. SzMKE, Tűzoltó Egyesület. Fogyasztási Szövetkezet. A község 1938. nov. 9-én szabadult fel. Szlovák telepítés a községben nem volt, azonban a község határában abból kihasítva 350 k. h.-n Stefanikov néven új községet létesítettek. Ezek a telepesek még jelenleg is itt élnek. — Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. és közj. Galánta, csö. Nemeskosut, v. á. Galánta és Nemeskosut, u. p. és u. t. Hidaskürt. Hegy kk. kj. Vizkelet, galántai járás. A község Hegyi néven 1239-ben mint pozsonyi várbirtok szerepel. A pápai tizedszedők latinos alakjában Möns néven jegyezték fel. A XV. sz.-ban Hegyi István a tulajdonosa, majd később a Török-család kezére került. Területe: 74 k. h. Lakossága: 283. Ebből magyar: 270, szlov.: 12, német: 1, magy. beszél: 283. Vallás szerint: r. k. 274, ev. 5, izr .4. Lakóház: 37. Népsűrűség :658.1. Földbirtok: I. 0, II. 0, III. 9. Községi bíró: Kozmér Kálmán. Állami elemi isk. 1 tanerős. Önkéntes Tűzoltó Egyesület. A község 1936. nov. 9-én szabadult fel. — A r. k. templom romjai állítólag a XIII. századból valók. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. és közj. Galánta, csö. Nemeskosut, v. á. Galánta és Nemeskosut. u. p. és u. t. Hidaskürt.