Királyfiakarcsa

A község a Felső-Csallóköz központi részén, Dunaszerdahely szomszédságában fekszik, a Karcsaszél néven ismert településegyüttes nyugati részét alkotja. 6 településből áll, a község központját az egybeépült Királyfiakarcsa, Damazérkarcsa és Etrekarcsa alkotja. A községközpont Dunaszerdahely központjától 6 km-re nyugatra, Somorjától 20 km-re keletre található, 1 km-es bekötőút köti össze a Komárom-Pozsony közötti 63-as főúttal. Mellékutak kötik össze Lúccsal (3 km), Egyházkarcsával (2 km), Dunakisfaluddal (4 km) és Nagyabonnyal (4 km). A községet keletről Egyházkarcsa, északkeletről Nagyabony, északnyugatról Diósförgepatony és Dunakisfalud, nyugatról Lúcs, délről pedig Dercsika községek határolják.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult 5 kisközség (Királyfiakarcsa, Etrekarcsa, Solymoskarcsa, Kulcsárkarcsa, Erdőhátkarcsa) egyesítésével Királyfiakarcsa néven. 1920-ig valamennyi elődközség Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákia Dunaszerdahelyi járásához. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz, a községegyesítést is a magyar közigazgatásban vitték véghez 1940-ben. Az egyesített község a Dunaszerdahelyi járás része maradt napjainkig. Területe (13,28 km²) csak kismértékben változott 1921 óta (az öt elődközség területe akkor 13,80 km² volt). A község ma 5 kataszteri területre (az 1940-ben egyesült volt községek) és településrészre oszlik. A kataszteri területek határait az egyesített községen belül megváltoztatták, ma már nem felelnek meg a korábbi községhatároknak: Etrekarcsa (4,05 km²), Solymoskarcsa (1,68 km²), Kulcsárkarcsa (2,83 km²), Királyfiakarcsa (2,62 km²), Erdőhátkarcsa (2,61 km²).

Népesség

Királyfiakarcsa népessége 1941-1970 között stagnált, majd 1991-ig csökkent, azóta viszont csaknem egynegyedével növekedett a kedvező fekvése miatti beköltözés eredményeként. A község lakosságának döntő többsége (4/5) magyar nemzetiségű. A második világháború utáni belső telepítések során költöztettek először ide szlovák telepeseket, de csak a rendszerváltás után gyorsult fel a szlovák lakosság beköltözése, 1991-2011 között arányuk több mint a háromszorosára növekedett (4,6-ról 15,5 %-ra). A lakosság túlnyomó többésge (83,2 %) római katolikus vallású.

Történelem

Királyfiakarcsa a tizenkét Árpád-kori településből álló Karcsaszél északnyugati részén elterülő hat Karcsa falut magában foglaló község. Sorsa, története mindenkor szorosan kötődött a többi Karcsa történetéhez. Királyfiakarcsa nemcsak az északabbra fekvő hat Karcsa falunak a központi helye, hanem - legalábbis közigazgatási szempontból - az egész Karcsaszélnek. Az 1930-as évek elején itt építették fel a tizenkét Karcsa körjegyzőségi hivatalának épületét. Mindmáig itt van a Karcsák postahivatala és anyakönyve. A Karcsa nevű települést akkor említik először, amikor 1215-ben II. András király János esztergomi érsek kérésére a pozsonyi várnépek közül Zidat, Algot, Buchát és Pault a várszolgálat alól felmentette és „Corcha” nevű falujukkal együtt érseki szolgálatba helyezte. A falu lakói a hagyomány szerit a Korczan nemzetség leszármazottai, akik később a pozsonyi vár szolgálatába szegődtek. Karcsai Buzád leszármazottja volt a Bartal nemzetség. A nemzetség egyes tagjainak szállásaiból keletkeztek később a különböző előtagú Karcsa helységek, melyek egykori birtokosaik nevét viselik. A Karcsák egyházi központja a középkorban Egyházkarcsa, mint az egyetlen templomos hely volt. Királyfikarcsát külön 1349-ben „Kyralfaia”, 1353-ban „Keralifiakarcha” néven említik. 1828-ban 30 házában 220 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. A mai község 1940-ben alakult Királyfiakarcsa, Etrekarcsa, Solymoskarcsa, Kulcsárkarcsa, és Erdőhátkarcsa kisközségek egyesítésével Királyfiakarcsa néven. Damazérkarcsát már 1808-ban egyesítették Erdőhátkarcsával Erdőhátdamazérkarcsa néven.

Mai jelentősége

A damazérkarcsai falurészben áll Bartal György 1841 és 1843 között építtetett klasszicista stílusú kastélya. 1987-ben tájháza létesült, melyet egy 1878-ban épített, jellegzetes kisalföldi parasztházból alakították ki. 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskoláját (Petőfi Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) 2010-ben bezárták, a községben már csak magyar óvoda működik. A település tagja az 1996. augusztus 15-én alapított Szentkirály Szövetségnek.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KARCSA. Egyház Karcsa. E’ Helységhez tizen egy hasonló nevezetű faluk vagynak Posony Vármegyében, ú. m. Amade Karcsa, Pinke Kartsa, Morótz Karcsa, Göntzöl Karcsa, Kultsár Karcsa, Etre Karcsa, Király fia Karcsa, Domárd Karcsa, Erdőhát Karcsa, Solymos Karcsa, földes Urai külömbféle Urak, a’ mint nevezetekből is ki tetszik, Sípos Karcsa, Kastély Karcsának is neveztetik régi formára épűlt kastéllyától; lakosai katolikusok, többnyire egymástól nem meszsze fekszenek, ’s határjaik is majd hasonló tulajdonságokkal bírnak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Karcsa (Királyfia-), magyar falu, Pozsony vármegyében: 213 kath., 5 zsidó lak. Karcsa (Damazér-), magy. falu, Pozsony vmegyében: 18 kath. lak. Karcsa (Etre-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 290 kath., 10 zsidó lakossal. Karcsa (Sólymos-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 112 kath. lak. Karcsa (Kulcsár-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 145 kathol., 4 zsidó lak. Karcsa (Erdőhát-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 117 kath. lak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Királyfiakarcsa, csallóközi magyar kisközség, 41 házzal és 185 róm. kath. vallású lakossal. A többi Karcsa falvak sorsában osztozott és birtokviszonyai megegyeznek azokéval. A község határában pogánykori sírhalom van. Temploma nincs. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Patony. Etrekarcsa, csallóközi kisközség, körjegyzőségi székhely, 45 házzal és 337 róm. kath. vallású magyar lakossal. E község legelső nyomát IV. Béla királynak 1240-iki adománylevelében Ethuru (Etre) alakban találjuk említve, míg Roland nádor 1250-iki végzésében Ethre alakban említik. Ez idő előtt pozsonyi várföld volt, melyet 1248-ban Dénes nádor, pozsonyi főispán Ethuruh pozsonyi várjobbágynak juttatott. Ethuruh azonban nemcsak egyedül bírta, mert IV. Béla adománylevele Ethuruh Simont, Szerafint és Pétert is említi. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itteni nemes jobbágyoknak különféle szabadalmakat adott. A mult század elején Bartal György volt egyik nagyobb birtokosa, most pedig Bartal Ferencz. Máglyadomb nevű dűlőjéről az itteni hagyomány azt tartja, hogy itt volt a pogánykorban az áldozóhely. Temploma nincsen a községnek. Postája Királyfiakarcsa, távírója Dunaszerdahely, vasúti állomása Patony. Solymoskarcsa, az Alsó-Csallóközben fekvő magyar kisközség, 20 házzal és 92 róm. kath. vallású lakossal. A többi Karcsák sorsában osztozott s lakosai nemesi előjogokat élveztek. Temploma nincs a községnek, melynek postája Királyfiakarcsa, távírója és vasúti állomása pedig Dióspatony. Kulcsárkarcsa, magyar kisközség a Csallóközben; 26 házat és 120 róm. kath. vallású lakost számlál. Ősi fészke a rég kihalt Kulcsár családnak, melynek itt nagy kúriája volt. Nagyjában a többi Karcsa falu sorsában osztozott. Tómögi dűlőjét, vagyis annak egy részét a nép Tatárűlésnek nevezi, mert a török világban állítólag ott tanyáztak a törökök. A községben csak kápolna van, mely 1840-ben épült. A falu postája Királyfiakarcsa, távírója Dunaszerdahely és vasúti állomása Dióspatony. Erdőhátdamazérkarcsa, a csallóközi síkságon fekvő magyar kisközség 23 házzal és 138 rm. kath. vallású lakossal. E község már 1275-ben szerepel oklevélileg, a mikor Zolougozfia Damasa a birtokosa, kitől, úgy látszik, nevét is veszi. Története azonban még régibb időre vezet vissza, mert 1255 előtt Kiskirályfiakarcsa volt a neve és a pozsonyi vár birtokai közé tartozott. 1299-ben Dama fia János, Luka comesnek visszabocsátja itteni birtokát. Később Erdőhátkarcsa Damazérkarcsával egyesíttetett és az előbbit 1359-ben Erdőhátkarcsai Pethen István nevében találjuk említve, míg az utóbbi a pápai tizedszedők jegyzékében Damas néven van említve. Mostani főbb birtokosa Bartal Aurél főispán, kinek itt nagyobb kastélya is van, melyet id. Bartal György 1830-ban építtetett. Van itt mezőgazdasági szeszgyár is, mely szintén Bartal Aurél tulajdona. Temploma nincs. Postája és távírója Dunaszerdahely, vasúti állomása Nagyabony.