Erdőhátkarcsa

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben fekszik, Dunaszerdahelytől 5 km-re nyugatra, Nagyabonytól 2,5 km-re délre, a község központjától 1 km-re északkeletre. A Karcsaszél 12 falvának egyike.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, azóta Királyfiakarcsa egyik településrésze és kataszteri területe, melyhez az 1808-ig önálló Damazérkarcsa is hozzátartozik (1899-ig Erdőhát-Damazér-Karcsa néven szerepelt). A község 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, a csehszlovák közigazgatásban is a Dunaszerdahelyi járás része volt. 2,48 km²-es területe a községterület 18,7 %-át alkotja.

Népesség

1939-ben 185, túlnyomórészt magyar lakosa volt, 2011-ben már 230-an éltek itt, a község összlakosságának 22,1 %-a.

Történelem

A falut valószínűleg a 13. században alapították, első említése Erdewhatikarcha alakban 1358-ban történik. Nevét a területén ma is megtalálható Erdőháti erdőről kapta. Lakói nemesi kiváltságokkal rendelkeztek. 1352-ben említik egyik birtokosát, Erdőhátkarcsai András fia Pétert, aki királyi szolgálatban állt. A 15.-16. századi oklevelekben többször szerepelnek nemesei. A 17. század elején nagyobb részét a Derghi Somogyi család vásárolta meg, majd a 19. században a Bartal család a fő birtokosa. 1910-ben Damazérkarcsával együtt Erdőhátkarcsának 149, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1940-ben 4 környező községgel egyesítették Királyfiakarcsa néven.

Mai jelentősége

A damazérkarcsai falurészben áll Bartal György 1841 és 1843 között építtetett klasszicista stílusú kastélya.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Karcsa (Erdőhát-), magyar falu, Pozsony vmegyében: 117 kath. lak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Erdőhátdamazérkarcsa, a csallóközi síkságon fekvő magyar kisközség 23 házzal és 138 rm. kath. vallású lakossal. E község már 1275-ben szerepel oklevélileg, a mikor Zolougozfia Damasa a birtokosa, kitől, úgy látszik, nevét is veszi. Története azonban még régibb időre vezet vissza, mert 1255 előtt Kiskirályfiakarcsa volt a neve és a pozsonyi vár birtokai közé tartozott. 1299-ben Dama fia János, Luka comesnek visszabocsátja itteni birtokát. Később Erdőhátkarcsa Damazérkarcsával egyesíttetett és az előbbit 1359-ben Erdőhátkarcsai Pethen István nevében találjuk említve, míg az utóbbi a pápai tizedszedők jegyzékében Damas néven van említve. Mostani főbb birtokosa Bartal Aurél főispán, kinek itt nagyobb kastélya is van, melyet id. Bartal György 1830-ban építtetett. Van itt mezőgazdasági szeszgyár is, mely szintén Bartal Aurél tulajdona. Temploma nincs. Postája és távírója Dunaszerdahely, vasúti állomása Nagyabony.