Kétfegyvernek

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Szikince-patak mentén, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál fekszik, Lévától 17 km-re délkeletre, Zselíztől 11 km-re északkeletre, Ipolyságtól 24 km-re nyugatra. Elődközségei, Alsó- és Felsőfegyvernek mára teljesen egybeépültek. Közelében halad a 75-ös országos főút, a községet mellékút köti össze Hontfüzesgyarmaton (2,5 km) keresztül Lévával, a Szikince mentén haladó mellékút pedig dél felé Garamkövesddel (38 km). Mellékút köti össze Nemesoroszival (4,5 km) is. Határának keleti része dombos, nyugati része síkvidéki jellegű, területének túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Nemesoroszi és Peszektergenye, keletről Százd és Deménd, északról Hontfüzesgyarmat, nyugatról pedig Garamszentgyörgy és Sáró községekkel határos. Nyugati határa Hont és Bars megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község, 1944-ben alakult Alsófegyvernek és Felsőfegyvernek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-ig az Ipolypásztói járáshoz, majd a Zselízi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd 1944-ben a magyar közigazgatásban Kétfegyvernek néven egyesítették őket. Az egyesített község 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Zselízi járáshoz tartozott, majd a Lévai járáshoz csatolták. Kétfegyvernek két kataszteri területre oszlik: Alsófegyvernek (7,81 km²) és Felsőfegyvernek (8,55 km²). Alsófegyvernek területe az elmúlt száz év során nem változott, Felsőfegyvernek területe 1921/39-hez képest (8,45 km²) 10 hektárral gyarapodott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 841, 1921-ben 867, 1938-ban pedig 847, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosuk volt. Alsófegyvernek református (1921-ben 86,3 %), Felsőfegyvernek pedig katolikus többségű (72,5 %) volt. Felsőfegyverneken a szlovákok aránya 1921-ben 19,2 % volt, 1930-ra pedig relatív többségbe kerültek, részben a község határában 1919-ben alapított Pezernyepusztai kolónia révén, de 1941-re mindkét község ismét magyar többségűvé vált. 1945 után a községet rendkívül súlyosan érintette a magyar lakosság kitelepítése, magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették, csaknem fele pedig reszlovakizált. 1961-re már a lakosság többsége szlovák volt, a magyarok aránya 35,5 %-ra csökkent. A község 1938-1991 között lakosságának csaknem egyharmadát elveszítette, majd 1991-2011 között további 13,4 %-os népességcsökkenés figyelhető meg, ebben az időszakban az asszimiláció révén a magyar nemzetiségűek aránya 38 %-ról 29,4 %-ra csökkent. 2011-ben a lakosság 52,6 %-a volt római katolikus, 17,7 %-a evangélikus, 11,7 %-a pedig református vallású volt. 2011-ben a lakosság 41,3 %-a (208 fő) élt Alsófegyvernek, 58,7 %-a pedig Felsőfegyvernek (296 fő) területén. A község két településrészre oszlik: Alsó- és Felsőfegyvernek egy településrésznek számít (484 fő), Pezernyepusztán (mely Felsőfegyvernek kataszteréhez tartozik) mindössze 20 állandó lakos él.

Történelem

Alsófegyverneket közvetve már 1461-ben említik. Először 1503-ban "Fegyvernek Minor" néven bukkan fel az írott forrásokban, birtokosa az Eszterházy család volt. Többségben reformátusok lakták. 1715-ben 13, 1720-ban 22 portája adózott. 1828-ban 74 házában 446 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1806-ban az egész falu leégett. A faluban a 19. században virágzott a dohánytermesztés is. A 20. század első felében malom is működött itt. Felsőfegyvernek 1303-ban "Fegyuernek" alakban bukkan fel. "Felswfeguernek" (Felsőfegyvernek) néven 1461-ben szerepel először. 1503-ban "Fedwernek Maior" a neve. A Fegyverneky család ősi birtoka, majd 1554-től a lévai váruradalom része. 1650-ben királyi adományként a Szulyovszky család őse, Theodosius Sirmiensis kapta. További birtokosai a Majthényi, a Nyári, a Plachy és a Tersztyánszky családok voltak. 1715-ben kúriája és 4 háza volt. 1828-ban 54 házában 325 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1919-ben Neumann Adolf 207 hektáros Pezernyepusztai birtokán kolóniát hoztak létre, ahol 1930-ban már 190 személy élt, 1927-től szlovák iskolája is volt. Alsó- és Felsőfegyvernek 1920-ig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938-1945 között visszakerültek Magyarországhoz, majd a magyar közigazgatásban Kétfegyvernek néven egyesültek. 1947-ben 40 magyar családot telepítettek ki Magyarországra, és magyarországi szlovákokat telepítettek be.

Mai jelentősége

A községben szlovák óvoda és alapiskola működik. A mezőgazdasági jellegű községben húsüzem is található. Alsófegyvernek református temploma 1716-ban épült, 1805-ben megújították, tornyát 1840-ben építették. A községi hivatalnak az egykori Weisz-kúria ad otthont.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó Fegyvernek, Fesernik. Elegyes magyar, és tót falu Hont Vármegyében, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Füzes Gyarmattól nem meszsze, Bars Vármegyének szomszédságában, határja gazdag, ’s külömbféle javakkal bővelkedik, első Osztálybéli. Felső Fegyvernek, Fesernik. Elegyes magyar, és tót falu Hont Vármegyében, földes Ura Hodosy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lévától egy, és 3/4. mértföldnyire, határja gazdag, legelője elég, fája mind a’ kétféle, szőlő hegye középszerű, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Fegyvernek, (Alsó), magyar falu, Honth vmegyében, 26 kath., 248 ref. lak. Ref. anyatemplom. Jó föld, rét. Bor és dohány-termesztés. F. u. H. Eszterházy s m. t. Fegyvernek, (Felső), magyar falu, Honth vmegyében, 126 kath., 80 evang., 49 ref. lak. F. u. többen. Ut. posta Zeliz 1 1/2 óra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsófegyvernek, Bars vármegye határán fekvő magyar kisközség 72 házzal és 418, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Zseliz, postája Füzesgyarmat. Első okleveles említésére 1343-ban akadunk, a mikor a község neve Feguernek alakban szerepel. Ugyancsak a tizennegyedik században, 1377-ben bizonyos Petrus de Feguernek nevű honti nemesről is megemlékezik egy följegyzés. A következő században Villa Fegvernek alakban találkozunk vele. 1650-ben Rudolf király egyik vitézének, a horvát származású Theodosius Sirmiensis-nek adományozta, a ki a ma is élő és itt birtokos Szulyovszky-családnak lett a megalapítója. A múlt század első felében a gróf Esterházy család volt a község földesura; jelenleg nagyobb birtokos a faluban nincsen. Az ev. ref. templom 1716-ban épült, 1805-ben restaurálták, de a tornyát csak 1840-ben építették hozzá. A templom kincsei között őriznek egy úrasztali kelyhet, mely 1738-ból való. 1806-ban az egész falu leégett. Felsőfegyvernek, a Szekincze patak partján fekvő, magyar kisközség, 53 házzal és 375, jobbára ev. ref. vallású lakossal; vasúti állomása és távírója Zseliz, postája Füzesgyarmat. A községet 1343-ban Feguernek névvel említik, 1377-ben pedig bizonyos Petrus de Fegvernek nevében van nyoma. A következő században Villa Fegvernek alakban akadunk a falu okleveles említésére. 1650-ben Rudolf király a községet egyik vitézének, a horvát származású Theodosius Sirmiensisnek adományozta, a kitől a ma is itt birtokos Szulyovszky család származik. A mult század elején a Plachy, báró Nyáry, Majthényi, Tersztyánszky és Szulyovszky családoknak volt itt földesúri joguk; jelenleg a Szulyovszky, báró Nyáry és Adler családoknak van itt nagyobb birtokuk. Két csinos kúria van a községben: a Szulyovszkyaké és a régi Plachy-féle, mely most az Adleré. Templom nincs a faluban. Felsőfegyvernek községhez tartoznak a Berek és Pezsernye puszták.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsófegyvernek. Keletkezése a XIII. század végére tehető, első okleveles említésével azonban csak a következő század közepe táján találkozunk, 1343ban, amikor a község nevét Feguernek alakban írják. A helység neve családinév vonatkozásban is szerepel ebben a században: mint Petrus de Feguernek, aki honti nemes volt. A XV. században Villa Fegvrenek alakban írja egy feljegyzés. A XVII. század közepén Theodosius Sirmiensis horvát vitéz birtokában találjuk, mint Rudolf király adományát. A község ev. temploma 1716-ban épült és egy 1738-ból származó értékes úrasztali kelyhet őriz. A mult század első évtizedeiben a gróf Eszterházy-család birtokába kerül a község, melynek határában a Szulvovszky-családnak is jelentős birtoka van. Ez a család az említett Sirmiensis horvát vitéztől származik. A község területe 1359 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 407. Felsöfegyvernek. Keletkezése a XIII. század végére tehető, első okleveles említésével azonban csak a következő század közepe táján találkozunk, 1343ban, amikor a község nevét Feguernek alakban írják. A helység családinév vonatkozásban is szerepel ebben a században: mint Petrus de Feguernek. A XV. században Villa Fegvernek alakban tünteti fel egy oklevél. A XVII. század közepén Theodosius Sirmiensis horvát vitéz birtokában találjuk a községet, mint Rudolf király adományát. Jelentősebb birtokosai a mult században: a Plachy-, Nyáry-, Tersztyánszky-, Majthényi- és a Szulvovszky-családok. Ez utóbbi az említett Sirmiensis horvát vitéztől származik. A község külterületi lakott helyei: Berekpuszta és Perzenypuszta. A község területe 1468 hat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 440.