Diósförgepatony

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, a Patonyszél két települését, a mára teljesen egybeépült Diósförgepatonyt és Bögölypatonyt foglalja magában. Dunaszerdahelytől 8 km-re nyugatra, Somorjától 19 km-re keletre, a Komárom-Pozsony vasútvonal mellett (vasútállomás) található. A községen keresztülhalad a Dunaszerdahelyt Pozsonnyal összekötő 572-es út, melyről a központ 2 km-es elágazáson érhető el. A 63-as főút (3 km) Dunakisfaludon keresztül közelíthető meg, mellékutak kötik össze Nagyabonnyal (3,5 km) és Szentmihályfával (2 km), A község területe hosszan elnyúlik északkeleti irányban, egészen a Kis-Dunáig, nyugatról Szentmihályfa, délnyugatról Gelle, délről Dunakisfalud, délkeletről Királyfiakarcsa, északról Lögérpatony és Hidaskürt (Sorjákos) községekkel határos. Területébe ékelődik Dunakisfalud exklávéja (Sárrét). Északi határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Diósförgepatony és Bögölypatony községek egyesítésével a magyar közigazgatásban Förgepatony néven. Elődközségei 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartoztak. A csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1966-1990 között Dunakisfalud is Diósförgepatonyhoz tartozott. A község két kataszteri területre és településrészre oszlik: Diósförgepatony (14,13 km²) és Bögölypatony (6,94 km²). 1921-hez képest területe 12,7 %-al csökkent, amikor 1960-ban a Kis-Dunától északra eső határrészét Hidaskürt község sorjákosi kataszteréhez csatolták.

Népesség

Elődtelepüléseinek 1921-ben 1113 lakosa volt, az egyesített Förgepatony községnek 1941-ben már 1431 lakost, húsz év alatt 28,6 %-al növekedett népessége. A következő ötven évben a növekedés lelassult (13 % 1991-ig). A 2001-2011 között időszakban a község népessége stagnált, a szlovák nemzetiségűek aránya ellenben megduplázódott és elérte a 14,2 %-ot. A lakosság több mint négyötöde magyar nemzetiségű. 1944-ig zsidó közösség (1938-ban 42 fő) is élt a községben. A lakosság többsége (70,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 13,3 %.

Történelem

1397-ben „Gyospothon” néven említik először. 1524-ben II. Lajos oklevelében a Gellei székhez tartozó falvak közt szerepel. 1535-ben 10 lakott és 2 lakatlan porta, valamint 4 zsellértelek volt a községben. Az 1574-es urbáriumban 16 jobbágy, 4 zsellér és 2 nemesi portát említenek. 1599-ben a falu földjeinek nagyobb része a Pálffy család tulajdona lett. 1646-ban 22 lakott és 11 üres porta állt a településen. Az időközben reformátussá lett faluban 1672-ben még működhet lelkész, de 1674-től ezt ismét megtiltják. 1711-ben a kuruc harcokban elpusztult környező települések Hegypatony, Homokospatony és Felszerpatony lakói is ide költöznek. 1712-ben 15 lakott portája és 4 zsellértelke volt. 1742-ben Bél Mátyás Diós-Patonyként említi a falut. 1758-ban 24 jobbágyi és kisnemesi telek volt itt. 1828-ban 56 házában 401 lakos élt. Diós- és Förgepatony falvakat 1850 körül egyesítették. 1866-ban nyílt meg a református iskola, 1870-ben felépült a református templom is. 1895-ben elérte a falut a Pozsony–Komárom-vasútvonal. Diósförgepatony és Bögölypatony határában korábban számos puszta és major volt, de mára valamennyi elpusztult (Ciglédi puszta, Sárréti puszta, Bárányos major, Ciglédi puszta, Vilmos major, Mihálfai major). Diósförgepatony és Bögölypatony 1940-ben egyesült Förgepatony néven.

Mai jelentősége

A községben magyar nyelvű alapiskola (Móricz Zsigmond Magyar Tannyelvű Alapiskola) és óvoda működik. Modernista szemléletű, ún. skandináv típusú református temploma a korábbi neoklasszicista templom helyén 1969–77 között épült, katolikus templomát (Rózsafüzér Királynője) 1998-ban szentelték fel. A község határában 2009-ben adták át az egykori Vilmosmajor helyén a Slovakiaring autó- és motorversenypályát. Határában, Diósförgepatony-réten napkollektoros erőmű működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DIÓS PATONY. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Poson Vármegyei Fő Ispánság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben, Szent Mikályhoz 1/4 órányira, határja gazdag termékenységű, ’s szép vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli. Förge Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Mihályfának szomszédságában, Diós, és Bögöly Patonyhoz is közel, határja 2 nyomásbéli, tiszta rozsot terem leginkább, erdeje, réttye nints, piatza Somorján van. PATONY. Bögöly Patony. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Förge Patonynak szomszédságában, Abányhoz fél órányira, határja 2 nyomásbéli, tiszta rozsot terem leginkább, réttye, legelője van, piatza Somorján, határját mossa Duna vize.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Patony (Diós), magyar f., Poson vmegyében: 253 kath., 110 ref., 5 zsidó lak. Patony (Förge), magyar f., Poson vgyében: 127 kath., 22 ref., 27 zsidó lak., nemesi curiákkal. Patony (Förge), magyar f., Poson vgyében: 127 kath., 22 ref., 27 zsidó lak., nemesi curiákkal. Patony (Bögöly), magyar falu, Poson vgyében: 230 kath., 130 ref. lak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Diósförgepatony, alsócsallóközi magyar kisközség. Házainak száma 103, lakosaié 732, a kik nagyobb részben ev. református vallásúak. Hajdan két község volt egymás mellett: Dióspatony és Förgepatony néven. Dióspatonyt, II. Lajos királynak 1524-ben a gellei székhez intézett rendelete említi először. Az 1553-iki portális összeírásban királyi birtokként szerepel és 10 portája van felvéve. 1764-ben Csiba Mihályt találjuk itt birtokosul. Förgepatonyról csak 1750-ben szólanak a kútfők, a mikor Szüllő Zsigmond itteni birtokrészét átengedi Csiba Imrének és Jánosnak. 1802-ben egy másik Szüllő Zsigmond, itteni birtokát elzálogosítja Gálffy Péternek. A mult század első felében a nagylégi urak és a Pálffy grófi család a földesura, most pedig a gróf Pálffy-féle hitbizománynak van itt nagyobb birtoka. Református temploma 1870-ben épült. Ide tartoznak Aggerdő puszta, Füzérfa és Vilmos majorok. A község postája Szentmihályfa, távírója és vasúti állomása pedig Patony. Bögölypatony, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, 47 házzal és 329, fele részben róm. kath. és fele részben ev. ref. vallású lakossal. Az utolsó népszámláláskor e községnek 282 lakosa volt és így az emelkedés azóta elég tekintélyes. E községet Beogol-Paton alakban csak II. Lajos királynak abban a rendeletében találjuk említve, a melyet 1524-ben a gellei érseki székhez intézett. Az 1553-iki évi portális összeírásban Békel Paton néven királyi birtokként 5 portával van felvéve. Ujabbkori birtokosa a gróf Pálffy család. A községhez tartozó Ördöngösi, Ördöglukai, Láng, Bogdány és Szent-Ágai dűlők némi történeti jelentőséggel látszanak bírni. Bögölypatony községnek nincs temploma. Ide tartoznak a Pálffy és a Bárányos majorok és a Légrádi malom. A község postája Szentmihályfa, távírója és vasúti állomása pedig Patony.