Deregnyő

A község az Alföldön, a Zempléni-sík kistáj északkeleti peremén, a Laborc-folyó bal parti síkságán fekszik, a Laborc és az Ung összefolyásának közelében, Nagykapostól 11 km-re északnyugatra, Nagymihálytól 22 km-re délkeletre, a Bánóc-Nagykapos (illetve Ungvár-Enyicke) vasútvonal (megállóhely, 2012 óta nincs személyforgalom) mentén. Határán keresztülhalad a Kassát Nagykapossal összekötő 552-es út, maga a falu az erről az útról leágazó, Butkára (6 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Mellékút köti össze Kisszeretván (4,5 km) keresztül Nagyszeretvával (8 km). Határának mintegy fele mezőgazdaságilag művelt terület, a Laborc-folyó mentén kiterjedt rétek és legelők, a falutól délnyugatra és a határ legészakabbi részén erdők (Alsó-erdő, Felső-erdő) is találhatóak. Nyugatról Kisráska, Hegyi és Szalók, északról Butka, északkeletről Kisszeretva, keletről Mokcsamogyorós és Vaján, délről pedig Iske községekkel határos. Északkeleti, keleti és déli határa (mely a Laborc korábbi medrét követi) egyben Zemplén és Ung megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Nagymihályi, 1949-1960 között a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott. 1996-ban ismét a Nagymihályi járáshoz csatolták. A községet 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, Szalókkal, Butkával és Kisszeretvával határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1910-38-hoz képest területe 11 hektárral csökkent (17,68 km²-ről 17,57 km²-re).

Népesség

Deregnyő a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 844, 1921-ben 982, 1938-ban pedig 1020, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 28,4 % volt. Magyar többségét 2001-ig (ekkor 58,3 %-a volt magyar nemzetiségű) megőrizte, azonban a lakosság mintegy kétharmadát (2013-ban 65 %) alkotó roma lakosság nemzetiségi bevallásának megváltozásával (1991-ben a lakosság 30,1 %-a, 2011-ben csak 8 %-a, míg 2011-ben már 46,4 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek) 2011-re a magyar nemzetiségűek aránya 22,1 %-ra csökkent, ugyanekkor 21,0 % volt a szlovák nemzetiségűek aránya. 2011-ben a lakosság 32,6 %-a volt református, 22,1 %-a római katolikus, 18,9 %-a felekezeten kívüli, 7,8 %-a görög katolikus vallású. 1944-ig izraelita vallásúak is éltek a községben (1921-ben 7,6 %).

Történelem

Neve az ismert forrásokban először 1315-ben, Zemplén megye községeinek névsorában bukkan fel. Közelében, az Ung és a Laborc összefolyásánál állott egykor Ungvár ősi vára, amelyet még az avarok építettek. 903-ban foglalták el a magyar seregek. Az Ákos nemzetség ősi birtoka, várispánsági székhely lett, de a tatárjáráskor elpusztult. A 16. század elején a földesúr, Bessenyei Gergely halála után birtokait a kincstár vette át. 1614-ben a király felkérésére a kamara előzetes becslése alapján a szepesi kamara a volt Deregnyei-birtokot Daróczy Ferencnek adta, aki itt várkastélyt épített, mely 1645-ben pusztult el. A háborús veszélyek miatt a falu lakossága a 17. században folyamatosan csökkent. 1600-ban 37 háza volt, temploma, plébániája és iskolája volt. A 18. század elején pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. 1720-ben alig 9 háza volt. 1730-tól a Lónyay-család volt fő birtokosa. 1828-ban 84 házában 605 lakosa élt. Az 1831-ben kirobbant kolerajárvány megszakította a község fejlődését. Az 1870-es évekig mezővárosi címet viselt. 1881-ben épült fel a Lónyay család kriptája. A 19. század végén ménesbirtok, sajtgyár, kosárfonó- és fafeldolgozó üzem is működött a községben. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. 1921-ben megépült a Vajánt Bánóccal összekötő vasútvonal, melynek egyik állomása Deregnyő lett. Az 1930-as években egy állami és egy református népiskola működött a községben. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz (1945-ig), ebben az időszakban Ung vármegyéhez csatolták és határközséggé vált. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 64 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1966-ban megépült az Ungvárt Enyickével összekötő ipari vasútvonal. 1991-ben Deregnyőn jött létre az Ungi református Egyházmegye Tanulmányi Központja.

Mai jelentősége

A községben magyar-szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. A Lónyay-kastély 1812-ben épült, ma az alapiskolának ad otthont. Református temploma klasszicista stílusban épült 1836-ban, Urunk átváltozásának szentelt római katolikus temploma 1990-1991-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DEREGNYŐ. Dreknyov. Magyar mező Város Zemplén Várm. földes Ura Lónyai Uraság, lakosai leg inkább reformátusok, fekszik Laborcz vizéhez nem meszsze, és az Uraságnak kastéllyával díszesíttetik, itt szakad az Ung vize a’ Labortzba, határja mindenféle gabonát bőven terem, réttyei jók, legelője elég, hala bőven. fája mind a’ kétféle, malma helyben, eladásra jó alkalmatossága, Nagy Mihályon, és Ungváron, só fuharozással is kereshet, kapával is, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Deregnyő, Zemplén v. magyar mváros, Butkához délre 3/4 mfdnyire: 164 római, 70 gör. kath., 468 ref., 9 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny, róna határ. 873 h. szántóföld; kövér rétek. F. u. Lónyai. Ut. p. Nagy-Mihály.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Deregnyő, laborczmenti magyar kisközség az ungi határszélen. Van 220 háza és 955, nagyobb részben ev. ref. vallású lakosa. A faluban posta és távíró van, vasúti állomása Bánócz. Legelőször Deregnie alakban találjuk említve. A Deregnyey család ősi fészke. Azelőtt mezőváros, mely különféle szabadalmakat nyert. Első birtokosául Rajnold fia Pétert ismerjük, de 1323-ban I. Károly az Ákos nembeli Mihály mesternek adományozta. 1403-ban Zsigmond király a Deregnyei Bessenyei és a Paszághi családnak adományozza. 1435-ben a Gatályiakkal együtt a Deregnyei Nagy család is birtokosa, de ez időben Menyődi Bessenyői Demeter és Mihály, Pozsegai Demeter és Pál és a Deregnyői Kozma család is birtokosa. 1435-ben Deregnyői Bessenyői Jánost is említve találjuk, 1476-ban pedig már a Buttkay családbelieket is. 1480-ban a Ráskai és a Zbugyai családot iktatják egyes részeibe, de velük együtt Péchi Gáspár, Sólyom Péter és Kapi Ferencz is kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeírás csak Deregnyey Gergelyt említi birtokosául, mely családnak magvaszakadván, ez a rész a kir. kamara tulajdonába került. 1614-ben a Deregnyei Daróczyak a birtokosai és Daróczy Ferencz itt várkastélyt épített. 1730-ban házasság útján Lónyay Ferencz lesz az ura s ettől kezdve a Lónyayak birtoka. Most gróf Lónyay Gábornak van itt derék gazdasága és szép kastélya, melyet a Lónyayak 1812-ben építtettek. Itt őrzik a Lónyayak gazdag levéltárát és 27,000 kötetes könyvtárát. A hajdani Daróczy-féle várkastély a községen kivül, a Laborcz partján állott. A falubeli református templom 1836-ban épült. Van a községben sajtgyár is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Deregnyő. A kis ungmegyei község, bár a határában feltárt leletek tanúsága szerint őskori településnek számít, jelentősebb történelmi szerephez kétszer jut: a tatárjárás idején, amikor nagy menekült-szállás, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt, amikor véres kuruc-győzelemmel végződő ütközet színhelye. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Erdőkerülőház. A község területe 3069 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1020.