Dénesd

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Somorjától 7,5 km-re északnyugatra, Pozsony központjától 16 km-re-délkeletre fekszik, a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as főút mentén. A Pozsony-Komárom vasútvonal is érinti, Misérd megállóhely a község központjától 2 km-re északkeletre található. Országutak kötik össze Féllel (10 km), Gútorral (6 km), a Hviezdoslavfalvához tartozó Németsókkal (8 km). Nyugatról Pozsony Pozsonypüspöki városrészével, északnyugatról Csölle, északról Dunahidas, északkeletről Annamajor, keletről Hviezdoslavfalva, Úszor és Somorja, délről pedig Szemet és Gútor községekkel határos. Elődközségei, Dénesd, Misérd és Torcs a 20. század második felében teljesen egybeépültek.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1974-ben alakult Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével. 1920-ig elődközségei kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartoztak, majd 1938-ig Csehszlovákia Somorjai járásához. 1938-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták őket, ekkor Dénesd déli, Dénesd és Torcs keleti határa egyben államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. 1945-1960 között ismét a Somorjai járáshoz tartoztak, 1960-ban elődközségeit a Pozsony-környéki járáshoz csatolták, majd 1974-ben "Dunajská Lužná" néven egyesítették. 1996 óta a Szenci járáshoz tartozik. A község három településrészre és kataszteri területre oszlik: Dénesd (11,51 km²), Misérd (10,33 km²) és Torcs (5,11 km²). Területük (Misérd kivételével, melynek területe 2 hektárral csökkent) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 1347, 1921-ben 1425, 1940-ben 1535 lakosuk volt. Mindhárom falu német többségű volt (1921-ben Misérden 70,9 %, Torcson 67,9 %, Dénesden 50,1 % volt az arányuk) és mindháromban jelentős magyar kisebbség is élt (Dénesden 45,2 %, Misérden 30,9 %, Torcson 24 %). Vallási megoszlás szempontjából 1921-ben Dénesd csaknem teljesen római katolikus volt, Misérd evangélikus többségű (56,7 %) jelentős katolikus kisebbséggel (42,5 %), Torcs pedig kétharmadrészt katolikus (68,6 %), egyharmadrészt evangélikus (31,4 %) lakosságú. A második világháború után a németek és a magyarok kitelepítésével elődközségeinek lakossága teljesen kicserélődött és szlovák többségűvé vált. Dénesdre Trencsén, Misérdre Miava környékéről, Torcsra pedig Árvából érkeztek telepesek. A község lakossága csaknem duplájára nőtt 1940-1991 között (1535-ról 2735-re). 1991-ben még 8,7 %-os magyar kisebbség élt a községben, arányuk 2011-re 4,8 %-ra csökkent. 2001-2011 között a Pozsonyból tömegesen kitelepedők hulláma elérte Dénesdet is, ahol 10 év alatt 52,9 %-os népességnövekedés következett be és a lakosságszám 2932-ről 4482-re ugrott. A községben a romák aránya 8,4 %. A lakosság többsége (59,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 6,7 %.

Történelem

Dénesd első írásos említése 1206-ból származik. A 14. században a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka. 1302-ben az apátság új kápolnát épített ide. Egy 1420-ban kelt okirat szerint a szentmártoni monostor Dénesd birtokát új határjelzőkkel elkülöníti. De szomszédja, a bazini grófok szemeti jobbágyai lerombolják, ezért Péter prépost a nádornál panaszt emel ellenük. A nádor a pozsonyi káptalannal régi levelek alapján bejáratja a határokat, megméreti a vitás föld nagyságát s jelentést kér. 1468. október 5-én Mátyás király Kálmáncsai Domonkos kérésére átírja IV. Bélának a dénesdi népek bírói kiváltságát tartalmazó levelét. 1510-ben Péter, szentgyörgyi és bazini gróf a pannonhalmi monostornak már többször helyet és időt jelölt, hogy a Dénesden és Deákiban okozott kárról s jogtalanságról tanácskozzanak. Máté apát tiltakozik a gróf eljárása ellen. A falu temploma búcsújáróhely, a 15. században a háborús pusztítások elöl ide, az akkori Szent Bertalan templomba menekítették a dömölki Szűzanya szobrot, melynek 1749-ben külön oltárt emeltek, majd az 1790-ben épült új templom főoltárára került. 1682-ben súlyos árvíz pusztította el, majd pestisjárvány sújtotta. A 18. században a korábban magyarok lakta faluba német telepesek érkeztek (1757-ben Bél Mátyás ad számot róluk), akik a Schildern nevet használták. A 19. században híres volt lótenyésztéséről és gabonakereskedelméről. Az 1945-ben kitelepített németek helyére az árvai Terchovából érkeztek szlovák telepesek, akik a községet Jánošíkovának nevezték el. Misérd volt a legnépesebb a három elődközség közül. A középkori település a hagyomány szerint a Dunához közelebb feküdt. A falu a 13. században már létezett, hiszen ekkor már temploma is megvolt. 1206-ban említik először. 1294-ben az akkor puszta helyet III. András király Hertlin pozsonyi bírónak adta. 1332-ben a pápai tizedjegyzék "Misser" néven említi. 1356-ban említik Péter nevű plébánosát. 1553-ban Serédy Gáspár, Mérey Mihály és Farkas Ignác a birtokosai. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhardi uradalom birtoka. Később birtokosai a Maholányi, Pálffy, Balassa és Apponyi családok voltak. Lakóinak többségét a 18. századtól evangélikus vallású németek alkották, akik Mischdorfnak nevezték a falut. 1945-ben kitelepítették őket és helyükre a Miava-környéki Kosaras (Košariska) községből érkeztek telepesek, akik Nové Košariská névre keresztelték át a községet. Torcs a legkisebb a három elődközség közül, 1940-ben csak 297-en lakták. A település 1230-ban szerepel először írott forrásban egy birtok adományozásáról szóló oklevélben. 1296-ban Vöröskő várának uradalmához tartozott. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben "Turcz" néven szerepel. 1553-ban Serédy Gáspár és Mérey Mihály a birtokosai. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhárdi uradalom birtoka. Később birtokosai a Maholányi, Illésházy, Pálffy és Apponyi családok. Szintén 18. századi végi német kolónia (Tartschendorf), ekkoriban lakosai főként fuvarozással foglalkoztak. 1945-ben a németek kitelepítése után a Lengyelországhoz csatolt Alsólipnicáról (Dolná Lipnica) érkeztek ide telepesek, akik Nová Lipnica névre keresztelték. Az egyesített Dénesd (Dunajská Lužná, magyarul néha Dénesdtorcsmisérd vagy Dunaligetfalu) községet Dénesd, Misérd és Torcs falvak egyesítésével hozták létre 1974. január 1-jén.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és művészeti alapiskola működik. Dénesd Szent Kereszt felmagaszalásának szentelt római katolikus temploma 1797-ben épült barokk-klasszicista stílusban, búcsújáróhely. Misérd eredetileg román kori római katolikus (Szt. Márton-) templomát 1730-ban barokkosították, evangélikus temploma 1814-ben klasszicista stílusban épült. Torcs harangtornya 1864-ben neogótikus stílusban épült. Misérd homokbányászat során keletkezett tava kedvelt üdülőhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DIENESDI. Sittern. Német falu Posony Vármegyében, földes Ura vala a’ szent Martoni apáturság, most a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csalóközben az Ország úttyában, alólrol Somorjának, felűlröl pedig Miserdnek szomszédságokban. Régi Templomában a’ B. Szűznek tsudállatos képe találtatik, és sok nép jár ide tiszteletére, újjabb Templomja is épűltt benne, de Tornya, ’s belső készűlete még elnem végeztetett, lakosai között némellyek jó szita készítők, határja gazdag, ’s nevezetes külömbféle vagyonnyaiért, első osztálybéli. MISERDI. Misdorf. Magyar, és német falu Posony várm. az Eberhárdi Urasághoz tartozik, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik é. Püspöky, n. k. Dienestinek szomszédságokban, d. az öreg Duna keríti határját, melly 3 nyomásbéli, földgyei, réttyei jók, erdőjök is van, lakosai fuvaroznak, és gabonával kereskednek. TORCS. Tarcsendorf, v. Dakszendorf. Német falu Pozsony Várm. az Eberhárdi Urasághoz tartozandó, lakosai többnyire evangelikusok, fekszik Sz. Erzsébethez, és Uzorhoz nem meszsze; határja 3 nyomásbéli, szántóföldgyeiken, és tsekély mezeiken kivűl semmivel sem bírnak, hanem fuharozással segítik magokat.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dienesdi, (Schildern), Pozson m. német falu, a Pozsonból Somorjába vivő országutban, Somorjától 1 órányira: 480 kath., 11 evang. lak. Ezek magyarul is beszélnek, szorgalmatos, vagyonos emberek, jó lovakat tartanak, gabonával, szelid szárnyas állatokkal kereskednek. Van egy szép kath. temploma, urasági tiszti lakháza, vendégfogadója, erdeje. Határja termékeny, s leginkább buzát, zabot terem. F. u. a Sz.-Benedek szerzetesei. Misérd, német falu, Poson vármegyében, a Posontól Somorjába vivő országutban, Posonhoz 2 órányira, Dienesdi mellett. Lakja 185 kath., 498 evang. Van kath. paroch. temploma, evang. anyaszentegyháza, vendégfogadója. Termékeny jól mivelt határa mindent gazdagon terem; erdeje is van. F. u. az eberhardi uradalom. Torcs, (Takschendorf), német falu, Poson vmegyében, Dienesdi mellett: 184 kath., 134 evang. lak. kik magyarul is beszélnek. Földüket igen jól mivelik; csikókat nevelnek; gabonával kereskednek. F. u. az eberhardi uradalom. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dénesd, felsőcsallóközi kisközség. Van 75 háza és 512, nagyobbára róm. kath. vallású, németajkú lakosa. Postája Misérd, távírója Püspöki. E község már 1206-ban szerepel, a mikor Miklós fia Elek, Favus pannonhalmi főapátnak adta. IV. Béla királynak 1240-iki adomány-levelében Dionisios néven van említve, 1288-ban pedig Dyenis és Dienesz alakban fordul elő. 1269-ben IV. Béla a lakosokat kivette a pozsonyi vár kötelékéből. Az 1553-ik évi portális összeírás Nyáry Ferencz grófnak, mint a főapátság kormányzójának 15 portáját adóztatja meg. II. József alatt a kir. kamara birtoka volt. 1682-ben nagy árvíz sujtotta a lakosokat. Most a főapátságon kívül még Söllinger Rezsőnek és Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A község 1757-ben még magyar volt, de Bél Mátyás már németeket is említ ismert munkájában. A mult század elején Schildern német neve alatt is ismeretes. A katholikus templom 1797-ben épült. Koó, Barátom, Czenzálosföld és Törvényföld nevű dűlői vannak; az utóbbi onnan veszi nevét, mert itt hajdan akasztófa állott, mely még a mult század első felében is látható volt. Valószinű, hogy a többi dűlőneveknek is van bizonyos jelentőségük. A község határában feküdt hajdan Veczke község, melyet még egy 1356-ból való oklevél említ, de később nyoma vész. Ma Szigetmajor tartozik ide. Misérd, kisközség a Felső-Csallóközben, 90 házzal és 567 német és magyar lakossal, a kik között azonban a németek többségben vannak. Vallásuk róm. kath. és nagyobb számban ág. evangélikus. Körjegyzőségi székhely. Az itt elterjedt hagyomány szerint a község hajdan nehány kilométerrel közelébb feküdt a nagy Dunához, mint ma, t. i. az u. n. Friedhof-Garten dűlő helyén. Első írott nyomaival 1206-ban találkozunk és ekkor, valamint 1216-ban Misde és Miser néven van említve. Ősidők óta megült hely, mire a határában levő pogánykori őrdombok mutatnak. A lakosok ezeket kuruczdomboknak nevezik. 1294-ben puszta, néptelen hely volt és Pozsony vár tartozéka, melyet III. Endre Herculinus pozsonyi bírónak adományozott. Úgy látszik azonban, hogy ekkortájt még más birtokosa is volt, mert 1302-ben Homorói Jakab a maga birtokát Hertlin pozsonyi bírónak adja el, a ki kétségkívül azonos az előbb említettel. 1349-ben a pozsonyi káptalan ismét egy pozsonyi bírót, Jakab nevűt, iktat e község birtokába. Az 1553-iki összeírás szerint Miserdy faluban Serédy Gáspár 5, Mérey Mihály 3 és Farkas Ignácz 2 portával bír. 1647-ben részben a Kerekes család birtoka, részben Éberhard várának tartozéka volt. A mult század elején az Apponyiak, a Pálffyak, a Maholányiak, és a Balassák voltak az urai. Kath. templomát Pázmány a régiek között említi. 1390-ben is mint rég fönnálló templom szerepel. 1735-ben és 1773-ban átalakították, de 1852-ben leégett. Ma a templomnak csak románstilű szentélye van kis templommá átalakítva. Az evangélikus templom 1814-ben épült. A községben van posta és vasúti állomás; távírója Püspöki. Torcs, a csallóközi vasútvonal mentén fekvő kisközség, 45 házzal és nagyobbrészben németajkú, római kath. vallású lakosokkal, kiknek száma 251, noha evangélikusok is vannak itt számosan. Szintén nagyon régi község, melyet 1230-ban Bökény comes leánya Angyalka, Chamának és fiának adományozott. 1294-ben Torch Miklós és Balázs 100 hold földjüket adják el. Ugyancsak a XIII. században Cseklészi Kozma elfoglalta, de Bökény comes fia ezt a birtokrészt a pozsonyi apáczáknak visszaadta. 1296-ban Vöröskővár tartozéka. A pápai tizedszedők jegyzékében Turcz alakban van említve. 1399-ben Kistorchi Péter fia György részére megjárják a helység határát. Az 1553-iki összeírásba Serédy Gáspár 3 és Mérey Mihály 4 portával van bejegyezve, 1647-ben egy része a Kerekes családé, másik része az éberhardi uradalomé; később özv. Maholányi Tamásné báróné is birtokosa, kinek a részét 1729-ben Pálffy János gróf magához váltja. 1787-ben az Illésházyaknak is van itt birtokuk. Ez időben még magyar községként szerepelt, de később már Takschendorf német nevével is találkozunk. Újabbkori birtokosai a Pálffyak és az Apponyiak. Egy úrilak is van a községben, mely azelőtt az Apponyiaké volt, de most Orth Jánosé. Postája Misérd, távírója Püspöki és vasúti állomása Csötörtök.

Magyar Katolikus Lexikon

Dénesd, Schildern, v. Pozsony vm. (Jánosíková, Szl.): Szűz Mária-búcsújáró hely. - A hagyomány szerint a Szt Bertalan-plébtp. kegyszobrát a dunántúli Pórdömölkről a törökök elől a celldömölki bencések hozták ~re, s 1749. VIII. 14: helyezték el a főoltáron. Ülő Boldogasszony, bal térdén áldást osztó gyermek Jézussal. Az 1300 k. körtefából faragott, festett, öltöztethető kegyszobrot később koronákkal és jogarral látták el. Alkotója ismeretlen. Fő búcsúja, Nagyboldogassz. napján a csallóközi falvak mellett Pozsonyból is jött a nép. 1900 u. a búcsújárás megritkult, 1945 u. a ném-ek és m-ok kitelepítése és más hatósági intézkedések miatt megszűnt. B.G. Vekerle Godfried: Kis Czelli Szarándok, Győr, 1834. - Balogh, A.: Beatissima Virgo Maria. Eger, 1872. - Szilárdfy 1994:11. Misérd, Mischdorf, v. Pozsony vm. (Nové Košariská, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1358: már létezett. Tp-át Szt Márton tit-ra sztelték, a mait 1852 u. építették. Lakói 1534 e. ev-ok lettek. 1710: alapították újra. Kegyura 1880: Apponyi József gr. Anyanyelve 1880: ném., m. - Filiái 1917: Csölle, Dénesd, Torcs. ** Némethy 1894:162. - Pozsony vm. 1895:90. - Schem. Strig. 1917:175.