Dénesd

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Somorjától 7,5 km-re északnyugatra, Pozsony központjától 16 km-re-délkeletre fekszik, a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as főút mentén. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Torccsal és Misérddel.

Közigazgatás

1974 óta Dénesd (Dunajská Lužná) településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1938-ig, továbbá 1945-1960 között a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsonyi járás), ekkor déli és keleti határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. 1960-tól a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. Területe 11,51 km², a község területének 42,7 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 504, 1921-ben 539, 1940-ben 579, vegyesen német (1921-ben 50,1 %) és magyar (42,5 %) nemzetiségű és túlnyomórészt római katolikus vallású lakosa volt. 1945-ben a németeket és a magyarok egy részét kitelepítették, helyükre szlovák telepesek érkeztek Trencsén környékéről és az árvai Terchovából. 2011-ben 1988 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 44,4 %-a, a község legnépesebb településrésze.

Történelem

Dénesd első írásos említése 1206-ból származik. A 14. században a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka. 1302-ben az apátság új kápolnát épített ide. Egy 1420-ban kelt okirat szerint a szentmártoni monostor Dénesd birtokát új határjelzőkkel elkülöníti. De szomszédja, a bazini grófok szemeti jobbágyai lerombolják, ezért Péter prépost a nádornál panaszt emel ellenük. 1468. október 5-én Mátyás király Kálmáncsai Domonkos kérésére átírja IV. Bélának a dénesdi népek bírói kiváltságát tartalmazó levelét. 1510-ben Péter, szentgyörgyi és bazini gróf a pannonhalmi monostornak már többször helyet és időt jelölt, hogy a Dénesden, és Deákiban okozott kárról s jogtalanságról tanácskozzanak. Máté apát tiltakozik a gróf eljárása ellen. A falu temploma búcsújáróhely, a 15. században a háborús pusztítások elöl ide, az akkori Szent Bertalan templomba menekítették a dömölki Szűzanya szobrot, melynek 1749-ben külön oltárt emeltek, majd az 1790-ben épült új templom főoltárára került. 1682-ben súlyos árvíz pusztította el, majd pestisjárvány sújtotta. A 18. században a korábban magyarok lakta faluba német telepesek érkeztek (1757-ben Bél Mátyás ad számot róluk), akik a Schildern nevet használták. A 19. században híres volt lótenyésztéséről és gabonakereskedelméről. Az 1945-ben kitelepített németek helyére az árvai Terchovából érkeztek szlovák telepesek, akik a községet Jánošíkovának nevezték el. 1974 óta Misérddel és Torccsal egyesítették Dunajská Lužná néven.

Mai jelentősége

Dénesd község központi településrésze, itt található a községi hivatal is. Szent Kereszt felmagaszalásának szentelt római katolikus temploma 1797-ben épült barokk-klasszicista stílusban, búcsújáróhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DIENESDI. Sittern. Német falu Posony Vármegyében, földes Ura vala a’ szent Martoni apáturság, most a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, 487fekszik a’ Csalóközben az Ország úttyában, alólrol Somorjának, felűlröl pedig Miserdnek szomszédságokban. Régi Templomában a’ B. Szűznek tsudállatos képe találtatik, és sok nép jár ide tiszteletére, újjabb Templomja is épűltt benne, de Tornya, ’s belső készűlete még elnem végeztetett, lakosai között némellyek jó szita készítők, határja gazdag, ’s nevezetes külömbféle vagyonnyaiért, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Dienesdi, (Schildern), Pozson m. német falu, a Pozsonból Somorjába vivő országutban, Somorjától 1 órányira: 480 kath., 11 evang. lak. Ezek magyarul is beszélnek, szorgalmatos, vagyonos emberek, jó lovakat tartanak, gabonával, szelid szárnyas állatokkal kereskednek. Van egy szép kath. temploma, urasági tiszti lakháza, vendégfogadója, erdeje. Határja termékeny, s leginkább buzát, zabot terem. F. u. a Sz.-Benedek szerzetesei.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dénesd, felsőcsallóközi kisközség. Van 75 háza és 512, nagyobbára róm. kath. vallású, németajkú lakosa. Postája Misérd, távírója Püspöki. E község már 1206-ban szerepel, a mikor Miklós fia Elek, Favus pannonhalmi főapátnak adta. IV. Béla királynak 1240-iki adomány-levelében Dionisios néven van említve, 1288-ban pedig Dyenis és Dienesz alakban fordul elő. 1269-ben IV. Béla a lakosokat kivette a pozsonyi vár kötelékéből. Az 1553-ik évi portális összeírás Nyáry Ferencz grófnak, mint a főapátság kormányzójának 15 portáját adóztatja meg. II. József alatt a kir. kamara birtoka volt. 1682-ben nagy árvíz sujtotta a lakosokat. Most a főapátságon kívül még Söllinger Rezsőnek és Miklósnak van itt nagyobb birtoka. A község 1757-ben még magyar volt, de Bél Mátyás már németeket is említ ismert munkájában. A mult század elején Schildern német neve alatt is ismeretes. A katholikus templom 1797-ben épült. Koó, Barátom, Czenzálosföld és Törvényföld nevű dűlői vannak; az utóbbi onnan veszi nevét, mert itt hajdan akasztófa állott, mely még a mult század első felében is látható volt. Valószinű, hogy a többi dűlőneveknek is van bizonyos jelentőségük. A község határában feküdt hajdan Veczke község, melyet még egy 1356-ból való oklevél említ, de később nyoma vész. Ma Szigetmajor tartozik ide.

Magyar Katolikus Lexikon

Dénesd, Schildern, v. Pozsony vm. (Jánosíková, Szl.): Szűz Mária-búcsújáró hely. - A hagyomány szerint a Szt Bertalan-plébtp. kegyszobrát a dunántúli Pórdömölkről a törökök elől a celldömölki bencések hozták ~re, s 1749. VIII. 14: helyezték el a főoltáron. Ülő Boldogasszony, bal térdén áldást osztó gyermek Jézussal. Az 1300 k. körtefából faragott, festett, öltöztethető kegyszobrot később koronákkal és jogarral látták el. Alkotója ismeretlen. Fő búcsúja, Nagyboldogassz. napján a csallóközi falvak mellett Pozsonyból is jött a nép. 1900 u. a búcsújárás megritkult, 1945 u. a ném-ek és m-ok kitelepítése és más hatósági intézkedések miatt megszűnt. B.G. Vekerle Godfried: Kis Czelli Szarándok, Győr, 1834. - Balogh, A.: Beatissima Virgo Maria. Eger, 1872. - Szilárdfy 1994:11.