Zsitvaújfalu

Bencés szerzetes-tanár, lapszerkesztő, tankönyvíró. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán végezte, s közben magyar–latin szakos tanári képesítést is szerzett. 1922. jún. 29-én szentelték pappá. 1922–1939 között a komáromi, 1939–1944 között a pápai bencés gimnázium tanára, igazgatója. 1945-től a komáromi bencés gimnázium igazgatója, 1949-ig az itteni rendház főnöke, 1944–1978 között a pannonhalmi főapát szlovákiai vikáriusa. 1946-tól lelkipásztor Komáromban. 1949-ben rendtársaival É-Szl.-ba internálták, ahonnan csak 1960-ban térhetett vissza magyar hívei közé (Balony, Medve, Nyárad). A két háború között a szlovákiai magyar cserkészet szervezője, több lap szerkesztője volt (Tábortűz, Szűz Mária Új Virágos Kertje, Komáromi Római Katholikus Autonóm Egyházközség Értesítője). Liturgikus reformot kezdeményezett, 1933-ban szerkesztője a Liturgikus Lexikonnak, 1989-ben társszerzője a Verbényi–Arató-féle, már a zsinati szellemben átdolgozott új liturgikus lexikonnak. 1947-ben – a magyarok jogfosztottsága idején – illegálisan imakönyvet (Miatyánk) és katolikus kalendáriumot adott ki. Kivette részét az 1968-as eseményekből, ott volt a Zsinati Megújulás mozgalomban, amiért 1968 után zaklatták, 1970-ben kényszernyugdíjazták. Ettől kezdve haláláig kisegítő lelkész volt Komáromban. 1989-ben Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Budapesten. 

Főbb művei:  Kis égi lant (énekek és imádságok, 1924); Magyar helyesírási szótár a művelt nagyközönség és a tanulóifjúság részére (1922); Magyar helyesírási szótár (Komárom, 1924); Magyar  nyelvkönyv a szlovenszkói magyar tannyelvu középiskolák I-III. osztálya számára (Komarom, 1924-25); Kincses-könyv (Galánta, 1936)Kincses-könyv (1936); Miatyánk (ima- és énekeskönyv, 1969).