Medve

A község a Csilizközben, a Kisalföldön, a Csallóköz déli részén, a Duna bal partján fekszik, az országúti híd mellett, Győrtől 15 km-re északra, Nagymegyertől 12 km-re délnyugatra, Bőstől 14 km-re délkeletre. Nyugatról Szap és Csiliznyárad, északról Balony és Csilizradvány, keletről Kulcsod, délnyugatról pedig Győrzámoly és Nagybajcs községekkel határos. Délnyugati határát (mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között) a Duna alkotja. A 13-as főút köti össze Nagymegyerrel és az 1942-ben épült Duna-hídon át Győrrel (a magyarországi 14-es útban folytatódva), az 506-os út pedig Szapon (4,5 km) keresztül Bőssel teremt összeköttetést. Mellékút (5 km) köti össze Kulcsoddal is.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Győr vármegye Tószigetcsilizközi járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1920-1923 között a Komáromi, 1923-1949 között Dunaszerdahelyi járáshoz, majd 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott, annak megszüntetése után újra a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). Területe 1921 óta 12 %-kal gyarapodott (1921 - 9,25 km², 1939 - 9,85 km², 2011 10,39 km²), nagyrészt Nagybajcs Dunán túl eső határrészének Medvéhez csatolása révén.

Népesség

A község lakossága a huszadik század első felében viszonylag stabil volt, 1939-ben 730-an éltek itt. Az ezután következő 50 évre a lakosságszám csökkenése a jellemző, 1991-ben 1/5-ével csökkent népesség 590 fő volt. Azóta további, viszonylag mérsékelt népességcsökkenés (4,1 % 1991-2011 között) figyelhető még. Más csallóközi községekkel ellentétben, itt nem növekszik a szlovák nemzetiségűek aránya, az összlakosság mintegy 10 %-át alkotja. A népesség túlnyomó többsége római katolikus vallású (88 %).

Történelem

Első írásos említése szerint a pozsonyi várhoz tartozott, később a Héderváry családé lett. A szóbeszéd szerint régen, amikor kiöntött a Duna és az emberek csónakokban éltek, megláttak egy medvét úszni és utána mentek, hátha elvezeti őket valami szárazföldre. Ezért a letelepedési helyüket Medvének nevezték el. Hajdanán két falu helyezkedett el itt, a kiemelt jelentőségű révhelynél: Egyházasmedve (Nagymedve) a mai falu helyén, Kenderesmedve (Kismedve) pedig a Duna túlpartján, Szabadi (ma Vámosszabadi része) szomszédságában. A török időkben mindkét falu elpusztult, csak pákásztanyák maradtak a helyükön. Kenderesmedve nem épült újjá, a 18. században még számontartották szabad pusztaként. Egyházasmedve ősi katolikus temploma is ekkor tűnt el, ám a törökdúlás után ide németeket telepítettek, akik idővel beolvadtak a visszatérő magyar lakosságba. Tőlük származik Medve hagyományos német neve (Weißkirchen). A lassan újranépesülő falu a Héderváry-Viczay család hédervári uradalmához tartozott. 1781-ben a súlyos árvíz lerombolta a templomot és a paplakot, ami miatt megszűnt az önálló plébánia, és Medve Balony fiókközsége lett, 1855-ben az egész falu leégett, 1895-ben pedig ismét nagy árvíz pusztított. Ekkor keletkezett a ma már védett halastó Apáti-gödör. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban a falut, az I. bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak. Az ősi révhelynél Trianonig, majd az 1938-as visszacsatolástól gőzkomp bonyolította az átkelő forgalmat. Magyarország 1942-re építette fel a Dunán átívelő hidat, amelyet a németek 1945-ben felrobbantottak, és csak 1973-ban állhatott újra forgalomba. 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került a falu, 1956-ban és kiváltképp az 1965-ös gátszakadás után újra az árvízzel kellett megküzdeniük a lakóinak. Medve 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda és fogyatékos gyermekek otthona működik, az alapiskola 2008-ban megszűnt. Szent Annának szentelt római katolikus temploma 1860-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Medve, Veiskirchen. Magyar falu Győr Várm. földes Ura G. Viczay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az öreg Duna partyán, Csilizközben, Győrhöz 1 1/2 mértföldnyire, határja egy nyomásbéli, búzát leg inkább terem, réttyei jók, erdeje kevés, révjeik vagyon, aranyásznak is lakosai.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Medve (Weiszkirchen), magyar falu, Győr vmegyében, az öreg Duna bal partján, hol egy fő rév van a Poson vmegyéből Győrbe vivő országutban. Lakja 495 katholikus. Van erdeje, jó legelője, sok duna-malma. F. u. gr. Viczay nemzetség.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Medve, dunamenti magyar kisközség. Első írott nyomára 1252-ben bukkanunk, a mikor a pozsonyi vár tartozéka volt és villa Medve néven szerepel. Utóbb a Héderváryaké lett. Ezek contractualista nemeseket telepítettek ide, a kik gróf Viczay Hédertől megváltották magukat. Hajdan két Medve nevű községet különböztettek meg és pedig Kis- és Nagy-Medve néven, de az elsőt Kenderes-Medve néven is ismerték. A török világban elpusztult és az 1609-iki összeírás csak a két Medvén található halásztanyákról tesz említést. Szintén a behódolt és pusztult helyek közé tartozott, a hova később németeket telepítettek, a kik a községet Weisskirchen-nek nevezték el. 1634-ben Komárom vármegyéhez tartozott. A török dúlások után csak lassan települt újra, mert 1658-ban mindössze 5 egész és 2 fertályhelyes telket írtak itt össze, 1727-ben pedig 12 jobbágytelket és 9 zsellérhelyet. Mindvégig a hédervári uradalomhoz tartozott, de utóbb a győri káptalan is szerzett itt részeket. Most nagyobb birtokosa nincsen. Medve ősi révhely. Itt vezetett át és vezet át a pozsonyi postaút, a Dunán átvezető nagy gőzkomppal. Ősi katholikus templomát már Pázmány is a régiek között említi. Mostani temploma újabb; 1800 körül épült, de 1855-ben, a mikor az egész falu leégett, ez is erősen megrongálódott. A falu házainak száma 120, lakosainak száma, a kik római katholikusok, 771. A posta helyben van, legközelebbi távíró- és vasútállomása Nagymegyer, vagy Győr.