Zalaba

A község az Alsó-Garammente kistájon, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál, a Csata-Ipolyság vasútvonal mentén fekszik, Zselíztől 13 km-re délkeletre, Párkánytól 24 km-re északra, a Szikince partján. A Szikince mentén haladó, Garamkövesdet (19 km) Hontfüzesgyarmattal (21 km) összekötő mellékút halad keresztül a községen, mellékutak kötik össze Csatával (5 km) és Ipolypásztóval (5 km). Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járáshoz tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig rövid ideig az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (7,35 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 390, 1921-ben 362, 1938-an pedig 339, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 79,3 %) református vallású lakosa volt. 1938-hoz képest 2011-re népességének csaknem felét elveszítette. Lakosságának túlnyomó többsége (85,9 %) ma is magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 5,7 %-ról 14,1 %-ra növekedett. Az egykor többségben lévő reformátusok aránya 37,9 %-ra csökkent, ma már a római katolikus vallásúak alkotják a többséget (53,7 %).

Történelem

A település területe már korán lakott volt, több újkőkori és bronzkori kultúra nyomait mutatták ki a régészeti vizsgálatok. Első okiratos említése (1349) szerint Zalaba Szent István király óta a Hontpázmány nemzetség birtokai közé tartozott. 1437-ben Zsigmond király Lévai Cseh Péternek elzálogosította, majd a lévai váruradalom része lett. A 19. század elején az Esterházyaké, majd a század végén Huszár István és a gróf Pongrácz család birtokába került. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, gyümölcstermesztéséről híres községben sem alapiskola sem óvoda nem működik. Református temploma 1789-ben épült klasszicista stílusban, Csontos Vilmos költő egykori lakóházában emlékszobát rendeztek be.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZALABA. Hont Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, fekszik Kis Gyarmathoz közel, és annak filiája; határja jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zalaba, Honth m. magyar falu, a Szikincze völgyében: 53 kath., 192 ref. lak. Rétje, legelője igen jó. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Esztergom.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ezen a vasúton csakhamar újra Hontmegye földjére lépünk, hol első község Zalaba, gyönyörű helyen, erdős domb aljában, melylyel szemközt Garam szép tágas völgye nyílik. Zalaba, bár neve tót hangzású, tiszta magyar falu.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zalaba, magyar kisközség, a Szikincze völgyében, 96 házzal és 410 ev. ref. vallású lakossal; saját vasúti állomása, postája és távirója van. A Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt. 1349-ben Miklós és fia László bizonyítványt nyertek arról, hogy Szent István király óta Zalaba mindig az őseiké volt. Okleveles említést 1437-ben találunk is a községről, a mikor Zsigmond király zálogba adta Lévai Cseh Péternek azt. A mult század elején a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott, 1875-ben pedig Huszár István szerezte meg. Jelenleg özv. gróf Pongrácz Vilmosnénak van itt nagyobb birtoka. Ev. ref. temploma 1789-ben épült.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zalaba. A Hunt-Pázmán nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Erről egy 1349-ben kelt oklevél tanúskodik, mely Miklós és fia László kérésére azt igazolja, hogy Zalaba első koronás királyunk óta őseik birtoka. 1437-ben egyike ama községeknek, melyeket Zsigmond király Lévai Cseh Péternek elzálogosított. A mult század elején még a herceg Esterházy-hitbizomány részét tette, de a század utolsó évtizedeiben már Huszár István és a gróf Pongrácz-család birtokában találjuk a határ zömét. A község területe 1277 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 339, ebből ref. 290, a többi róm. kath.