Áttekintés
Vágsellyei járás
A Kisalföldön, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág bal partján fekszik, a város központjától 2 km-re északkeletre. Teljesen egybeépült Vágsellyével. Fontos forgalmi csomópont: áthalad rajta a 75-ös főút Vágsellyét Érsekújvárral összekötő szakasza, melyről itt ágazik el az 573-as út Szeredre (21 km) vezető szakasza és a Mocsonokra (9 km) vezető mellékút.
Közigazgatás
1960-ig önálló község, azóta Vágsellye városrésze. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Vágsellyei járáshoz tartozott 1960-ig. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). Ebben az időben határközség volt, északkeleti (Mocsonokkal közös) határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1960-ben egyesítették Vágsellyével, 12,49 km²-es területét (a város területének 27,8 %-a) beolvasztották Vágsellye kataszterébe.
Népesség
1910-ben 1078, 1921-ben 1195, 1939-ben 1264, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A 19. században a lakosság egyharmada (1921-ben 6 %-a) izraelita vallású volt, a szlovákok aránya 1910-ben 15,6 %, 1921-ben 24,3 %, a cigányoké 1910-ben 8,5 %. 2011-ben 7691 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 32,7 %-a.
Történelem
A legrégibb időktől a zoborhegyi bencés apátsághoz tartozott, a középkorban rajta kívül a Péch és az Apponyi családok tűnnek fel birtokosként. A község jelentőségét növelte, hogy itt volt rév a Vágon, amely összekötötte Sellyével, és amely a folyami hajózás fontos lerakata volt. Éppen ezért már a mohácsi csata után, 1529-ben megjelentek az átkelőnél a török hadak, és a 17.
Mai jelentősége
Vágvecsén két szlovák alapiskola és ipari szakközépiskola található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt katolikus temploma 1805-ben klasszicista stílusban épült.
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
VECSE. A. F. K. Vecse. Elegyes faluk Nyitra Várm. földes Uraik több Urak, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Hoszszúfaluhoz közel; határjok ollyan, mint Szelőczéé.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Vecse (Kis és Nagy), Nyitra m. két összeolvadt magyar helység a Vágh bal partján, Séllyével általellenben. Lakosai kik 788 kath., 21 ref., 364 zsidókból állanak, sok buzát, árpát; dohányt termesztenek; marhát, juhot tartanak. A számos zsidóknak synagógájok van. F. u. többen. Ut. p. F.-Jattó.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Vág-Vecse, Vág-Sellyével szemben, a Vág balpartján, 1109 túlnyomó számban magyar ajku, r. kath. és kevés izr. vallásu lakossal. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomás Tornócz. Kath. temploma 1700-ban épült. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, melyet e század elején építtettek. Földesuri a Hunyadyak és Biróczyak voltak. Jelenleg gr. Hunyadi Imrének, Horváth Dezsőnek és Szombathelyi Győzőnek van itt nagyobb birtoka. A XIII. századból származó pápai tizedlajstromokban már előfordul e község. E század első felében mint királyi birtok szerepel.
A visszatért Felvidék adattára (1939)
Vágvecse. III. Béla idejében a ki rályi birtokok közé számított a község. XIII. századbeli pápai összeírásokban is szerepel. Mostani kath. templomát 1700-ban építették. A Hunyady- és Biróczy-családok bírták hosszabb időn át a községi földeket. Ujabban gróf Hunyady Imre, Horváth Dezső és Szombathelyi Győző voltak a nagyobb birtokosok. A község területe 1671 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1264.
K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)
Vágvecse kk. vágsellyei járás. A község III. Béla király idejében a királyi birtokok közé tartozott. A XIII. sz.-beli pápai összeírásokban is szerepel. Mostani kat. temploma 1700-ban épült. A községi földek a Hunyady és Biróczy családok kezén voltak hosszabb ideig. Az utóbbi időben gróf Hunyady Imre, Ajtics Horváth Dezső és Szombathelyi Győző voltak a nagyobb birtokosok.
Markhot János Nepomuk Márton
Királyi
tanácsos, vármegyei alispán, országgyűlési képviselő.
Apja
Markhot Sándor, anyja Dombay
Mária.
A
középiskolát Nyitrán, a jogot Pozsonyban
végezte és már 18 éves korában ügyvédi diplomát szerzett.
1846-ban
a Nyitrai járás főbírája, 1848-ban Nyitra vármegye másod alispánja, majd az Érsekújvári kerület képviselője, azután pedig báró Jeszenák Jánossal együtt Nyitra vármegye
kormánybiztosa lett. A világosi fegyverletétel után bujdosott, de
elfogták, azonban később a nyitrai püspök és gróf Apponyi Gyula császári királyi
biztos közbenjárására szabadon bocsátották. A Schmerling-provizórium (1861–1865) alatt
alispáni állásra jelölték, de ő nem fogadta el.
Később
Tarnóczy Kázmérral, gróf Esterházy Istvánnal és Simonyi
Ernővel szervezte a népkört, és egyik vezére volt a megyei ellenzéknek. 1869-ben
Nyitra vármegye első alispánja lett. Ő vitte keresztül a megyeszervezetet. 1875-ben
a vágvecsei
kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek, s azt 1881-ig képviselte,
amikor visszavonult a politikai élettől.
Felesége,
berethei Marton Szidónia révén Kossuth
Lajos rokona volt. Gyermekei: Gyula, Aladár, Janka és Melánia.
Hosszabb ideig megyei tudósítója volt
Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának.
Galánthay Glock Tivadar
Kugler János
Nemzetiség
| Nemzet | Fő | Arány |
|---|---|---|
| magyarok | 810 | 75% |
| szlovákok | 168 | 16% |
| romák | 92 | 9% |
| németek | 8 | 1% |
| egyéb | 0 | 0% |
| összlétszám | 1 078 |


