Pódatejed

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől 3 km-re délkeletre található. Területén keresztülhalad a Komáromot Pozsonnyal összekötő 63-as főút, mellékutak kötik össze Hegyétével (2 km) és Nagymadon (3 km) keresztül Padánnyal (6 km). Északnyugatról Dunaszerdahely, északkeletről Hegyéte, délkeletről Nagymad, délnyugatról pedig Nyékvárkony községekkel határos. Elődtelepülései, Pódafa, Lidértejed és Csenkeszfa már a 19. század óta egybeépültek. Pódatejed már csaknem egybeépült a szomszédos, Hegyéte községhez tartozó Hegybenétével.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Pódafa, Lidértejed és Csenkeszfa egyesítésével. Elődtelepülései 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járáshoz tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után is a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették az akkor már régen egybeépült falvakat. 1957-ben Zöldfát Dunaszerdahelyhez csatolták, ezzel a község területe 11 %-al csökkent (6,75 km²-ről 6,01 km²-re). Pódatejed 1960-1990 között Hegyétéhez tartozott. A község három településrészre és kataszteri területre oszlik: Pódafa (1,86 km²), Lidértejed (3,24 km²), Csenkeszfa (0,90 km²).

Népesség

Elődközségeinek 1921-ben 610, 1939-ben pedig 745 lakosuk volt. Az újból önállósult Pódatejed község népességszáma 1991-2001 között egyötödével nőtt, elsősorban a járási székhely közelsége által ösztönzött beköltözés révén. A szlovák nemzetiségűek aránya ugyanakkor 15,8 %-ról 22,9 %-ra növekedett. A korábban szinte kizárólag magyarok lakta községbe először az 1945-48-as kitelepítés és lakosságcsere során kerültek szlovákok. A lakosság mintegy háromnegyede (75,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

Pódafát először 1455-ben említi forrás, amikor V. László király a Poda-Etheieknek (Póda-Éteiek) adományozta, és még századokkal később is a Póda családé volt. Későbbi birtokviszonyai, nemesi birtokosai nem ismertek. A 20. század elején gőzmalom működött a faluban a dunaszerdahelyi gőzmalom-részvénytársaság tulajdonában. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta Pódafát, Lidértejedet és Csenkeszfát, majd 1938. november 2-tól, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz tartoztak. 1940-ben Pódatejed néven egyesítették őket, az így létrehozott község 1945-től újra Csehszlovákia fennhatósága alá került. 1960-ban Hegyétéhez csatolták, de 1990-től önálló, 1993-tól Szlovákia része.

Mai jelentősége

A faluban magyar óvoda és könyvtár működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PODAFA. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Szerdahelyhez közel, mellynek filiája, Lidér Tejednek tövében, határja két nyomásbéli, réttye, erdeje nints, legelője kevés, piatza Szerdahelyen, és Somorján. CSENKEFA. vagy Csenkeszfa. Magyar elegyes falu Poson Vármegyében, birtokosai több Nemes Urak, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csalóközben, Podafa, és Hegy Ethe közt igen közel, Szerdahelytöl mintegy fél mértföldnyire, határja egy nyomásbéli, ’s tiszta búzát, és rozsot terem, erdője nintsen, réttye szűken, piatza Szerdahelyen, második Osztálybéli. TEJED. Lichtér Tejed. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Bodafához nem meszsze; határja 2 nyomásbéli, rozsot leginkább terem, erdeje nints, réttye, legelője kevés, piatza Szerdahelyen; e’ helységnek határjában némelly földek Apátúrföldgyének neveztetnek, a’ Benediktinusoké vólt, most camerális, és árendáltatnak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Podafa, magyar falu, Poson vgyében, Szerdahelyhez 3 fertálynyira: 74 kath., 56 ref., 3 zsidó lak. F. u. számos nemesek. Ut. p. Somorja. Csenkeszfa, magyar falu, Pozson vgyében,, Szerdahelytől egy kis 1/2 órai járásra, 109 kath., 12 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Somorja. Tejed, (Elő, Ledér, Ollé), 3 egymáshoz közel fekvő m. falu, Poson vmegyében, Szerdahely mellett. Az első 253 kath., 11 re., 64 zsidó; a második 202 kath., 11 zsidó. A harmadik 105 kath. lak. F. u. nemesek. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pódafa, magyar kisközség az Alsó-Csallóközben, melynek lakosai nagyrészben róm. kath. vallásúak. Házainak száma 41, lakosaié 168. Postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely. 1455-ben V. László király a Poda-Etheieknek adományozza. 1787-ben is még a Póda családé. Későbbi birtokviszonyait és nemesi birtokosait nem ismerjük. Temploma nincs. Az itt levő gőzmalom a dunaszerdahelyi gőzmalom-részvénytársaságé. Ide tartozik Marczel major és Zöldfa tanya. A község postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely. Csenkeszfa, alsócsallóközi magyar kisközség, mindössze 20 házzal és 83 róm. kath. lakossal. E község 1300-ban szerepel először, mint Jánoki Jakab comes és testvére Péter birtoka, a kik a maguk itteni felerészét rokonuknak, Ivánnak engedik át. 1386-ban egy határjáró levélben szerepel. 1778-ban a Pócs családé. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely. Lidértejed, alsócsallóközi magyar kisközség, 45 házzal és 303 róm. kath. vallású lakossal. Ma két Tejed nevű község van a vármegyében és pedig Lidértejed és Ollétejed. A régi okiratok a XIII. században csak egy Teyed nevű községet ismernek, mely Pozsonyvár tartozéka volt. Előtejed 1399-ben Andreás de Elleuteydy nevében szerepel, 1450-ben pedig Előtejedi Miklós nevében. Lidértejed nevét 1496-ban találjuk először említve Lider Teyed alakban. 1667-ben a Méhes és a Balogh család osztozkodnak itteni birtokaikon, de későbbi nemesi birtokosait nem ismerjük. Ma a Frankl fiai pozsonyi czégnek van itt nagyobb birtoka és régi úrilaka, mely 1700 körül épült. Említést érdemelnek Andaházy és Apátúri dűlői; elseje régi birtokosának, a másika pedig az apátságnak emlékét őrzi. A községnek Dunaszerdahely a távírója és a vasúti állomása.