Szalka

Szalka az Ipoly jobb partján, Letkéssel szemben, az Alsó-Ipolymente kistájon fekszik, a Helembai-hegység északi és a Börzsöny nyugati lábánál, Párkánytól 12,5 km-re északkeletre. A Párkányt Deménddel összekötő 564-es út áthalad a községen, az 1902-ben épült Ipoly-híd Letkéssel teremt összeköttetést. Délről Leléd és Bajta, délnyugatról Garamkövesd, nyugatról Kéménd és Garampáld, északról Kisgyarmat és Ipolykiskeszi, keletről Letkés és Ipolytölgyes községekkel határos. Bővebben

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Szobi járásához (1886-ig Szalkai járás) tartozott. 1871-ig mezővárosi rangot viselt. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e vármegye, Szobi járás). Bővebben

Népesség

1910-ben 1590, 1921-ben 1609, 1939-ben pedig 1632, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének 29,5 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 8,5 %-os csökkenés figyelhető meg (a lakosságszám 1150-ről 1052-re esett). Szalka lakosságának túlnyomó többsége (91,3 %) magyar nemzetiségű és római katolikus vallású (92,8 %), a járásban itt a 2. legmagasabb a magyarok aránya Ipolykiskeszi után, a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-ben 3,8 %, 2011-ben 6,8 % volt.

Történelem

Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést. Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. Bővebben

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Fontos határátkelőhely Magyarország (Letkés) felé. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült késő barokk stílusban. Fontos nevezetessége a tájház. Határában homokbányászat folyik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÁLKA. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelője hasznos, javai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szalka, ipolymenti magyar kisközség, 331 házzal és 1730 róm. kath vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolypásztón, postája helyben van. Körjegyzőség székhelye, régi, mintegy négyszáz éves templommal és emeletes leányiskolával, a mely 1905-ben épült. A vármegye egyik legrégibb helysége, melynek nevével már 1252-ben találkozunk, a mikor Béla király innen vendégeket telepített Kiskeszibe és ott birtokkal ajándékozta meg a szalkaiakat. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Ipolyszalka, v. Hont vm. (Salka, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. nagymarosi esp. ker-ében. - Tp-át 1397 e. ismeretlen tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1615: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony tp-át 1600 k. építették. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyakönyvei 1695-től. Anyanyelve 1940: m. - Lakói 1910: 1566 r.k., 3 ev., 13 ref., 8 izr., össz. 1590; 1940: 1665 r.k., 2 g.k., 5 ev., 12 ref., 9 izr., össz. 1693; 1991: össz. 1150, m. 1103 (95,91%); 2001: össz. 1075, m. 1001 (93,12%). ** Némethy 1894:259. - Schem. Strig. 1917:53. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolyszalka. Hont vármegye egyik legrégibb községe, amely már egy 1252. évi dokumentumban szerepel. 1274-től az esztergomi érsekség birtokához tartozik. A község Mária Terézia korában emelkedik jelentőségének csúcspontjára, amikor a királynő által adományozott kiváltságok révén úgyszólván a vármegye középpontjává válik. 1544-ben, a török hódoltság idejében, véres ütközet színhelye a község. Bővebben