Perbete

Komáromtól 24 km-re északkeletre fekszik, dombos vidéken, az Érsekújvári-sík és a Garammenti-hátság kistájak határánál. Perbeténél keresztezi egymást az 589-es (Komáromot Koltával összekötő), valamint az 509-es (Bajcs-Párkány közötti) főút. A falutól 3 km-re északra, a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspusztánál (Dvor Mikuláš) vasútállomás az Érsekújvár-Párkány közötti vonalon. Közigazgatásilag határos Madar és Bátorkeszi (délkeletről), Újgyalla és Szentpéter (délnyugatról), Bajcs (nyugatról), Udvard és Csúz (északról) valamint Fűr és Kürt községekkel.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került. A csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz tartozott 1960-ig, ekkor a Komáromi járáshoz csatolták. Közigazgatási területe nem változott 1921 óta.

Népesség

Lakosságának jelentős többsége magyar (73%). A korábban csaknem teljesen magyar településről 1945 után a lakosság mintegy egynegyedét kitelepítették Magyarországra, ekkor érkeztek Békés megyei szlovákok ide. A község népessége és a magyar nemzetiségűek aránya egyaránt csökkent, jelenleg a lakosság 1/4-ét már a szlovákok teszik ki. Perbetén régóta él roma kisebbség is. A lakosság kétharmada református, 1/5-e református vallású.

Történelem

1297-ben már az az esztergomi érsekség birtoka. A 14. század elején Csák Máté zsoldosai, majd később a törökök feldúlták. 1317-ben Perbethe, 1337-ben villa Perbete alakban szerepel. A török után, 1552-ben mindössze tíz lakóházat leltek a községben a királyi összeírók - ezért az érsekség újratelepítette. Csák Máté idején Mihály vára néven vára is volt, amit a hasonló nevű domb elnevezése máig fenntartott. Legutolsó írott bizonyítékát a vár létezésének 1487-ben találjuk. Egy 1499-es okirat feljegyzést tesz ősi templomáról is, ami a török idején pusztult el, s csak Esterházy Imre érsek építtette újra az érseki vár romjaiból, 1733 körül. E templomot 1763-ban földrengés döntötte romokba, amiért 1766-ban új templomot emeltek. Mint egyházi feljegyzések tanúsítják, a községi erdőben jámbor remeték éltek. Ezek utolsója, Sebők Pál 1762-es halálakor a remetelak fölé a hivők kápolnát húzattak. Az 1763-iki földrengés teljesen megkímélte a kápolnát, s Ordódy György környéki földbirtokos ezért igen értékes kegyszereket ajándékozott a kápolnának. A község református temploma 1750 körül épült. A községhez tartozik még Perbete-puszta is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején rövid ideig katonaság táborozott itt, illetve katonai kórház létesült a településen. 1919 derekán a magyar Vöröshadsereg és a csehszlovák légiósok harcoltak Perbete határában. Trianon után az első Csehszlovák köztársasághoz került, majd 1938–45 között ismét Magyarország része lett. 1944-ben zsidó lakosságát hurcolták el, majd 1947-ben magyar lakosságának egynegyedét telepítették Magyarországra.

Mai jelentősége

Híres a 2002 óta évente rendezett helyi borversenye. A községben magyar tannyelvű alapiskola működik. A hagyományosan mezőgazdasággal (a szőlőtermesztésnek igen kedvező adottságai vannak) foglalkozó település lakóinak többsége Ógyallára, Gútára vagy a magyarországi komáromi ipari park üzemeibe ingázik. 1992 óta bútorokat, faházakat előállító fatelep működik a községben. A szövetkezet ma is működik, 230 hektáron termelnek kék szőlőfajtákat.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PERBETE. Magyar falu Komárom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsek, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik az ország-útban, Komáromhoz két mértföldnyire, határbéli földgye jó termékenységű, legelője elég van, réttye néhol tsekély, szőleji jó borokat teremnek, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Perbete, magyar falu, Komárom vmegyében, az Esztergomtól Érsekujvárra menő országutban; Esztergomhoz 3 1/2 mfdnyire, 1718 kath., 817 ref., 15 zsidó lak., kath. és ref. anyatemplomokkal, postahivatallal. Ennek határa, melly csak délről dombos, mint a többi érseki helységé szabályzatlan, s van 56 régi telke; a szántóföldek és rétek itt első osztálybeliek (hires a perbetei búza). F. u. az eszt. érsek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Gyallától keletre a vasút mentén fekszik Perbete és Kürth, mindkettő kitűnő földjeiről és aczélos búzájáról híres.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Perbete, a régi hajcsárút mentén, Esztergom vármegye határához közel fekvő magyar nagyközség, 708 házzal és 3534 róm. kath. és ref. vallású lakossal, a kik között azonban a katholikusok vannak a legtöbben. Van postája, távírója és vasúti állomása. Az esztergomi érsekség ősi birtoka, melyet már 1297-ben említenek. 1312-ben Csák Máté hadai foglalták el erőszakkal. 1337-ben már villa Perbethe alakban van említve. A török világban szintén elpusztult és 1552-ben csak 10 lakható házat találtak itt az összeírók. Később újra települt és mindvégig az esztergomi érsekség maradt a földesura. Hajdan vára is volt, mely 1487-ben még szóban forog, de azután elenyészett. Emlékét a Mihály vára nevű domb tartja fenn, mely az 1863-ik évi tagosításig a perbetei határhoz tartozott. Ősi temploma a török világban pusztult el. E templomáról egy 1499-iki oklevél is szól. Herczeg Esterházy Imre érsek az új templomot 1733-ban az érsekújvári vár romjaiból építtette, de ezt az 1763-iki földrengés romba döntötte. A mostani katholikus templomot azután a királyi kamara 1766-ban építtette és Vaszary Kolos herczegprimás alaposan restauráltatta. A XVII. században, az egyházi okiratok szerint, a perbetei erdőben remeték tanyáztak. Az utolsó remete Sebők Pál volt, a ki 1762-ben elhalván, a lakosok lakóhelyére kápolnát emeltettek. Annak emlékére pedig, hogy az 1763-iki földrengés e kápolnát nem rongálta meg, Ordódy György kapitány, bagotai földbirtokos, a kápolnát művészi kivitelű, Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló festménynyel ajándékozta meg, melyen Szűz Mária és Jézus fejét, vert ezüstből készült, dúsan aranyozott korona fedi. A ref. templom a XVIII. században épült. A katholikus templom előtt szép millenáris kőkereszt áll, a következő felirattal: »E jelben győztünk a multban és e jelben győzünk a jövőben.« A község lakosai gazdakört, hitel-, fogyasztási és tejszövetkezetet tartanak fenn. A »Faluhely« és »Puszta-templom« dűlőelnevezések is a régi történelmi korra emlékeztetnek.

Magyar Katolikus Lexikon

Perbete, v. Komárom vm. (Pribeta, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi, 2000: a pozsony-nagyszombati főegyhm. ógyallai esp. ker-ében. - 1297: említik, 1312: Csák Máté hadai foglalták el. 1337: Perbethe. A pléb. 1397: már létezett. A török uralom alatt s a reformáció idején a ~iek, nem lévén saját tp-uk, a komárom-kürti, ill. szentpéteri pléb-khoz tartoztak. - Kálvin tanait Komárom környékén Mezőlaky Sámuel prédikátor terjesztette, 1673: ~n akart letelepedni, de a nép elűzte. A 18. sz. végétől mégis letelepedtek ~n a kálvinisták, s azóta tp-uk is van. - Esterházy Imre érs. 1743: az érsekújvári vár romjaiból új tp-ot épített, amelyet 1763: a földrengés elpusztított. Helyére a Királyi Kamara Grassalkovics Antal közbenjárására 1766: felépíttette a mai Szentháromság-tp-ot, 1901: restaurálták. Az orgona 1901: épült. - A török időkből fönnmaradt harangot Balthassar Herold 1680: Bécsben öntötte, a nagyharang (550 kg) 1950, a lélekharang 1925: készült. - Anyakönyvei 1752-től. Kegyura az esztergomi érs. - Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - 1943: útépítés alkalmával 3 ősmagyar sírból honfoglaláskori leletek kerültek elő: 2 db nyitott, kerek átmetszetű aranykarika; 2 db gyöngyszem; kova; veretes fegyveröv részei; tarsoly tartozékai; kéregpáncél maradványai; 2 db kengyel. A leletek a Bpi Tört. Múzeumba kerültek, 1959: a bajmóci múzeumba szállították őket. - A község határában, a ~i erdőben 1762: szép „Remete kápolna” épült, amely túlélte az 1763-i földrengést. Ennek emlékére Ordódy György kapitány, bagotai földbirtokos a kpnát Madonna-képpel ajándékozta meg, melyet a hívek 2004: is tisztelnek. A tp-kertben a Sütti nemzetség 1788: Szeplőtelen Fogantatás-szobrot állított. - 1947: a m. lakosságot (közel 1000 főt) Cseho-ba deportálták, ill. áttelepítették Mo-ra, helyükbe Békéscsaba környékéről zömében ev. szl-ok költöztek. - Plébánosai 1752: Balogh Elek, 1758: Kiss Imre, 1776: Fekete Ignác, 1778: Gosztonyi János, 1781: Andrássy László, 1782: Tarkó Béla, 1790: Majerhoffer Fülöp, 1792: Fekete Pál, 1829: Bakay János, 1841: Adamovich János, 1886: Roszival István, 1888: Gabriely János, Séda Ernő, Moháry Gyula, 1910: Gyürky István, 1929: Klasz Ágoston, 1945: Haller Kálmán, 1955: Montskó Tibor, 1965: Barcsek Sándor, 1966: Nagy István (2000: is). - Lakói 1940: 2588 r.k., 4 ev., 1211 ref., 92 izr., 6 egyéb vall., 24 bapt., össz. 3925; 1991: össz. 3120 (2480 m., 600 szl., 10 cseh, 28 roma, 2 ném.; 1650 r. k., 1000 ref., 450 ev., 10 baptista, 10 jehovista); 2001: össz. 3137, m. 2403 (76,60%). Nagy István Némethy 1894:215. - Gerecze II:454. - Schem. Strig. 1917:82. - Gyurgyik 2002.