Mokcsakerész

Ld. Mokcsamogyorós

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Mokcsamogyorós két településrészének egyike. 1913-ban Mokcsa és Kerész kisközségek egyesítésével jött létre. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás), ebben az időszakban határközséggé vált. 1960-ban Ungmogyoróssal egyesítették „Krišovská Liesková“ (Mokcsamogyorós) néven. Elődközségeinek területe 1910-ben 10,56 km² volt, 1921-ben és 1938-ban Mokcsakerész területe 9,81 km². Ma már nem alkot külön kataszteri területet, beolvasztották Mokcsamogyorós területébe.

Népesség

1910-ben 424, 1921-ben 506, 1938-ban pedig 579, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 579 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 64,1 %-a. 1921-ben lakosságának 44,1 %-a volt református, 27,5 %-a római katolikus, 18,6 %-a görög katolikus, 6,7 %-a pedig izraelita vallású.

Történelem

Mokcsa nevét – "Mokcha" írásmódban –1330-ban említik először. Mokcsa ősi birtokosai a Mokcsayak voltak, akik a Haraszty nemzetségből származtak. A Mokcsayak első ismert őse Cserény volt 1200 körül. Fia, Cseme, 1266-73 közt az Ung megyei hadak hadnagya már az egész Mokcsát birtokolta. A 14. században Cseme leszármazottai Mokcsán kívül további községeket, többek közt Kisrát, Homot, Pinkócsot, Kerészt, Mátyócot és Iskét birtokolták. A Mokcsayak és a falu népe a 16. században református hitre tértek és az ellenreformáció idején is ellenálltak a rekatolizálásnak. Ekkoriban a környék templomuktól megfosztott reformátusai is ide jártak istentiszteletre. Mokcsa a 17. században Bercsényi-tulajdon, és az ungvári uradalomhoz számítják hosszú időn keresztül. A mokcsai állami népiskola 1872-ig református felekezeti iskolaként működött, majd községi iskola lett. 1910-ben a falutól délre megépült az Ungvár-Vaján vasútvonal, melynek egyik megállóhelye Mokcsa lett. Kerészt az 1332-37-es pápai tizedlajstrom mint adózó plébániát említi. Az adóösszeírásokban "Kerez", illetve "Keris" alakban szerepelt. Ősi földesuraként egy bizonyos Ujkerészi Beke fia, Bálintot említenek. 1590-ben Kerész ura Mokcsay Balázs. A 16. század végén plébániája megszűnt, az új (református) egyházi központ Mokcsa lett. A 17. században Nyomárkayak is élnek a községben. A 20. század elejére teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Mokcsával, 1913-ban a két községet egyesítették Mokcsakerész néven. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosásgát (1938-ban 56 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1960-ban Ungmogyoróssal egyesítették Mokcsamogyorós néven.

Mai jelentősége

A község központi településrésze, itt található a községi hivatal és a magyar tannyelvű alapiskola is. Református temploma 1820-ban épült, mai alakját az 1880-1894 közötti átépítése során nyerte el.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MORCSA. Magyar falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformatusok fekszik Palóczhoz 3/4 órányira, határja jó, vagyonnyai jelesek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mokcsa, magyar falu, Ungh vmegyében, Palóczhoz 1 1/4 órányira: 37 rom., 50 g. kath., 248 reform., 51 zsidó lak., ref. anyatemplommal, jó határral, erdővel. F. u. Mokcsay, Haraszty. Ut. p. Ungvár. Kerész, Ungh vmegyében, magyar-orosz falu, 36 római, 69 gör. kath., 88 ref., 8 zsidó lak. Fekszik Mokcsa szomszédságában. Földje termékeny; erdejében egy régi vár maradványai láthatók. F. u. többen. Ut. p. Ungvár.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Mokcsakerész. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cigánytelep, Kiskerész. A község területe 1705 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 579.