Melléte

A község a Murány-patak mentén, a Jolsvai-karszt és a Licei-dombság kistájak határánál, Pelsőctől 8 km-re, Rozsnyótól 25 km-re délnyugatra fekszik. Zsákfalu, egyetlen Özörényből ide vezető, 5 km-es mellékúton közelíthető meg. A szomszédos Beretkével jelzett turistaösvény köti össze a Murány szurdokvölgyén keresztül. Határának mintegy felét erdő borítja, de nagy területeket foglalnak el a rétek és a legelők is. Délnyugatról Gömörfalva, nyugatról Lice, északról Özörény, keletről Lekenye, délkeletről pedig Beretke községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (14,49 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 389, 1921-ben 403, 1938-ban pedig 378, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette, 1991-2001 között lakosságszáma stagnált, 2001-2011 között ismét (9,6 %-os) népességcsökkenés figyelhető meg (238 főről 215-re). A község magyra többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 90,8 %-ról 68,4 %-ra csökkent, a szlovákoké 6,3 %-ról 14,4 %-ra nőtt, a roma nemzetiségűek aránya 3,3 %. A községben kiemelkedően magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (13,5 %). Az eredetileg evangélikus többségű (1921-ben 48,1 %) községben ma a római katolikus a legnépesebb felekezet (36,7 %), a reformátusok aránya 15,8 %, az evangélikusoké 12,1 %.

Történelem

A vidéket a 11. században foglalták el a magyarok, falvait a királyi várispánság irányitása mellett vári népelemek alakították ki. Melléte feltehetőleg a 12. században keletkezett. 1243-ban Lice határjárásában, „villaként“ említik először. Lakói eredetileg várjobbágyok voltak, akik a szolgálat alól felszabadulva nemesi rangra emelkedtek. A Mellétei-nemzetség birtoka volt, mely a 15. századra nyolc nemzetséggé szakadt. Határa teljes egészében nemesi kúriákhoz tartozott. A 18. századig nemesi község maradt, a kisnemeseken kívül szabad költözködésű hospesek és iparűző libertinusok alkották lakosságát. Lakosai szénégetéssel és fazekassággal foglalkoztak, kiemelkedő jelentőségű volt juhtenyésztése is. 1591-ben lakatlan, 1598-ban 19 házát írták össze, a következő másfél évszázadban szinte semmit sem fejlődött. Sokat szenvedett a rekvirálásoktól, 1697-ben a falu templomának harangját is elvitték. 1726 után új lakosságot telepítettek ide, részben szlávokat (elsősorban rutén pásztorokat). Ennek ellenére magyar jellegét mindvégig megőrizte. Lakossága a 16. században református hitre tért, a 18. századtól három felekezet (katolikus, evangélikus, református) között oszlott meg. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult. Magyar kisiskolája az 1970-es években, óvodája 2002-ben szűnt meg.

Mai jelentősége

Domb tetején álló evangélikus-református temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma középkori alapokon épült 1873-ban. A községben a népi építészet számos szép emléke maradt fent. Határában a Murány-patak áttörése 1980 óta, a Mellétei geológiai szelvény pedig 1987 óta természetvédelmi terület. Határában mindmáig kihasználatlan termálvízlelőhelyet tártak fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MELENTHE. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Draskóczy, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Csoltónak szomszédságában, és annak filiája, határja búzát terem, legelője, fája elég van, piatzozása közel, szenet, és meszet égetnek, tserép edényekkel is kereskednek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Meléthe, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben: 163 kath., 395 ref., 18 evang. lak. Termékeny határ, makkos erdő, mész és cserépedény égetés. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Melléte, a Murány patak mellett fekvő magyar kisközség, 84 házzal és 420, túlnyomó számban ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a mai nevén a pápai tizedszedők jegyzékében is fel van említve. 1411-ben a mellétei Barna család az ura, később a Murányi, Mattyasovszky, Lokcsánszky, Kiss, Valkay és Draskóczy családok bírják, most pedig báró Vay Aloiziának van itt nagyobb birtoka. A községben két úrilak emelkedik, melyek közül az egyiket a Kiss, a másikat a Lokcsánszky család építtette. A róm. kath. templom az árpádházi királyok korából való, az ág. ev. templom pedig 1820-ban épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Horka.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Melléte. A község hosszabb történelmi múlttal dicsekszik. Megemlítik a pápai tizedjegyzékek is. Zsigmond király uralkodásának első idejében a mellétei Barna-nemzetség birtokában volt a föld, majd a Murányi-, Mattyasovszky-, Lokcsánszky-, Kiss-, Valkayés Draskóczy-családok voltak a földesurai. A világháború előtt Vay Alojzia is nagyobb földtulajdonnal bírt a községben. Melléte nevezetesebb építményei két urilak, egyik a Kiss-család, másik a Lokcsánszkyak kúriája volt, továbbá a róm. kat. templom, melynek eredete az Árpádok korába nyúlik vissza. Ág. ev. temploma száz évnél valamivel idősebb. A község területe 2518 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 378. Hozzátartozik még Barnatanya.