Dunaradvány

Komáromtól 18 km-re keletre a Duna bal partján, Neszméllyel szemben fekszik, az Esztergomi Duna-völgyben. Nyugatról Pat és Virt, északról Marcelháza és Madar, keletről Dunamocs határolja. Keleti határa a történelmi vármegyehatárt követi Komárom és Esztergom vármegye között. Dunaradványon keresztülhalad a Komáromot Párkánnyal összekötő 63-as út.

Közigazgatás

Község a Nyitrai kerületben és a Komáromi járásban. 1920-ig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1960-ig az Ógyallai járáshoz tartozott, majd a Komáromi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Virt önállósulásakor, 1990-ben területének egynegyedét elveszítette (20,40 km²-ről 15,76 km²-re). 1921-1990 között 34 hektárral csökkent területe (20,74 km²-ről 20,40 km²-re).

Népesség

Dunaradvány lakosságának 9/10-e magyar nemzetiségű. Az 1920-as években települtek először szlovákok a község területére (Baloghpuszta). Lakosságszáma folyamatos csökkenést mutat. A község lakosságának fele római katolikus, 2/5-e református vallású.

Történelem

Területe ősidők óta lakott. Zsitvatőnél késő avar kori temetőt tártak fel. A sírok betöltéséből kőkori eszközök is előkerültek. 1260-ban említik először Rodoan néven. A középkorban a királyi lovászok és kádárok faluja volt, IV. Béla király Sixtus esztergomi kanonoknak adományozta. 1303-ban Csák Máté felperzselte a falut. A 16.-17. században állandó harcok helyszíne a törökökkel. 1606-ban itt kötötték meg a zsitvatoroki békét. Egészen 1945-ig számos vízimalom működött a faluban (elsőként 1664-ben, a török adószedők jegyzékében említik a dunai malmokat), a hajósmolnároknak 1874-ig saját céhük is volt. 1885. június 10-én nagy tűzvész pusztított a faluban. 1944. július 2-án angolszász repülőgépek bombázták a falut, mely támadásnak több halálos áldozata is volt. 1945. márciusában a dunaradványi partszakaszon szállt partra a Garam vonalától Komárom felé előrenyomuló szovjet folyami flotta. A partraszállás helyén, Zsitvatőnél emlékművet állítottak. Az utolsó hajómalom 1953-ban tűnt el. A szocializmus idején 120 hétvégi ház épült a radványi Duna-parton. 1990-ig Virt is Dunaradványhoz tartozott. A faluban ma egy paprikafeldolgozó is üzemel.

Mai jelentősége

Számottevő idegenforgalom. Szőlőtermesztés, bortermelés, zöldség- és gyümölcstermesztés. Magyar alapiskola és óvoda. 1988 óta évente Dunaradványon és az 1990-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Virten rendezik meg a Baróti Szabó Dávid Napokat.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

RADVÁNY. Magyar falu Komárom Vármegyében, földes Urai Nedeczky, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Mocsnak szomszédságában, mellynek filiája, határjában legelője saját marháinak van, réttye elég, de a’ forrás vizek néha károsíttyák, második osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Radvány, magyar falu, Komárom vmegyében, a Duna bal partján, Komáromhoz 2 1/2 mfdnyire; róna határa homokos és nem igen termékeny; számlál 2700 hold, mellyből 19 2/8 egész telek után 925 h. urbéri; 1500 hold majorsági birtok. 160 kath., 306 ref., 14 zsidó lak. Ref. anyatemplommal. F. u. Nedeczky, Balogh, Pyber, Kruplics, Maurovics, Trsztyánszky, Király stb. Ut. p. Neszmély.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Dunaradvány, dunamenti magyar nagyközség, 188 házzal és 1268 róm. kath., ág. ev. és ref. vallású lakossal, a kik között a reformátusok túlsúlyban vannak. Postája helyben van, távírója Bátorkeszin és Neszmélyen, a vasúti állomása is Neszmélyen. E község területe szintén őstelep volt, a mit az itt néha felszínre kerülő bronz- és római korbeli leletek bizonyítanak. Első okleveles említése 1267-ben történik, a mikor IV. Béla Radowan falut, a királyilovászok és gyümölcskertészek lakóhelyét, Sixtus esztergomi olvasókanonoknak adományozza. 1303-ban Péter nádor fia, Csák mester megtámadja Wech unokái Raduan faluját, lerombolja és a lakosokat kirabolja. 1341-ben ismét Wech unokáját: Miklós comest találjuk a birtokban. 1447-ben a község nevéről nevezi magát Radványi László komáromi követ. A török világban elpusztult és 1553-ban mindössze csak három háza, 23 évvel később is csak öt állott fenn. Csak 1615-ben találkozunk ismét egyik akkori birtokosával: Pázmándy Ferenczczel, a ki itteni birtokából Step Mártonnak zálogosít el részeket. Példáját követte 1631-ben Apponyi Balázs, kitől Koháry Péter vett zálogba bizonyos részeket. 1659-ben Szeghy János is egyik birtokosa, a kitől azonban Körcsy Ferencz és Ilona követelik vissza a maguk részét. 1727-ben a Huszár családbeliek osztozkodnak rajta. Később a Nedeczky, Balogh, Pyber, Kruplanics, Maurovics, Trsztyánszky, Király, Lieszkovszky és Bakay családok lettek a birtokosai. E községnél lép ki a Duna Komárom vármegyéből. A Dunán számos malma van és annyi molnár lakja, hogy külön egyesületet alakítottak. A községben fennálló két templom közül a róm. katholikus 1832-ben épült. A református hajdan csak kisebb kápolna volt, melyet 1697-ben és 1834-ben alakítottak át és nagyobbítottak meg. A református egyháznak a XVII. és XVIII. századból származó több érdekes egyházi edénye van. Ide tartoznak Balog, Csóri, Domány, Földváry, Pusztavirt és Zsitvatő puszták, továbbá Zsitvatő tanya. Zsitvatő szintén az őskorban megült helyek közé tartozik, mert határában számos bronzkori lelet kerül elő. Már 1075-ben a garamszentbenedeki apátság itt 11 halászt kap házastul együtt. Ebben az oklevélben Sitoutui alakban van a neve feljegyezve. 1158-ban már vámos hely, melynek jövedelme a nyitrai püspököt illeti. 1373-ban révje is említve van. 1291-ben possessio Sytuatw, 1373-ban pedig Portus de Sytwathew alakban van említve. Hajdani templomának romjai a zsitvatői temető és a radványi felső malomrév között, a Duna partján még a közel multban láthatók voltak, köveit azonban széthordták. A török világban elpusztulván, nem támadt fel többé. Történelmi nevezetességet kölcsönöz e pusztának, hogy 1606-ban itt kötötte meg II. Rudolf a török szultánnal az innen elnevezett zsitvatoroki békét. A béketárgyalások helyéül a hagyomány egy régi tölgyfát jelölt meg, mely még ma is fennáll, és habár körülötte az erdőt már több ízben írtották, ezt a fát a kegyelet maiglan fentartotta. Virt puszta a Zsitva mellett, emelkedett helyen fekszik. A Zsitva vagy a Duna felől nézve, a Zsitva partján elterülő számos úrilakával szép látványt nyújt és rendezett kisebb község benyomását kelti. Szintén ősi telep, mely már a rómaiak korában lakott volt, sőt határában egy római erődnek a nyomai is láthatók voltak. 1256-ban találkozunk első okleveles említésével, a mikor IV. Béla Werth banai várföldnek egy részét Szefrid lovagnak adományozza, a ki négy ekealja földjét Fülöp esztergomi érseknek adja el. Legelső birtokosai kúnok voltak és mivel IV. Béla 1260-ban egy részét Macharias testvérének Istvánnak adományozta, nyilvánvaló, hogy az első adományozás is csak a birtok egy részére vonatkozott. 1265-ben még csak Virt földjéről van említés. Az egykorú oklevél terra Wert ad castrum Bana alakban szerepelteti. 1268-ban, a mikor a banai vár jelentősége már hanyatlott, a komáromi vár tartozéka lett. Később a Vérthy család merül fel birtokosaként, mely innen vette a nevét is. E családnak 1598-ban magva szakadván, a Bélyek lettek az urai. 1662-ben Bély Andrásnak szintén magva szakadt, minek következtében az egész puszta Csajághy György és neje, Konkoly Borbála kezére jut. Később a Huszár család is birtokosa lett és 1723-ban Huszár Imre a maga részét Gyulay Ferencznek zálogosítja el. 1733-ban báró Gyulay Ferencz és a Nedeczky család között e puszta birtoka fölött peralkú köttetett. Később e két család osztályos atyafiai lettek a birtokosok, így a Pyber, Balogh, Marton és a 60Nedeczky családbeliek; most pedig a Pyber testvéreknek és Farkas Ferencznek van itt nagyobb birtokuk és szép, kényelmes úrilakuk.