Magyarbőd

Magyarbőd az Abaúji-hegyalja északi részén, az Ósva völgyének keleti oldalán, a Szőlő-hegy (299 m) nyugati lábánál, 241 méteres (határa 221-323 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 16 km-re keletre, Hernádzsadánytól 19,5 km-re északkeletre, Kecertől 11 km-re délre, Gálszécstől pedig 20 km-re nyugatra. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék, legmagasabb pontját (323 m) északkeleten, Magyarbőd, Ósvacsákány és Alsókemence hármashatáránál találjuk. 2010-ben területének 75,9 százalékát szántóföld (745 ha), 6,1 százalékát beépített terület (60 ha), 4,8 százalékát rét és legelő (47 ha), 3,7 százalékát erdő (36 ha) és 2,8 százalékát kertek (27 ha) foglalták el. A 20. század során több, mint kétszeresére nőtt belterülete (mely a 2010-es években is terjeszkedett délkelet felé) 1,6 km hosszan nyúlik el észak-déli irányban, 2018-ban területe mintegy 68 hektár volt. Külterületi lakott helye nincs, de a szomszédos Ósvacsákány romatelepének nagyobb része Magyarbőd kataszterében található. A község belterületét délről kerüli meg a 19-es (korábban 50-es) főút Kassát Gálszéccsel összekötő szakasza. A községet az 576-os út köti össze dél felé Györkén (3,5 km) és Regeteruszkán (6,5 km) keresztül Garbócbogdánnyal (10,5 km), észak felé pedig Ránkfüred (9 km) érintésével Varannóval (33 km). A 3295-ös út észak felé Bátyokon (5,5 km) keresztül Kecer felé teremt összeköttetést. Nyugatról Györgyi és Füzérnádaska, délnyugatról (rövid szakaszon) Ósva, délről és keletről Petőszinye, északkeletről Alsókemence, északról pedig Ósvacsákány községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Kassai, 1949-1960 között a Gálszécsi, majd 1960-tól a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe (1910, 1921, 2011: 9,81 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Magyarbőd népessége 2011-ben 1371 fő volt, melynek 71,8 %-a volt szlovák, 21,8 %-a roma és 1,9 %-a (26 fő) magyar nemzetiségű. 2013-ban lakosságának egynegyede (25,6 %) a roma etnikumhoz tartozott, a roma lakosság zöme szegregáltan, a falu északi peremén kialakult telepen él. A történelmi magyar-szlovák nyelvhatáron, az egykori, jellegzetes ő-ző nyelvjárású Ósva-völgyi nyelvsziget északi szélén fekvő Magyarbőd egyben a szlovákiai magyar nyelvterület legészakabbi községe. A 20. század elejéig magyar többségű község magyar lakosságának zöme a 20. század második felében asszimilálódott, ma szórványnak tekinthető. 1991-ben 59 (5,5 %), 2001-ben 43 (3,7 %), 2011-ben pedig 26 (1,9 %) lakosa vallotta magyar nemzetiségűnek magát, a kettős identitás jelentőségét mutatja, hogy a magyar anyanyelvűek aránya (3,4 % - 47 fő) csaknem kétszerese a magyar nemzetiségűekének. 1880-ban lakosságának négyötöde (80,7 %), 1910-ben kilenctizede (91,5 %) volt magyar anyanyelvű, a csehszlovák népszámlálások során 1921-ben lakosságának 23,3 %-át, 1930-ban 32,0 %-át írták össze magyar nemzetiségűekként. 1910-ben a lakosság egytizede (10,9 %) volt cigány anyanyelvű, az 1930-as években a magukat szlováknak valló romák a lakosság mintegy egyötödét (kb. 150 fő) tették ki. 2011-ben a lakosság 43,0 %-a volt református (1921-ben még 70,0 %), 29,8 %-a római katolikus (1921-ben 21,3 %), 8,0 %-a pedig evangélikus (1921-ben 2,8 %) vallású. 1921-ben 22 (3,3 %), 1940-ben 6 izraelita vallású lakosa volt a községnek. A lakosság 7,2 %-a nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. Az 1880-1921 közötti időszakban Magyarbőd népessége stabilan alakult (626-689 fő között), 1921-1940 között azonban (elsősorban a környező szlovák falvakból való betelepülés révén) több, mint egyharmadával, 670 főről 909 főre nőtt a lakosság száma. Az 1970-1991 közötti időszak stagnálását a rendszerváltás után dinamikus növekedés váltotta fel, 1991-2017 között másfélszeresére (1073 főről 1575 főre) nőtt a község népessége, feltételezhetően részben a roma lakosság magas természetes szaporodása révén. Magyarbőd népessége (2011-ben 161 fő/km²) a járási átlag kétszerese.

Történelem

Első írásos említése 1276-ból „Beud” alakban ismert, későbbi okiratok „Bewd” (1299), „Bud” (1427), „Bwd” (1430), illetve „Beod” (1630) néven említik. Neve magyar eredetű, a „bő” (törzsfő) főnévből származik, a feltételezések szerint törzsfői szállásterület lehetett. A 13. század végén az Aba nemzetségé, majd 1293-ban a szinyei Pető család birtoka volt. 1397-ben I. Zsigmond király híveinek, Perényi Jánosnak és Miklósnak adományozta. 1427-ben 30 porta adózott a faluban. 1553-ban az ekkor Bői Mihály birtokában lévő falunak 30 portája volt (24 jobbágy és 6 zsellér). Lakossága a 16. században református hitre tért, a legkorábbi adat a bődi református egyházról 1565-ből való. 1598-ban Homonna György birtoka volt, ekkor 22 portája volt. Református templomát 1648-ban építették. 1715-ben 14 portája adózott. A 18. században magyar lakosságú maradt, a század végén Vályi András is magyar faluként írta le. Új református templomát 1793-ban építették ka1828-ban 78 háza és 560 lakosa volt. A község első pecsétje 1840-ből ismert. Magyarbőd temetőjében temették el az 1848. december 11-i budaméri csatában elesett magyar honvédek egy részét. 1851-ben 501 lakosából 400 volt református (79,8 %) és 70 római katolikus (14,0 %) vallású. 1880-ban 689, 1890-ben 641, 1900-ban 626, 1910-ben pedig 672 lakosa volt. 1890-ben 111 ház állt a községben. A 19. század végén egy tűzvészben az egész falu leégett, templomát is újra kellett építeni. 1905-ben az országos helységnévrendezés során kapta a hivatalos Magyarbőd nevet a korábban használt Bőd helyett. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 670, 1930-ban pedig 747 lakosa volt. A két világháború között kezdődött meg a korábban egyetlen utcából álló, mintegy 0,75 km hosszú falu belterületének terjeszkedése dél felé. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határvonalat Magyarbőd és Györke között húzta meg. Ekkor került sor a magyarbődi asszonytüntetésre a falu Magyarországhoz csatolása érdekében. 1939-1945 között a fasiszta szlovák bábállam határközsége volt. 1941-ben 179 háza és 909 lakosa volt. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét 1951-ben alapították. A hagyományos népviseletet az 1950-es évekig viselték Magyarbődön. 1964-ben megszűnt a magyar nyelvű oktatás a faluban, ami felgyorsította a magyar lakosság asszimilációját. A négyosztályos magyar iskola megszüntetésével párhuzamosan teljes szervezettségű (szlovák nyelvű) körzeti iskolát létesítettek. 1970-ben 1065, 1980-ban 1064, 1991-ben pedig 1073 lakosa volt. A 20. század második felében új utcák létesülték a falu történelmi központjától délre. Régi, az Ósva jobb partján fekvő cigánytelepét az 1990-es években felszámolták, de roma lakosai ma is szegregáltan élnek az egykori szövetkezetnek a rendszerváltás után teljesen felszámolt telephelye melletti utcában. Az 1990-es évektől a református istentiszteletek is többségükben szlovák nyelvűvé váltak Magyarbődön, ekkorra már jellemzően csak az idősek használták a magyar nyelvet. A község zászlaját és címerét 1997-ben fogadták el. 2001-ben 1150, 2011-ben 1371, 2017-ben pedig 1575 lakosa volt. 2017-ben a község határának déli részén, a Kenyérmező és a Rakottyás dűlőkben megkezdődött az D1-es autópálya új szakaszának építése.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Magyarbőd híres hagyományos népviseletéről és táncairól. Református temploma 1793-ban épült egy régebbi templom helyén, klasszicista stílusban. Temetőjében található a budaméri csatában elesett honvédek 1991-ben emelt emlékoszlopa, valamint számos 19. századi fejfa és kopjafa. Határában mezőgazdasági- és sportrepülőtér található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BŐD. Bidovcze. Jó magyar falu Abaúj Vármegyében, földes Ura Szerentsy Uraság, tsak nem egész Abaúj Vármegyében, leg jobb falu, akár népességét, akár sok, és termékeny szántó földgyeit tekintsed, meszéről látván, inkább Városnak, mint sem falunak gondolnád, régi magyar lakosai mivelik, kiket a’ múltt századokban nyomorúságai helyekböl ki nem kergethették, mivel tsak nem minden javai vagynak, Kassának szomszédságában lévén, vagyonnyait pénzé fordíthattya, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bööd, Bidowce, magyar falu, Abauj vgyében, 70 kath., 25 evang., 400 ref., 6 zsidó lak. Ref. anyatemplom. – Fekszik Kassához keletre 2 mfdnyire. F. u. gr. Szirmay Tamás.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Az Osva-patakon átkelve, Bőd kisközségbe érünk. Van 111 háza, 641 magyar és tót lakosa, postája. Táviró-állomása Kassa.

Helységnévtár

Böőd (Bőd, Bööjd, Kaszás-Bőd, Bidovci), rk. 71 Regete-Ruszka, gk. 18 Kelecsény, ág. 25 Felső-Kemence, REF. 544 Tiszáninnen, izr. 31 Rozgony.