Buzita

A község a Cserehát északi lejtőin, a Kanyapta-medence déli peremén fekszik, Szepsitől 12 km-re délkeletre, Kassától 32 km-re délnyugatra. Mellékutak kötik össze Szepsivel, Nagyidával (11 km), Restével (3 km) és Kenyheccel (15 km), valamint a magyarországi Büttössel (10 km) és Szemerével (11 km). A közvetlenül a falu mellett húzódó államhatár csak 2006 óta átjárható. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Reste, északról Csécs, Szeszta és Komaróc, keletről Alsólánc és Perény-Hím (felsőlánci kataszter), délről pedig Büttös, Szemere, Pusztaradvány és Hernádpetri községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának 37,7 %-át elveszítette, területe 31,90 km²-ről 19,86 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 1088, 1921-ben 938, 1938-ban pedig 1065, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 12,6 %-al nőtt (1061 főről 1195-re). 1945 után a belső telepítések során közép- és kelet-szlovákiai szlovák családok költöztek a községbe. Magyar többségét napjainkig megőrizte, de a vidékre jellemző erőteljes asszimiláció itt is érvényesült, ebben a 20 éves időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 76,8 %-ról 52,5 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 20 %-ról 35,6 %-ra emelkedett. A magyar anyanyelvűek aránya 62,8 % volt 2011-ben. A lakosság többsége (75,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 7,5 % (1921-ben még 12,9 % volt). 1921-ben még számottevő görög katolikus (14,0 %) és izraelita (3,4 %) lakossága is volt a községnek.

Történelem

1262-ben villa Bozita néven említik először. Neve valószínűleg a szláv Božeta névből eredeztethető, utalva a 11. században élt Fancsal nádor apjára, akinek neve Bozete volt. A falu a tatárjárás alatt elnéptelenedett, viszont a 14. században már többször ülésezett itt Abaúj vármegye képviselőtestülete. Kezdetben az Aba nemzetségbeli Kardos család birtoka volt, ám miután a család kegyvesztett lett, a király Buzitai Balázsnak adományozta a községet, később a Szentimreyeké lett. Lakói 1550 körül református hitre tértek. A lakosság száma a 17.század végéig jelentősen csökkent, ezért a földbirtokosok más vidékekről is telepítettek be lakosokat. 1738-ban pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. 1828-ban 177 házban már 1344 lakos él Buzitán, aki főleg földműveléssel és szövéssel foglalkoztak. A 18. században már ismét római katolikus többségű falu, plébániáját 1740-ben alapították újra. 1811-ben gőzmalom létesült a községben. 1881-ig Abaúj, majd 1881-1920 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. 1919. június 2-án véres ütközet játszódott le a falu területén a magyar Vörös Hadsereg katonái és a cseh legionisták között, ebben a harcban 13 polgári személy esett áldozatul. 1920-ban a trianoni határ megvonásakor határközséggé vált és egyben határának csaknem kétötödét is elveszítette. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 nyarán zsidó lakosságát (1938-ban 19 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1944 végén 6 hétig állt itt a front, a község súlyos károkat szenvedett. 1945 után közép- és kelet-szlovákiai szlovák családokat telepítettek a községbe és 8 buzitai családot telepítettek át Magyarországra. 1957-ben a buzitai határátkelőt lezárták és csak 2006-ban nyitották meg újra, ekkor épült meg a Szemerére vezető országút is. A Csemadok és a Pódium Színházi Társulás 2000 óta Buzitán és Szepsiben rendezi meg az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű magyar alapiskola és óvoda található. Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma 1786-97-ben épült klasszicista stílusban, református temploma 1805-ben épült. A Szentimrey-kastély 19. századi klasszicista stílusú építmény.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BUZITA. Buzitze, Buzics. Magyar falu Abaúj Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kassátol egy, és negyed rész mértföldnyire, minden elegendő javai lévén, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Buzitha, magyar falu, Abauj vgyében, Kassához 1 órányira; felemelkedett helyen a Kanyapta mocsár mellett; 807 r. kath. 129 g. kath., 8 evang., 176 ref., 28 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplomok. Szántófölde meglehetős; erdeje derék; vizimalma van, de ivó vize rosz. F. u. Szentimrey, Korponay, Pongrácz, Szeldmayer s m.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

E kies hegyaljban sűrűn sorakozó faluk mindenikében találunk egy, vagy több érdekes udvarházat, melyek némelyike a kastély nevet is megérdemli; így Alsó-Láncz községben Hedry József kastélya, odább Buzita népes faluban Szentimrey Gellért nagy ódon udvarháza, melynek alakján és régiségén kivűl különösebb nevezetességet adnak a benne őrzött becses gyűjtemények: nagy számú régi festmények, XVI., XVII. s XVIII. századból való érdekes nyomtatványok, kézíratok, stb.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Félórányira kelet felé fekszik Buzita község körjegyzőséggel, 204 házzal, 1203 magyar lakossal. Postája magának van, távirója Nagy-Ida, vagy Szepsi. Itt van Szentimrey Gellért nagybirtokos régi kastélya, mely már kétszáz évvel ezelőtt is a család birtokában volt. Ódon, nagy, érdekes épület, tágas lakosztályokkal. Sok régi festményt és nyomtatványt találunk itt megőrizve, többek közt egri, lőcsei, bártfai, kassai, nagyszombati, pozsonyi stb. nyomtatványokat a XVI., XVII. és XVIII. századból és Gvadányi Sándornak, Szendrő vára kapitányának eredeti kéziratkönyvét 1696-ból, naplószerü jegyzetekkel, latin és német fogalmazványokkal. Mint ritkaságot, fölemlitjük e gyűjteményben egy bizanczi motivumokkal selyemmel himzett Mária-képet, melyen következő felirat olvasható: „Wahre Abbildung des marianischen Gnadenbild, so Ao. 1696 den 4. Novemb. zu Beer in ober Ungarn zum ersten dann auch zu mehrmalen auf beuden augen weunte.” A községnek két temploma van, róm. katholikus és református. Az elsőt Szentimrey Pál épittette 1740-ben. Benne van a család ezen ágának sirboltja és oratoriuma. Buzita határában találtak bronzkori emlékeket is.

Magyar Katolikus Lexikon

Buzita, v. Abaúj-Torna vm. (Buzica, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. szepsi esp. ker-ében. - 1262: Bozita. Szt Kereszt felmagasztalása tp-át 1332 e. építették, a pbnia 1334: „virágzott”. Lakói 1550 k. ref-ok lettek, 1740: alapították újra. A visszaszerzett tp. szűknek bizonyult, Bárczy Imre és neje, Lánczy Zsuzsanna 1786: új tp. alapkövét tétette le, gr. Kerglevics József, Szentimrey Pál és neje, Bárczy Anna bőkezűségéből 1797: sztelték a régi tit-ra. Nagy harangját 1923: Kassán a Buchner testvérek öntötték. Orgonáját a 19. sz-ban a Rieger gyár építette. Anyanyelve 1940: m. - Filiái 1915: Alsólánc, Felsőlánc, Reste. - 1740-től szerzetesek, 1781: Vörös Ignác, 1796: Bilisics János, 1819: Géczy József, 1824: Bárczy Boldizsár, 1829: Horváth József, 1880: Entzinger Róbert, 1900: Ignácz János, 1913: Nagyiványi József, 1940: Listyák Jenő, 1941: Sáray Mihály, 1945: Manczos Antal, 1951: Szmrecsányi Elek, 1964: Kern János, 1976: Szabó Bartko Elek. - Lakói 1840: 823 r.k., 231 g.k., 10 ev., 160 ref., 38 izr., össz. 1262; 1910: 747 r.k., 142 g.k., 1 g.kel., 5 ev., 149 ref., 44 izr.,össz. 1088; 1940: 784 r.k., 111 g.k., 1 g.kel., 4 ev., 90 ref., 19 izr., össz. 1009; 1970: össz. 1179, 84,4 %-a m, 1991: össz. 1061, m. 815 (76,81%); 1996: 842 r.k., össz. 1056; 2001: össz. 1142, m. 725 (63,49%). Szabó Bartko Elek KTN I:172. - Gerecze II:68. - Schem. Cass. 1915:56; 2000:74.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Buzita. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt bronzkori leletek bizonyítanak. A tatárjárás után telepítették németekkel. 1249ben IV. Béla kiváltságokat adott lakóinak. 1262-ben V. Istvántól Prêchât (Perecsét) kapták, de 1263-ban ez a birtok visszakerül a jászóvári konvent kezére. Mátyás király buzitai Magyar Balázsnak adományozza. Ennek hősi elhunyta után 1497-ben a király a Vid-nemzetségbeli Kardos Cherubinnak adományozza. A XVI. században a bozitai Bécz-család a földesura. A XVII. századtól a Szentimrey-családnak volt itt birtoka és az ősi Szenimrey kastélyban igen értékes régiségek találhatók. Hozzátartozik Baromlaktanya, Csebitanya, Rózsástanya. A község területe 3451 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1065