Bussa

A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, az Ipoly jobb partján fekszik, a Sztracini-patak torkolatánál, Szécsénytől 14 km-re északra, Losonctól 25 km-re délnyugatra, Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre, a Nagykürtös-Losonc vasútvonal mentén (megállóhely, személyforgalom 1992 óta nincs). Fontos forgalmi központ, Losonc, Nógrádszentpéter (10 km) és Zsély (21 km) felé elágazó mellékutakkal, az Ipolyon át gyaloghíd köti össze a közeli (2 km) Nógrádszakállal. Bővebben

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban délnyugati (Alsózellővel közös) határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Bővebben

Népesség

1910-ben 792, 1921-ben 772, 1938-ban pedig 1045, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során szlovákokat telepítettek a községbe. Mint központi szerepköröket betöltő községnek, a 20. század második felében (a környék legtöbb falvával ellentétben) népessége növekedett, 1991-2011 között 11,4 %-os népességgyarapodás (lakosságszáma 1302 főről 1451-re nőtt) figyelhető meg. Bővebben

Történelem

Már a római kor óta a falun át egy fontos kereskedelmi útvonal vezetett, amely összekötötte a Duna-mentét a Tisza-mentével. A falu nevének első formája Bussa volt - ezt az 1239-ből megmaradt dokumentum igazolja, melyet IV. Béla királyi hivatala adott ki. Azonban a feltüntetett adat ellentétben van a dokumentumban található szöveggel. A szöveg szerint a dokumentumot IV. Bővebben

Mai jelentősége

Bussa a kisebb térség központi települése, teljes szervezettségű szlovák alapiskolával és óvodával. Mezőgazdasági jellegű község, szőlőtermesztéssel, határában ásványvízforrás fakad. Szent Demeternek szentelt római katolikus temploma 1789-ben épült barokk-klasszicista stílusban. 1975 óta néprajzi bemutatószobája is van, a Bussán született Zsélyi Aladár emlékét emlékszoba őrzi.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BUSA. Busincze. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Urai Gróf Balassa, és G. Zichy Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Csalárnak szomszédságában, mellynek filiája, a’ Török háborúkban nevezetessé lett, Balassa Zsigmondnak vitézzei által, úgy mint Tertzy Mihály, Szuhay István, és Nagy András által, kik az itt építtetett tornyot Arszlán Török Vezér ellen, kevesed magokkal, mind addig óltalmazták, míg az erősség ágyúk által széjjel nem hányattatott, és még akkor sem adták fel magokat, mellyet a’ Török Vezér látván, ’s tsudálván illy rendkivül való vitézségeket, minden bántás nélkül szabadon eresztette el őket, az erösséget pedig földig elrontatta. Határja középszerű vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Bussa, magyar falu, Nógrád vármegyében, 856 kath., 19 evang. lak. Kath. anyatemplom. Határja középszerű; rétjei jók az Ipoly mentiben. F. u. b. Balassa, gr. Zichy. 1552-ben volt itt egy magas toronnyal megerősittetett s bástyával keritett menedékhely, mellyet Tercsi Mihály vitéz bajtársaival a Hollókői törökök ellen mind addig védelmezett, mig csak ágyugolyók által halomra nem lövöldöztetett. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Mulyaddal határos Bussa község; hajdan zárdája volt, melynek ma csak romjai szemlélhetők.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bussa. Ipolyvölgyi magyar kisközség, körjegyzőséggel, 158 házzal és 791, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. E helység már a XIV. század elején fennállott. Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben szerepel. 1467-ben Divény várához tartozott és Guthi Országh Mihály nádor birtoka volt. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Bussa, v. Nógrád vm. (Bušince, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. kékkői esp. ker-ében. - 1248: Bussa. Tp-át 1332 e. Szt Demeter tiszt. sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1787: alapították újra. Anyanyelve 1840: m.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Csalár. - Lakói 1840: 760 r.k., 22 ev., 5 izr., 65 egyéb vall., össz. 852; 1910: 715 r.k., 50 ev., 2 ref., 25 izr., össz. 792; 1940: 936 r.k., 36 ev., 4 ref., 18 izr., össz. 994; 1970: össz. 1252, 47,4 %-a m.; 1991: össz. 1302, m. 651 (50,00%); 2001: össz. 1379, m. 555 (40,25%). ** Némethy 1894:54. - Schem. Strig. 1917:21.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Bussa. Elsőnek az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékben említik létezését s ez időben már fennállott ősi plébániája is. 1467-ben divényi várföld és az Országh-család jószága. A török közeledésének hirére Tercsi Mihály felszólítására a bussaiak kisebb erődöt építettek s a vitéz védők mindaddig ellenállottak, míg csak a török szét nem ágyúzta az erődöt. Bővebben