Bélvata

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén fekszik, Illésházától 2,5 km-re délkeletre, a Légre (7,5 km) vezető országút mentén.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Területe 4,06 km², a községterület 18,1 %-át alkotja. 1921-hez képest területének 15,2 %-át elveszítette (73 ha) Vitény önállósulásakor 1951-ben.

Népesség

1939-ben 310, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 310-en éltek itt, a község összlakosságának 14,1 %-a.

Történelem

Nevét elsőként egy 1239-ből származó oklevél említi Watha alakban, mint a pozsonyi vár birtokát. 1239-ben pozsonyi várbirtok; 1281-ben Salamon János és István az urai, de a birtokot hamarosan eladják a két Ongai fivérnek, Péternek és Farkasnak. 1295-ben a községet III. András (Endre) király az Olgyaiaknak adományozza. 1362-ben négy részre osztódik János fiai János és Miklós, László fiai Balázs és László, Péter fiai János és Miklós és Pál fia között. 1394-ben Petrus de Watha, azaz Watha Péter királyi ember, 1435-ben Belvatay András nevében találkozunk a község nevével. 1475-ben II. Ulászló csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközi Andrásnak adományozza a falu egy részét. 1498-ban a király a hűtlenségbe esett Zerházi Zerhas Márton és László földjeit elkobozza, és azokat részben Mátyás váradi püspöknek, részben Illyés Györgynek adományozza. 1506-ban Verbőczi István a község földesura. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak a birtokon. 1591-ben Csorba János saját birtokrészét Illyésházy Istvánnak zálogosítja el. A 14. századi oklevelek az azóta elpusztult Bánkvatát és Általútját (Salamonfölde) is említik. Ez utóbbiért 1239-ben a rá igényt tartó nemzetségek nyilvános párbajban mérkőztek meg, melynek eredményeként a Salamonoké lett. 1960-ban Nový Život néven Illésházával és Tonkházával egyesítették.

Mai jelentősége

Napjainkban elöregedő településnek számít, mivel 1989-ig nem engedélyezték az építkezéseket és a fiatalság elvándorolt. Egy Škoda-autószerviz alkotja a település fő vállalkozását.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Vatta, (Bél-), Poson m. magyar falu, közel a kis Dunához. Számlál 160 kath., 67 ref., 5 zsidó lak. Nagy részt a szarvai uradalom birja. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bélvatta, felsőcsallóközi magyar kisközség, 48 házzal és 308, túlnyomó részben róm. kath. vallású lakossal. Ma a vármegyében csupán két Vatta nevű község van, ú. m. Bélvatta és Vajasvatta; hajdan ezeken kívül még Vatta és Bánkvatta is szerepelt. 1239-ben Votha néven, mint Pozsony várának tartozéka van említve. 1281-ben Salamon János és István az urai, a kik birtokukat Ongai Péternek és Farkasnak adják el, melyre 1295-ben az Olgyayak III. Endrétől adományt nyernek. 1308-ban találkozunk először a Bánkvatta elnevezéssel, a mikor Olgyay Péter és Farkas itteni birtokukat Tiborcz fia Péternek adják el. 1362-ben János fiai János és Miklós, László fiai Balázs és László, és Péter fiai János és Miklós, végül Pál fia László, Vatha nevű helységüket egymás között négy részre fölosztják. 1394-ben Petrus de Watha királyi ember nevében találkozunk a község nevével. 1406-ban Marthamagyari Balázs fia Pál itteni birtokát Antal fia Domokosnak és fiainak eladja. A község a pápai tizedszedők jegyzékébe is fel van véve és 1435-ben Belvatay András nemes nevében is említve találjuk. 1495-ben II. Ulászló csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközy Andrásnak adományozza részeit; 1498-ban pedig a hűtlenségbe esett zerházi Zerhas Márton és László itteni részét Illyés György és Mátyás váradi püspök birtokába bocsátja. 1506-ban Verbőczi Istvánnak is van itt birtoka. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni birtokukon. 1591-ben Csorba János a maga birtokrészét Illyésházi Istvánnak zálogosítja el, 1593-ben pedig a magvaszakadt Csorba János birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispán, ennek testvére, Saághi Deák Imre és fia Zsigmond kapják. A mult század elején még mindig az Illésházy grófi családot találjuk itt, mint legnagyobb birtokost. Jelenleg Pálffy Béla gróf birja. Ide tartozott hajdan az Általutalja vagy másként Salamonfölde is, 34melyre 1239-ben a Salamon nemzetség és András, Uros, Csekend s társai tartottak igényt. A birtokjog megállapítása czéljából, IV. Béla király 1239. márczius 6-án, Budán kelt rendelete következtében a birtokot igénylők perdöntő párviadalra utasíttattak, mely alkalommal a Salamon nemzetség maradt a győztes, minek következtében IV. Béla 1240-ben a Salamon-nembelieknek adományozta. Mint említettük, 1495-ben II. Ulászló Pogány Péternek és Vizközy Andrásnak adományozta a falu egy részét, 1591-ben azonban már Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodtak rajta, de e rész is 1593-ban az Illyésházyaké és a Saághiaké lesz. Bélvatta községhez tartozik Rónya major is. Postája és távírója Nagymagyar, vasúti állomása pedig Szempcz.