Zsére

A község a Zoboralján, a Tribecs-hegység (Razgyel-hegycsoport) déli oldalán, a Zsibrice-hegy (619 m), a Piliske-hegy (469 m) és a Gímes-hegy (375 m) közötti medencében, a Zsére-szoros (Szulickai-szoros) keleti oldalán, az 1938-ban megnyitott Sarlókajsza-Aranyosmarót vasútvonal mentén (megállóhely, személyforgalom 2003 óta nincs) fekszik. A közúti közlekedés szempontjából zsáktelepülésnek számít, a Kolonról ide vezető, a község határát érintő 65-ös főútról leágazó 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Területének jelentős részét erdő borítja. Délkeletről Kolon, délről Alsócsitár, délnyugatról Podhorany (Menyhe katasztere), északnyugatról Béd, északkeletről pedig Gímes községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig az Aranyosmaróti járáshoz, 1960-tól újra a Nyitrai járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás). Területe (15,56 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község a szlovák-magyar nyelvhatáron, a zoboraljai magyar nyelvsziget északi részén fekszik, a 20. század elején még szinte teljesen magyar lakossága napjainkban erősen asszimilálódik és 2001-2011 között relatív kisebbségbe került. 1910-ben 1686, 1921-ben 1664, 1939-ben pedig 1952, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között a lakosságszám 8,3 %-al nőtt (1251 főről 1355-re), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott (24,1 %-ról 49,4 %-ra) a rendszerváltás után felgyorsuló asszimiláció révén, a magyar nemzetiségűek aránya 75,3 %-ról 46,9 %-ra csökkent. A romák aránya 5,3 %. A lakosság túlnyomó többsége (88,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

A történeti feljegyzések szerint Marcus Aurelius római császár korában az egyik légió itt sáncolta el magát és harcolt a markomannok ellen. A honfoglalás után főképp mezőgazdasággal foglalkozó település már a korai időszaktól a zoborhegyi apátság birtokaként volt ismert, majd a 15. század végétől a zobordarázsi uradalom része lett, illetve a nyitrai püspök alá tartozott. 1626-ban 62 adózója volt. 1751-ben 118 volt a háztartások száma. 1787-ben 124 házában 792 lakos élt. 1828-ban 112 háza és 781 lakosa volt. A mezőgazdaság mellett később mészégetéssel foglalkoztak lakói, több ehhez használatos kemence is működött itt. 1790-ben lakói fellázadtak az úrbéri terhek ellen. Két tantermes iskolaépülete 1901-ben épült, melyet 1968-ban új épület váltott fel, mely az óvodának is otthont ad. A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban megépült a vasútvonal, 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták. A falu fölött emelkedő Előhegyen 1957-59-ben hatalmas külszíni mészkőbányát nyitottak. 1971-ben vegyes énekkar alakult Simek Viktor vezetésével.

Mai jelentősége

A község magyar alapiskoláját 2008-ban összevonták a szlovákkal, azóta egyetlen osztályban folyik csak magyar oktatás, az óvoda szlovák nyelvű. Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült a korábbi, 1734-ben barokk stílusban épített templom helyett. Tájháza 1972-ben létesült. Határában külszíni mészkőbányászat folyik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSERE. Zirani. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához 1 1/2 mértföldnyire; földgye, réttye középszerű, szőleje tsekély, erdeje van, meszet is égetnek, piatza közel.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zsére, Nyitra vm. magyar falu, Ghymeshez 1/2 órányira: 790 kath. lak., kat. paroch. templommal. Földei középszerüek; Szőlőhegye, erdeje van. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Nyitra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zsére, a Zsibricza-hegy alatt fekvő község, 898 nagyrészt magyar és kevés (60) tót lakossal, a kik r. katholikusok. Postája Ghymes, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. temploma 1734-ben épült. Kegyura a nyitrai püspök. Történeti feljegyzések szerint Marcus Aurelius idejében a római „legio fulminatrix” a Zsibricza hegyen körülsánczolta magát és hosszabb ideig védekezett a markomannok ellen. Földesura a XII. században a zobori apátság volt, később pedig a nyitrai püspök, kinek itt ma is nagyobb birtoka van.

Magyar Katolikus Lexikon

Zsére, v. Nyitra vm. (Žirany, Szl.): plébánia a v. nyitrai egyhm. nyitrai esp. ker-ében. – 1113: említik, a →zoborhegyi Szent Ipoly apátság tartozéka, 1360: átkerült a nyitrai pp. birtokai közé, de az esztergomi érsséghez tartozó Kolon filiája volt. 1608: Lépes Bálint nyitrai pp. elszakította a koloni pléb-tól, mert luteránusok megszállták és Szalakosziplénhoz csatolta. 1738: ismét Kolon filiája, 1788: önállló pléb. – Első tp-a 1736: épült, Szt Miklós pp. tixyzt. sztelték. 1938–39: alapjaitól újjáépítették. Főoltárképét 1938: Szórá Ferenc festette. – Harangjait 1923: 200, 100 és 80 kg Herold Richárd Komotauban, 1990: 650, 400 és 150 kg Ulil Josef Tkadlec Halenkovban önötte. Anyakvei 1788–1895: Nyitra-Ivánkán, 1895–: helyben. – Plébánosai: 1788: Kis-apponyi Bartakovics Benedek József, 1791: Valentovics Simon, 1835: Juhász Lajos, 1837: Tamassovich György, 1849: Csernyánszky István, 1869: Döller József, 1904: Kuna Pál, 1931: Plog Ágoston, 1933: Porubszky János, 1954: Žatko József, 1960: Családy András, 1965: Kalina István, 1977: Branikovič, 1986: Martinik Anton. – Anyanyelve 1880: m. Lakói 1991: össz. 1251, 75,3 % m., 24,06% szlovák és 0,64% cseh; 97,84% r. kat.; 2001: össz. 1287, m. 801 (62,24%). Martinik Anton Gerecze II:580. – Schem. Nitr. 1911:30. – Gyurgyik 2002.