Zselíz

Ld. Zselíz

Közigazgatás

Ld. Zselíz

Népesség

Ld. Zselíz

Történelem

Ld. Zselíz

Mai jelentősége

Ld. Zselíz

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSELÉZ. Zselíz, Zselczov. Magyar falu Bars Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lévához 2 mértföldnyire; határja ollyan, mint Garam Mikoláé; Szentegyháza jeles, vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zseliz, Bars vm. magyar falu a Garan jobb partján a Léváról Esztergomba vivő országutban, 812 kath., 17 evang., 359 ref. lak. Van itt egy kath. anya, s ref. filial szentegyház; csinos urasági kastély és kert. vendégfogadó, vizimalmok. Róna határa gazdag termékenységü, rétje, legelője bőven levén, a jobbágy sok szarvasmarhát, az uraság pedig gyönyörü merino nyájakat tart. F. u. gr. Eszterházy Jánosné, s feje egy jövedelmes uradalomnak. Postahivatal helyben.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Oroszkáról éjszakra Zselíz nagyközség fekszik. Fő nevezetessége a csúcsíves templom, melyet Rózsa József plebános az általa gyűjtött alamizsnapénzből és saját vagyonából az 1885–88. években stylszerűleg helyreállíttatott. A szentély apsisa a nyolczszög három oldalából van alakítva; éjszaki oldalán nincsenek ablakok; van faragott szentségháza, négy fali képe, melynek egyike Anjou-korbeli olasz munka. Egy másik kép fogadalmi képe Vesszős Mihály leányának, Margitnak, ki 1380-ban halt meg. A főoltár menzája egy római centuriónak domborművekkel ékesített sarcophagja volt, melyet 1736-ban fedeztek föl a templom hajójának földjében s aztán oltárasztalnak alkalmazták.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zseliz, a lévai járás alsó részében fekvő magyar kisközség, 2367 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Ziliz alakban van felemlítve. 1345-ig koronabirtok volt, a mikor Nagy Lajostól csere útján a Becsei család birtokába került és Becsei Imre és fiai Töttös és Vesszős bírták. Ebbe a családba házasodott a Dessewffy, azután az Eszterházy család és ezen a réven került a birtok az Eszterházyak kezébe. Eszterházy Miklós nádor 1636-ban 4000 arany forintért zálogba adta Eszterházy Pál nógrádi kapitánynak, a kinek tulajdonában meg is maradt. Ezután a birtok a Szakmáry és a gróf Amade család tulajdonába került, kiktől az Eszterházyak megvették és ezektől, leányágon a gróf Breunner család nyerte, melynek örökösei most is bírják. A Rákóczy-féle szabadságharcz alkalmával Zseliz fontos stratégiai pont volt, melynek megtartására és megvédésére úgy a felkelők, mint a császáriak nagy súlyt fektettek. Bottyán János, Rákóczy parancsára itt hidat veretett a Garamon és ezen át szállíttatta az élelmet az érsekújvári, nyitrai, tapolcsányi, esztergomi és komáromi őrségnek. 1706-ban maga Rákóczy is itt táborozot. 1709 február 9-én itt kelt át a Garamon Károlyi Sándor is seregével, 14-én azonban ismét itt volt. 1709-ben a zselizi Garamhíd már sánczokkal volt megerősítve és 1200 gyalogos védte, megfelelő számú ágyúkkal. Ugyanez év április 29-én Rákóczy vezérei 4000 harczossal táboroztak itt. Mikor azután a kuruczok Zseliz alól távozni voltak kénytelenek, Bottyán a hidat szétbonttatta és a sánczokat széthányatta, de a császáriak ismét felépítették a hídat és felhányták a sánczokat. A község nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk említve. A XVII. század végén Zelész, a XVIII. században Zselez és tótul Zelczov. Már akkoriban, a mikor még az Eszterházyak voltak az urai, híres mintagazdaság volt, nagy marhatenyésztéssel szeszgyárakkal és serfőzővel. E jó hírét a gazdaság különben, a kitünő vezetés következtében, a mai napig megtartotta. Zseliz régi postahely és a posta-regále az Eszterházy családnak volt adományozva. Köre kiterjedt az egész alsó Garam völgyére. 1720-ban Eszterházy itt a nagyterjedelmű angol parkban kastélyt is építtetett, mely több becses tárgyat tartalmaz, többek között Eszterházy János zongoráját, melyen Schubert, a híres zeneköltő tanította a gróf leányait 1818-ban és itt írta zeneműveinek egyik legszebbikét, a „Schöne Müllerin”-t. Ezenkivül a kastélyban sok érdekes régi butor és metszet van. Az uradalomhoz tartozó kis erdőben egy kb. 800 évesre becsült élő fa van, melyet fakastélynak is neveznek. Kerülete oly terjedelmű, hogy a belsejében álló asztal körül 12 ember foglalhat helyet. E községben született 1842-ben Kherndl Antal, a Magy. Tud. Akadémia tagja. Kherndl János uradalmi felügyelő neje gazdag és nagybecsű régiség-gyűjteménynyel bír. Az őskori és bronzkori régiségeken kivül sok középkori és újabbkori érdekes és becses tárgy van a gyűjteményében, régi edények és gazdag régi kalotaszegi és szász varrottas gyűjtemény. A község katholikus temploma XIV. századbeli, de több izben átalakították, 1884-ben pedig restaurálták. Régi freskói, melyeket vastag mészréteg alatt találtak, érdekesek és az egyik alak, hajdani földesuri családjának egyik tagját: Becsey Vesszős Margitot ábrázolja. A templom oltárasztala egy római sarkophag, melyet még a Becsei Imre fia Vesszős szállíttatott ide Óbudáról, hol azt Aquincum romjai közt találták. A református templom már a XVIII. század vége felé fennállott. A községben takarékpénztár is van. A községhez tartoznak Sasdomb, Rozina, Pricsina, Árok, Dombi, Gereblye és Kerekudvard puszták és tanyák is. Kerekudvard azelőtt község volt, melyet a törökök pusztítottak el. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Zseliz, Zeliz, v. Bars vm. (Želiezovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. lekéri esp. ker-ében. – 1274: Selyz. 1332: már pléb. Tp-át id. Szt Jakab apostol tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1730: alapították újra. Kegyura 1880: Breunner Ágost gr. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl., ném. – Lakói 1940: 2195 r.k., 2 g.k., 7 g.kel., 22 ev., 743 ref., 142 izr., 1 egyéb vall., össz. 3112; 1991: össz. 8373, m. 4482 (53,53%); 2001: össz. 7522, m. 3855 (51,25%). – Filiája 1917: Ágó. ** Némethy 1894:322. – Gerecze II:164. – Schem. Strig. 1917:62. – Györffy I:488. – Divald 1999:144.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zseliz. Első írásalakjában Ziliz néven szerepel. A XIV. század közepéig a koronabirtokok között tartják nyilván, majd csere útján a Becsei-család lesz a földesura. A családba házasodott Dessewffyek és Eszterházyak révén előbb az Eszterházy-, majd a Szakmáry- és gróf Amadé-családok birtokába kerül a községhatár. Később ismét Eszterházyak a földesurai, hogy végül a gróf Breunner-család kezébe kerüljön a termékeny uradalom. Zseliz a legkiemelkedőbb szerepét a kuruc szabadságharc alatt játszotta. Bottyán János nagy hadi jelentőségű hidat veretett itt a Garamon. 1706-ban maga Rákóczi Ferenc is tábort vert itt, 1709-ben ismét. Ez időtájt Zelész, Zselez és a tót Zelezov alakjában írják a község nevét. Itt, az Eszterházy-kastélyban alkotta Schubert, a nagy osztrák zeneköltő, mint az Eszterházy grófkisasszonyok zenei nevelője „A szép molnárné” c. halhatatlan dalciklusát. A község külterületi lakott helyei: Albertmajor, Árokmajor, Gereblye, Karolinamajor, Kerekudvar, Rozinamajor. A község területe 6389 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 3173.