Zonctorony

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben, a Feketevíz-partján, Szenctől 5 km-re délre fekszik. Elődközségei, Zonc és Dunatorony teljesen egybeépütek, kataszteri határuk épp a falu közepén található katolikus templomon halad keresztül. Mellékutak kötik össze Egyházfával (4 km), Szenccel és Dunasápújfaluval (4 km). Nyugatról Dunasápújfalu, északról Szenc, keletről Királyfa, délkeletről Hegysúr, délről pedig Jányok községekkel határos. Déli határának egy részét a Kis-Duna alkotja, de határának kis része túlnyúlik azon, át a Felső-Csallóközre (Rétitói-föld).

Közigazgatás

1943-ban alakult Zonc és Dunatorony kisközségek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Szenci járásához tartoztak. A csehszlovák közigazgatásban 1923-1949 között a Galántai, 1949-1960 között a Szenci, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették a két települést. Zonctorony két kataszteri területre oszlik, melyek egyenként 2, egymással össze nem függő részből tevődnek össze: Zonc (2,55 km²) és Dunatorony (2,76 km²). Területük az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 442, 1939-ben 614, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár az asszimiláció és a betelepülés révén 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 13,8 %-ról 36,7 %-ra nőtt. Az 1991-2001 közötti évtizedben a község népessége még stagnált, 2001-2011 között azonban ide is elért a pozsonyi agglomeráció községeit érintő tömeges betelepülés és 10 év alatt 16,2 %-al nőtt a lakosság száma. Lakosságának többsége (80,7 %) római katolikus vallású.

Történelem

Zoncot IV. Béla király 1252-ben kelt adománylevele említi először "Zwnch" alakban. Pozsony várának uradalmához tartozott, 1524-től a gellei érseki szék része volt. Később újra a királyé, majd a Pálffy család birtoka lett. A 18. században még részben szlovák lakossága a 19. századra elmagyarosodott. Dunatorony első említése 1252-ből származik "Chondol" néven. 1326-ban az akkori pozsonyi káptalan igazgatása alá került és mindvégig oda tartozott. Lakói mezőgazdaságból éltek. A községben semmilyen történelmi emlék nem maradt fenn. A hagyomány azt tartja, hogy itt egykor nevezetes kastély állt halastavakkal, azonban azt semmilyen forrás nem támasztja alá. Iskolája 1926-ban épült. 1920-ban mindkét kisközség Csehszlovákiához került, majd 1938-ban visszacsatolták őket Magyarországhoz (1945-ig) és 1943-ban egyesítették őket Zonctorony néven. Lakossága 1984-ben egységesen fellépett a magyar iskolák tervezett leépítése ellen.

Mai jelentősége

A községben vegyes magyar-szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda, valamint egészségkárosodott fiatalok intézete (Nefelejcs) működik. Római katolikus temploma 1833-ban temetőkápolnaként épült, mai formáját 1955-ben nyerte el. Haranglába 1883-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZONCZ. Magyar, és tót falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Egyházfalvához közel, mellynek filiája; Hegy-Súrral, Péntek Súrral, és Újfaluval is határos; határja 2 nyomásbéli, szántó földgyein kivűl kevés réttye is van, fája fűszfákból áll. TORONY. Tót falu Posony Várm. földes Ura a’ Posonyi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Egyházfalvához közel, mellynek filiája; Bodóházhoz, Duna-Újfaluhoz is közel; határja igen szűk, kevés szántóföldgyeiből, és réttyeiből szerzik élelmeket, fája fűzfa, piatza Bazinban, és Posonyban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zoncz, Poson mgye. tót f. a kis Duna bal partján: 148 kath. lak., erdővel, s jó legelővel. F. u. gr. Pálffy senioratusa. Ut. p. Cseklész. Torony, tót falu, Poson vmegyében, a Feketeviz mellett: 138 kath. lak. F. u. a posoni káptalan. Ut. p. Cseklész.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zoncz, magyar kisközség a Feketevíz és a Kisduna között, 37 házzal és 233 lakossal, a kik róm. kath. vallásúak. Hajdan pozsonyi várbirtok volt, melyet II. Lajos király 1524-ben e várbirtokok közül kivett és a gellei érseki székhez csatolt. 1553-ban királyi birtok. Lakosai tótok voltak. Ujabb korban birtokosai a Pálffyak lettek és ma is a gróf Pálffy-szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. A községen kívül kápolna áll, mely 1833-ban épült. Ide tartozik Sóvető puszta. A község postája Magyarbél, távírója és vasúti állomása Szempcz. Torony, magyar kisközség, 25 házzal és 154 róm. kath. vallású lakossal. 1253-ban Csandal néven IV. Béla Tepuz fiának, Miklósnak adományozza. Ettől Jánoki Jakab vette meg és a pozsonyi káptalannak hagyományozta. 1292-ben már Tornyos-Csandal néven találjuk említeni, a mikor Benedek és rokonai, a pozsonyi káptalan előtt, itteni birtokuk egy része fölött intézkednek. Az 1553-iki portális öszeírásban már Thorony néven szerepel és benne csak a pozsonyi káptalan 8 portája adózik. Mindvégig a pozsonyi káptalan maradt az ura, ma azonban nincs nagyobb birtokosa. Postája Magyarbél, távírója és vasúti állomása Szempcz. Ide tartozik Sóvető puszta.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zonc. Az Árpádházi királyok alatt pozsonyi várföld, majd II. Lajos 1524-ben a gellei érsekségnek adományozza. Később királyi tulajdon, majd a XVII. század végétől a Pálffy grófok birtoka. Hozzátartozik Sóvetőpuszta. A község területe 443 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 305. Dunatorony. Azelőtt Torony. IV. Béla egyik 1253-ból fennmaradt oklevele Csandal néven Tepuz fia Miklósnak ajándékozza. 1292-ben azonban már Tornyos-Csandal, 1553-ban pedig Thorony alakban írják. A XIII. század végétől a pozsonyi káptalan a birtokosa. Hozzátartozik Sóvetőpuszta. A község területe 480 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 309.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Zonc kk. galántai járás. Az Árpádok alatt pozsonyi várföld. II. Lajos 1524-ben a gellei érsekségnek adományozza. Később királyi tulajdon, a 17. sz. végétől a Pálffy grófok birtoka. Területe: 443 k. h. Lakosság: 305. Ebből magyar: 300, német: 1, szlovák: 41. Magy. beszél: 304. Vallás szerint: r. k. 305. Fb. I. 0, II. 0, III. 31. Népsűrűség: 119.6. Lakóház: 64. Szolgabírói kirendeltség: Szenc. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szenc, vá. Szenc és Magyarbél, u. p. és u. t. Magyarbél. Dunatorony kk. galántai járás. Ezelőtt Torony. 1253-ból fennmaradt királyi oklevél szerint Csandal néven Tepuz fia Miklósnak birtokába kerül. 1292-ben Tornyos Csandalnak hívják, 1553-ban Thoronynak nevezik. A 13-ik századtól a pozsonyi káptalan birtoka. Hozzátartozik Sóvetőpuszta. Területe: 480 k. h Lakosság: 309. Ebből m.: 307, n.: 1, szl.: 1. Magy. beszél: 309. Vallás szerint: r. k.: 308, ref. 1. Fb. I. 1, II. 4, III. 31. Népsűrűség: 112. Lakóház: 58. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Szenc. Vá. Szene és Magyarbél, u. p. és u. t. Magyarbél