Úszor

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Somorjától 5 km-re északkeletre fekszik, a Komárom-Pozsony vasútvonal mentén, melyen vasútállomása és megállóhelye is van. 1915-től az 1990-es évek végéig szárnyvonal kötötte össze Somorjával (a személyforgalom már a 70-es évek közepén megszűnt). A községhez tartozó Fakópusztán halad át a Somorját Szenccel (25 km) összekötő 503-as út. Mellékút köti össze Csütörtökkel (5 km) és Nagypakával (6,5 km). Délről Somorja, keletről Nagypaka és Béke, északról Hviezdoslavfalva, nyugatról pedig Dunajská Lužná községekkel határos. Az 1920-as évektől kiépült Fakópuszta alkotja a község mai központját, itt található a községi hivatal és az iskola is.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva a Somorjai járáshoz tartozott 1960-ig, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A község területe 1921-hez képest 72 hektárral növekedett (7,38 km²-ről 8,10 km²-re).

Népesség

A száz évvel ezelőtt még majdnem színmagyar település a 20. század viharai nyomán előbb vegyes lakosságúvá, majd napjainkra szlovák többségűvé vált. A két világháború közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1926-ban az Úszorhoz tartozó Fakópusztára, a Pongrácz család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák telepesek költöztek. A második világháború után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Magyarországra, helyükre újabb szlovák családok költöztek. Ekkor fordult át először a nemzetiségi arány, majd a szocializmus évtizedei alatt ismét a magyar lakosság került többségbe (1991-ben 53 %). 1961-1970 között ugrásszerűen nőtt a község lakossága (598-ról 838 főre), majd a következő két évtizedben lassú csökkenés figyelhető meg. Az 1991 utáni két évtizedben újra növekedni kezd a népesség (22 %-al 20 év alatt), a nemzetiségi arány 2001-ben még 46-46 %-ban kiegyensúlyozott, majd 2001-2011 között (a Pozsony közelségének és a jó közlekedési lehetőségeknek köszönhető beköltözés révén) a magyar nemzetiségűek aránya a népesség egyharmadára zuhan. A lakosság többsége (57,2 %) római katolikus vallású.

Történelem

A települést 1230-ban „Vzor” néven említik először. 1282-ben „Vzur”, 1290-ben „Wozor”, 1294-ben „Zor”, 1808-ban „Uszor” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Egykori templomát már 1390-ben említik, ma a községnek csak egy kápolnája van. Több nemesi család birtoka volt. A 16. században a Farkas, a 17. században a Forgách, a 18. században a Bittó és Naszvady, a 19. században a Pongrácz család birtoka volt. 1553-ban 7 és fél portával adózott. 1715-ben 6 adózója volt. 1828-ban 28 házában 221 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1910-ben 262, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A háború után magyar lakosságának nagy részét kitelepítették, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. 1948-ig Úzor volt a hivatalos neve. A szocializmus évtizedeiben az egykori Csehszlovákia egyik jelentős növénynemesítő állomása működött a községben. Az állami vállalatot 1995 decemberében privatizálták, aminek következtében gazdasági eredményei az 1990-es évek végére jelentősen leromlottak.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda, valamint 1949 óta növénynemesítő állomás működik. Római katolikus (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája 1883-ban neogótikus stílusban épült.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Uszor, (Ausztern), Poson m. magyar falu, ut. p. Somorjához 1/4 órányira: 159 kath., 9 evang. lak., egynehány urasági lakházakkal. Szántóföldei középtermékenységüek; rétje, erdeje nincs. F. u. a Naszvady, Udvarnoky örökösök, u. m. Bittó, Petőcz, Sárkány, s m. t.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Uszor, magyar kisközség a Csallóközben, róm. kath. vallású lakosokkal, kiknek száma 279, a házainak száma meg 37. Szintén régi község, mely 1282-ben a pozsonyi káptalan egyik oklevelében Uzur néven van említve. Öt évvel később Uzor Benedek fia Pál, pozsonyi kanonok, itteni birtokrészét a pozsonyi Szent Salvator-egyháznak adományozza. 1339-ben Uzori Döme ispán nevében is említve találjuk, 1380-ban pedig Benedictus de Uzor királyi ember nevében. A XVI. század első felében Zalay János és besei Farkas Ignácznak birtoka. A XVI. század közepéről való öszeírásban csak Farkas Ignácz adózik itt 7 1/2 portája. 1647-ben Forgách Jánosné, 1787-ben a Bittó és a Naszvady családok birták. Később németeket telepítettek ide és ekkor Austern német nevével is találkozunk; de ismét visszamagyarosodott és a mult század elején a Naszvady és az Udvarnoky örökösök, u. m. a Bittó, Petőcz és a Sárkány családok voltak a nemesi birtokosai. Ide tartozik Fakó puszta is, mely már az Olgyaiaknak 1355-iki egyezséglevelében szerepel. Később az Esterházyak lettek az urai. A községben ma Pongrácz Frigyesné grófnőnek van nagyobb birtoka. A lakosok gazdakört tartanak fenn. A községben csak kápolna van, mely 1883-ban épült, holott egyháza már 1390-ben említve van és a Pázmány-féle jegyzékben is a régiek között szerepel. A határban ásás közben nagyon sok csontvázat találnak, melyek tömegesen fordulnak elő. A lakosok azt hiszik, hogy valamely harczban elesettek maradványai. Erre azonban történeti adatok nincsenek. A község postája Somorja, távírója és vasúti állomása Somorja-Uszor.