Áttekintés
Hivatalos szlovák megnevezés:
Nixbrod
1918 előtti vármegye, járás:
Bars vármegye
Lévai járás
Lévai járás
A város központjától 2 km-re keletre, a Szentjánosi-hegy délnyugati lábánál, az 564-es főút mentén fekszik.
Közigazgatás
Léva 9 településrészének egyike, Léva kataszteréhez tartozik.
Népesség
2011-ben 176 állandó lakosa volt.
Történelem
A 19. század 70-es éveiben a Schoeller-uradalom részeként jött létre mezőgazdasági majorként, ahol Leidenfrost László gazdasági szeszgyárat is létesített. A 20. század elején a Szentjánospuszta hivatalos nevet kapta.
Mai jelentősége
Külterületi lakóhely.
Féja Géza
Féja Géza (Féja Géza Sándor) író, újságíró, szerkesztő, állami polgári iskolai tanár. Édesapja Féja Kálmán, édesanyja Lokota Anna. Féja Géza tízévesen vesztette el édesapját, s még három kisebb testvére volt. Léván töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot is. 1919-ben érettségizett. 1920-tól a budapesti egyetem magyar–német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban Szabó Dezső vonzásába került, 1923-ban az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa. 1927-től az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyettese volt, a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergomtábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. Esztergomi tartózkodásának emlékére a Féja Géza Közösségi Ház őrzi a nevét a városban. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal; egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának; teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, az Előörs, a Kohó (1931), a Szabadság, az Új Hang (1932–1933) munkatársa, szerkesztője volt. 1931-től egyik szervezője a Nemzeti Radikális Pártnak. 1933-37 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934-44 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937. március 15-én ő olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Front kiáltványát. 1937-ben jelent meg Viharsarok c. szociográfiája, ami után a magyar tájegység is kapta nevét. Könyvéért nemzetgyalázás címén perbe fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve. 1938. április 23-án Budapesten házasságot kötött a nála 14 évvel fiatalabb, unitárius vallású Supka Gizella Magdolnával, dr. Supka Géza és Gere Gizella lányával. 1945-1956 között Békéscsabán élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért. A város és a megye szellemi életében tevékenyen részt vett. Irodalmi, történelmi előadásokat tartott; az ókígyósi Mezőgazdasági Középiskola és a békéscsabai Petőfi úti Polgári Fiúiskola tanára volt. 1956. november 1-jén visszatért Budapestre, a Petőfi Párt (az újjászervezett Nemzeti Parasztpárt) Irányító Testületének tagjává választották. 1956-60 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott mint tudományos főmunkatárs. 1960-ban innen ment nyugdíjba. 1966-ban József Attila-díjat kapott. Munkásságáról Békéscsaba város sem feledkezett meg. Halálának 10. évfordulóján (1988) teret neveztek el róla. Féja Géza portréja – mely Szalatnyay József alkotása – a Békés Megyei Tudásház és Könyvtárban található.
1900.12.19.
Szentjánospuszta - megszületett
Névelőfordulások
1806
Nixbrot M.H.
1872
Nichtsbrod M.H.
1909
Szentjános puszta
1939
Szentjánospuszta


